Százesztendős a madárgyűrűzés

Madárvonulás. Az egyik leglátványosabb természeti jelenség, amikor nyár vége felé gyülekeznek a fecskék, vagy húznak V-alakban a vadludak.

Merre tartanak? A mai technikai viszonyok között ez nem kérdéses, de az volt hosszú évszázadokon keresztül.   Számos pontos megfigyelést és  téves  következtetést írtak le a történelem folyamán a madarak vonulásáról. Követésükre a madárgyűrűzést alig 100 éve helyezte  tudományos alapokra Hans Christian Cornelius Mortensen dán tanár. Először 1899-ben, seregélyeken alkalmazta. 

Mortensen első kísérletei után, 1903-ban Németországban a Rossitteni Madármegfigyelő Állomáson kezdődtek meg az első nagyobb arányú, szervezett gyűrűzések. Öt évvel később, éppen 100 esztendeje, 1908-ban a világon harmadikként, az 1893-ban alapított, Herman Ottó vezette Királyi Magyar Ornitológiai Központ   a későbbi Madártani Intézet   munkatársai Magyarországon is elkezdték a módszer alkalmazását. 

A madárgyűrűzés jelentőségét Schenk Jakab ismerte fel. Ő 1898-tól volt munkatársa az ornitológiai központnak, és sok hazai szakember aggodalma és támadásai ellenére javasolta Herman Ottónak a módszer hazai bevezetését. Ő  megbízta Schenket a részletek kidolgozásával. Johannes Thienemanntól, a rossitteni madárvárta vezetőjétől kapott mintagyűrűk alapján egy budapesti fémárugyárban legyártatták az első hazai madárjelölő gyűrűket, ötféle méretben. A gyűrűkön lévő fel-irat azonosította a gyűrűt kibocsátó országot, központot, a sorszám pedig a madár egyedi azonosítója volt. Az első gyűrűzött madárfajok a fehér gólya, gémfélék, a dankasirály, a füsti fecske és más, fészken fogható és jelölhető madarak voltak. (Azért ezek, mert a korábbi, ősi fogási eszközök veszélyeztették a madarak testi épségét. A gyűrűzéshez szükséges, biztonságos élve fogási módszereket ezekben az időkben kezdték kidolgozni.) A madárjelöléseket eleinte a központ munkatársai végezték, később  évről évre emelkedő számban  önkéntes és megbízott külső munkatársak is bekapcsolódtak a munkába.

A hazai madárgyűrűzés első évében, 1908-ban összesen 27 madárfaj 1064 példányát jelölték meg Magyarországon a központ munkatársai. 

Az egyre növekvő gyűrűzési eredményekkel párhuzamosan évről évre egyre több megkerülési adat érkezett a központba. A legtöbb közvetlen levelezés útján, ami részben annak köszönhető, hogy Schenk Jakab  a napisajtóban, vadászati, erdészeti, mezőgazdasági és egyéb szakmai és tudományos folyóiratokban közleményeket tett közzé, így sok megtaláló, bejelentő előtt nem voltak ismeretlenek az első megkerülések.    Sok megjelölt madár sorsáról nem levelezés útján, hanem újságokban, elsősorban vadászati folyóiratokban közzétett bejelentés, hirdetés útján értesült. Az 1909. évi madárjelölési jelentésben számol be Schenk Jakab az első, Afrikában megkerült gyűrűzött madárról. Ezt a fehér gólyát fióka korában ő gyűrűzte meg Háromszék megyében (ma Románia), majd évek múlva Dél-Afrikában lelőtték. A  Times magazin 1909 márciusában szenzációként közölt erről cikket Egy magyar gólya Natalban címmel. Ez volt az első  bizonyítékok egyike arra, hogy Magyarországról útra kelt madarak átrepülték az Egyenlítőt.


Grafika: Kelemen Attila

Az Ornitológiai Központ munkájának és szenzációs eredményeinek gyorsan híre ment  szakmai körökben. 1910-ben, Berlinben, az V. Nemzetközi Madártani Kongresszuson az öt szekció egyikének, a madárvonulási szakosztálynak Herman Ottó, az Ornitológiai Központ igazgatója volt az elnöke, jegyzőnek pedig Schenk Jakabot választották, aki a kongresszuson szerepelt a Kísérlet a madárvonulás kutatásában című előadásával. Szintén a kezdeti sikerek elismerése, hogy 1914-ben meglátogatta a Központot Henry Forbes Witherby, a British Birds magazin alapító-szerkesztője, hogy cikket készítsen a mgyarországi madárgyűrűzési módszerekről és eredményekről. Az itteni gyakorlati tapasztalatokat az angliai madárgyűrűzés szervezésében is felhasználták. 

1928-ban, az akkor már Madártani Intézet kísérletügyi igazgatójaként Schenk Jakab iskolai falitérképet szerkesztett az addig összegyűlt megkerülési adatok alapján, Magyarországi madarak vándorútjai címmel. Ez volt a madárgyűrűzés eredményeinek első összefoglaló térképi feldolgozása. Az 1928-ban megalakult Magyar Ornitológusok Szövetségének  díszelnöke Klebelsberg Kunó, ügyvezető elnöke Nagy Jenő volt. A szövetség folyóiratát, a Kócsag-ot Greschik Jenő szerkesztette. A szövetség keretein belül több madárvártát hoztak létre, amelyeken saját gyártású és feliratú gyűrűkkel madárgyűrűzési tevékenység folyt. 

A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. Pátkai Imre  (19162003) írta le:   Ember magasságú hamu, olvadt üveghalmok fájdalmas látványától megrendülve kezdtük meg februárban az újjáépítés küzdelmes munkáját. Romokat bontva és tömegsírokat ásva, a jobb jövő reményével biztattuk egymást. 

E tragikus eseményt követően, 1945. február 22-én bekövetkezett még egy súlyos csapás a hazai madártanra. Kőszegen szívrohamban elhunyt Vönöczky Schenk Jakab.     

Óverbászon született 1876-ban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte, Budapesten fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére került kapcsolatba az ornitológiával. A Madártani Intézetnek 1927-ben helyettes igazgatója, 1933-ban főigazgatója lett. Főleg a madárvonulás kérdéseinek tanulmányozásával szerzett külföldön is elismert nevet.  Természetvédelmi tevékenységének köszönhető a kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a magyar  sólymászat története, a magyar sólyomnevek foglalkoztatták. 1905-től szerkesztette az Aquila című folyóiratot. Külföldi madártani társulatok választották tiszteletbeli tagukká.
1944-ben a balatonfüredi szívszanatóriumból fiához ment Kőszegre. Élete utolsó néhány hónapját nála töltötte, ott is temették el. 

A háború után Vertse Albert vezetésével újjászerveződött a Madártani Intézet.

Ma mi a helyzet?
2005-ben befejeződött az összes fellelhető hazai madárgyűrűzési adat visszamenőleges számítógépes rögzítése, a százéves adatbank immár egy egységes adatbázisban, digitális formában is elérhető.
Vönöczky Schenk Jakab emléke előtt adózva ma délután 2 órától Kőszegen, a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontban rendezik meg  a magyar madárgyűrűzés centenáriumának  nyitó rendezvényét. A résztvevők negyed négytől a kőszegi temetőben megkoszorúzzák Schenk Jakab és  Chernel István sírját.     (Köszönet a  Magyar Madártani Egyesület Madárgyűrűzési Központ vezetőjének, Karcza Zsoltnak.)