Staféta Samu Sándor Bálinttal

Vannak álmaik, és hisznek is bennük. Egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy ne csak oktassam, neveljem őket, hanem egyfajta lélekbúvárként is foglalkozzam velük. Segítsem őket abban, hogy merjenek álmodni, illetve „terelgessem” őket álmaik megvalósításában. Iskolám, a Gépipari Szakközépiskola tanulói talán szakmájukból adódóan reális jövőképpel rendelkeznek, elérhető álmokat dédelgetnek: a jogsi megszerzésétől a nyelvvizsgán át, az egyetemi diplomáig. Osztályfőnökként az a tapasztalatom, hogy diákjaim álmai (hosszú távú céljai) sem földtől elrugaszkodottak, az első helyeken szerepelnek a család, egy szuper kégli, és természetesen egy jól fizető munkahely.

A Gépipariban mindig is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy diákjaink ne csak a lexikális vagy szakmai tudást szerezhessék meg, hanem az „életre” is eddzük őket! A szabadidős és kulturális programok, a tanulmányi kirándulások belföldön és külföldön mind-mind ezt segítik elő. Ilyenkor a gyerekekkel kötetlenebbül beszélgethetek, jobban megismerhetem őket. Erre mindig szakítok időt, és a gyerekek hálásak is ezért. Azt, hogy talán jó úton járok, nemcsak a diákok visszajelzései mutatják, hanem a Szent Márton napi gálán kapott Ifjúságért-díjam is.

Gráczer Zsolt volt kosárlabdázót, jelenleg testnevelés tanárt arról kérdezte, hogy milyen az élete egy sportolónak az aktív pályafutás után.