Személyes 1956-os élmények: Gárdos Péter és Jordán Tamás a kőszegi könyvtárban

A 60. évfordulóra olyan 56-os tematikájú - a forradalmat és következményeit így vagy úgy érintő - játékfilmekből állított össze sorozatot dr. Murai András, amelyek alkotói nem hallomásból és közvetett forrásokból szereztek tudomást 1956-ról, hanem ott voltak, közel voltak, benne az éppen zajló történelemben. Ezek azok a pillanatok, amikor tapinthatóan kizökken az idő. (De hogyan kell visszazökkenteni?) A filmtörténész válogathatott volna más szempontok szerint is: válogatni van miből. De a vetítéseket követő - szintén Murai András által vezetett - beszélgetések nemcsak a személyes találkozások miatt fontosak, hanem azért is, mert bennük és általuk ragadható meg a folytonosság, az emlékezet eleven működése. Aki hallja, adja át!

Jordán Tamás a jubileumi sorozat vendégeként: „Így hallgattuk a Szabad Európát” Fotó: Szendi Péter

MA NEM MENTEM ISKOLÁBA

Ma nem mentem iskolába. Így szól Kertész Imre Sorstalanság című regényének nyitómondata. Ez az alapszituációja (a kizökkenő idő) Gárdos Péter Szamárköhögésének is: 1956 októberében egy reggel egyetlen gyerek sem ment iskolába. Apa, anya és nagyi Tomival és Annamarival bezárkózik a négy fal közé. Apa elmegy, de visszatér, miután megpofozott valakit. A nagyi is megjön két átlőtt kenyérrel. A két gyerek élete szokatlanul izgalmassá válik: nincs iskola, a felnőttek megzavarodtak. A gyerek nézőpontja, ártatlan tekintete határozza meg a pofonokat osztó filmszatíra hangnemét: a jelentős nemzetközi fesztiválsikereket elkönyvelő Szamárköhögés olyan 56-os film, amelyben megjelenik a nevetés.

Gothár Péter: Megáll az idő - A szabadság kultikus pillanatai, középen az ideális lázadó, Pierre szerepében Sőth Sándor

SÓSAVVAL ÉRCBE

Mintha belemarták volna sósavval ércbe. Ilyen erősen megmaradt Gárdos Péter emlékezetében a gyerekkori otthon (Budapest, Hernád utca 54.) minden zuga, színe, íze. A három szoba, a keskeny folyosó, még a spájzra és a spájzban a stelázsi színére is emlékszik - meg arra, hogy hol tartotta a nagymama a meggy- és cseresznyebefőtteket. A Szamárköhögés díszlettervezője, a szakma nagy öregjei közé tartozó Romvári József anno arra kérte a rendezőt, hogy a lehető legrészletesebben írja le, mesélje el a régi otthont. A film kulisszáit a Lumumba (ma Róna) utca 4-es számú műtermében építették föl. De a szokásrenddel ellentétben Gárdos Péter nem léphetett be ide a forgatás megkezdése előtt - engedett Romvárinak, aki arra kérte, maradjon inkább távol. 1986 februárjában jött el az a nap, amikor a bejárati ajtó függönye föllebbent a rendező előtt is, és azzal megkezdődött az időutazás: - Mintha visszaléptem volna a gyerekkoromba. Ez a mi spájzunk, a mi csillárunk, a mi folyosónk. Ez a mi lakásunk. Effektíve elbőgtem magam.

Persze nemcsak a környezet nagyon személyes, hanem a fikciónak is vannak szorosan vett életrajzi elemei. Például a különös térképes szerencsejáték a lehetséges disszidálás lehetséges célállomásának eldöntésére. Gárdos Pétert azóta is foglalkoztatja: mi lett volna, ha azokban a zaklatott napokban a szülei mégis úgy döntenek, hogy elhagyják az országot. De az újságíró édesapa nem tudta volna máshol, más közegben elképzelni az életét. A szülők borzasztóan összevesztek, Gárdos Péter az öccsével drukkolt, hogy az indulás mellett döntsenek. De másnap az iskola következett, nem a teherautóplató. Maradtak.

ISMEREM MAGÁT

Ahogyan alig egy évtizeddel korábban meg hazajöttek. A holokauszttúlélő Gárdos szülők megismerkedésének nem mindennapi történetét legújabban a Hajnali láz című filmben - és regényben - adta közre a rendező. Ő maga is felnőtt fejjel, az édesapja halála után kapta meg az édesanyjától a levélköteget: a szerelem kivirágzásának különös, szép és megrázó dokumentumát. A Bergen-Belsenből szabadult, Svédországban gyógyuló leendő papa 1945-ben 117 magyar lánynak - sorstársainak - írt levelet a viszonzás reményében. Mind úgy kezdődött, hogy én valahonnan ismerem magát . Így találta meg a feleségét. Gárdos Péter Kőszegen nem mulasztotta el megjegyezni: svéd kisvárosokban mekkora szeretettel, együttérzéssel fogadták a helybeliek a koncentrációs táborokból érkező, elképzelhetetlenül leromlott állapotban lévő túlélőket. Olyan idegeneket, akiknek szükségük volt a segítségre.

BETILTJÁK

Így rakódnak egymásra az idő rétegei. Az 1945-ös fölszabadulás pillanataiban még nem látszott, merre fordul Magyarországon a történelem. A Szamárköhögés sajátos szemszögből mutatja meg, hogy végül merre fordult; és ennek a fordulásnak 1956-ban mi lett a következménye. A forgatás éve, 1986 is jelképes dátum, kerek évforduló volt; csakhogy a Kádár-rendszerben, annak is a kemény éveiben . Miféle kompromisszumokat kellett kötnie a rendezőnek ahhoz, hogy filmje a közönség elé kerülhessen? (A hosszabb-rövidebb ideig betiltott filmek-rendezők listáját sorolhatnánk: Bacsótól Jelesig.)

Gárdos Péter: Szamárköhögés - Törőcsik Mari, Hernádi Judit, Garas Dezső a nagy pofonok történetét elbeszélő filmszatírából

IGAZ ÉS VALÓDI

Két momentum volt az ára annak, hogy a Szamárköhögés zöld utat kapjon. Nem hangozhatott el benne a második forradalom fordulat (hogy ti. a második forradalom után is meg kell csinálni a matekleckét). És nem hangozhatott el benne az eredeti Nagy Imre-beszéd. Idézni viszont lehetett a tragikus sorsú miniszterelnököt. Talán azt hihették a cenzorok, hogy így eltávolítható, zárójelbe tehető a valóság? Gárdos Péternek nemcsak a budakeszi filmarchívumról (benne 56-os felvételek) voltak pontos ismeretei, hanem híradósként az áldokumentum-készítés módozatairól is. Mindenesetre a Szamárköhögést 1987-ben bemutatták, a kritikai fogadtatása vegyes volt, viszont Gárdos Péter nagy sikerrel végigpendlizte vele Amerikát . Arról a következő alkalommal már Jordán Tamás beszél, hogy a cenzúra útjai miért kiszámíthatatlanok. Például azért, mert egy forgatókönyv messze nem mond el mindent: egy gesztus, egy tekintet több oldalnyi kifejtett véleménnyel fölér. Bár a hatalom viszonya a metaforához bizonytalan: sokszor nem érti, esetleg nem akarja érteni.

Gárdos Péter végigpendlizte Amerikát a Szamárköhögéssel

NEHEZEN DŐLT LE

Jordán Tamás 1961-ben érettségizett: a Megáll az idő című 1981-es kultikus Gothár Péter-mozi fiataljai a kortársai. A levert forradalom utáni évekről halálpontos diagnózist kiállító filmben ő játssza Malacpofa - Ronyecz Mária - megroppantott gerincű férjét. Van egy közös jelenetük, amely filmtörténeti jelentőségű (a feleség bezárja férjét a szobába, egyszerűen rázárja az ajtót). Olyan világ ez, ahol kijárat akkor sincs, ha van. Jordán Tamásnak nem szokása visszanézni önmagát, de a kőszegi beszélgetés előtt azt tervezte, hogy legalább belepillant a Gothár-filmbe. Ritkán fordul elő vele ilyesmi: nem tudta abbahagyni. Gothár Péternek egyébként a legendás kaposvári színházi korszakhoz is sok köze van. Kaposvárnak meg a sok mindent eldöntő Egyetemi Színpadnak pedig Kőszegen is szóba kell kerülnie: ezek voltak anno - Jordán Tamás egyetemi éveiben, aztán színésszé érése idején - a szabadság semmi mással ki nem váltható körei. Hogy mindez mit jelentett a pályafutása szempontjából, hamarosan kötetben is olvashatjuk. A szombathelyi színház igazgatója Hátrametszés címmel írta meg önéletrajzát, amelyben fontos tájékozódási pont 1956. október 23-a. Az a szép, fényes nap, amelyről Kőszegen is szó esik: - A műegyetemi könyvtárral szemben laktunk. Apánk elvitt minket, gyerekeket a Sztálin-szobor ledöntéséhez. Nehezen dőlt le. Amikor végre mégis, mindenki mindenkit megölelt, megcsókolt. Kitört az eufória. Olyan légkör volt akkor, amilyen sose lesz. A mai helyzet nem adja azt a perspektívát az ünnepléshez, amire gondolok.

A kőszegi sorozat november 17-én A Nap utcai fiúk című 2007-es film vetítésével folytatódik, itt lesz a rendező, Szomjas György is.

A 60. évfordulón a szatirikus Szamárköhögés után egyszer csak Megáll az idő