Szex és szocializmus

Szex és szocializmus avagy hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának? címmel írt könyvet Tóth Eszter Zsófia nőtörténeti kutató (korábban a Kádár lányai című kötetével járt itt) és  Murai András filmtörténész, filmesztéta. A közös munkát az Agora–Savaria Moziban mutatták be, a moderátor Kozma Gábor, a Vas Népe újságírója volt, aki az elmúlt 40 évet dokumentálta. A könyv nem a szexről szól, hanem arról, miként lehetett róla beszélni. Komolyan gondolták-e a Kádár-korszakban, hogy az erkölcsöt meg lehet változtatni ideológiai alapon?

A szerzők tanulmányozták a korabeli sajtót, levéltári és rendőrségi anyagokat, interjúk készültek, és mindez alapján állítják, hogy bizony komolyan gondolták, hiszen „a szocialista ember nevelhető és kell is nevelni, nevelése pedig társadalmi feladat, közügy". Az Ifjúsági Magazin több évtizedes termését is átlapozták, ebből pedig kiderül, hogy bedobva egy-egy témát még generálták is a szexualitásról való beszédet, hogy a rendszer önmagáról a modern társadalom képét mutathassa. Képes riportot közöltek például arról „Hogyan vesztetted el a szüzességedet?" – majd a beérkező levelekből fél évig gazdálkodtak. Hasonló témagenerálások történtek a Nők Lapjában is, óriási hatással, hiszen az Ifjúsági Magazin 300 ezer, a Nők Lapja 700 ezer példányban jelent meg akkor.

A könyv elejére tették az abortusz-diskurzusokat és népesedéspolitikai vitákat, hogy „aki ezen átverekszi magát, megérdemli a nyitott házasság, NDK-s lányok témákat is". Tóth Eszter Zsófia szerint a háború után egy késleltetett bébi-bumm volt a Ratkó-korszak, a Ratkó-gyerekek pedig a 70-es években kerültek szülőképes korba. A gyermekgondozási segélyt (gyes) azért vezették be, mert már nem volt olyan nagy szükség a női munkaerőre, mint az 50-es években, és ez ilyen szép hátteret kapott, hogy a nő maradjon otthon három évig a gyerekkel. A szegény családokban a háború előtt a munkaerő pótlása volt a cél a 8-10 gyerekkel, a háború után a gyermek már a boldogság kiteljesítője. Az abortusz téma súlyát sok tiltott beavatkozás miatti haláleset mutatta. Az abortuszbizottság előtti megjelenés pedig örökre nyomot hagyott a nőkben, olyan megalázó volt. Nem csak orvos szakértette a helyzetet, hanem pártfunkcionárius is, olyan volt, mint egy erkölcsi ítélőszék. 1956-ban liberalizálták az abortuszt Magyarországon.

Tóth Eszter Zsófia, Murai András és a moderátor Kozma Gábor a mozibeli esten. Fotó: Ohr Tibor

Murai András a filmtörténetből az 1975-80-as időszakot elevenítette fel, amikor megváltozott a testiség ábrázolása (Ajándék ez a nap, Megáll az idő, Falfúró, Könnyű testi sértés), a nyugati hatás érezhetővé vált, a rendszer megengedőbb volt. (Az esten vetítették az Egészséges erotika elhíresült kefír-rázó jelenetét is.)

Köznapi erkölcsök címszó alatt szó esett a kétéves katonaságról is, hogy mit okozott ez a párkapcsolatokban: egy év után szétmentek, öngyilkossági kísérletek is történtek nők miatt, akik nem várták meg a leszerelést, az Ifjúsági Magazinban is téma volt. Ugyanakkor a társadalomban élt bizonyos megvetés: „bakával jársz!?"

A valutaéhes Magyarországon rendezték meg az első szépségversenyt 1985-ben, a szervező egy Magyar Média nevű cég volt osztrák licenc alapján. Több mint 2000 lány indult, ez volt az első alkalom a szocializmusban, hogy a tévénézők olyan bikinis lányokat láthattak, akik nem modellek voltak, hanem hétköznapi fiatal nők. A jelentős közéleti esemény óriási  médiafigyelmet kapott. Molnár Csilla nyerte el a koronát, ő lett Magyarország Szépe. Két hónap múlva megnyerte az első osztrák-magyar szépségversenyt Bécsben, újabb két hónap múlva harmadik helyezést ért el Máltán a Miss Európa-választáson. 1986. július 11-én öngyilkos lett. Tragikus halálának okait a média is megpróbálta feltárni, azóta is sok helyen idézik az első magyar szépségverseny áldozatának emlékét.

Futács Károly, a barátja megírta szerelmük történetét, Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt címmel írt könyvet Csilláról.

Magánörömök, közállapotok címmel külön fejezet szól a könyvben a szexualitás filmbeli ábrázolásáról. Murai Gábor megállapítja, hogy bár a 80-as évek magyar filmjei merészebben mutatják meg a meztelenséget, de le is fokozzák, érzelemmentesnek állítják be a szeretkezést az „élhetetlen élet" jegyében, és megfelelő nyelvhasználat nélkül.

A prostitúcióról is külön fejezet született, sok olyan dokumentum felhasználásával, amiket a szerzők dolgoztak fel először. Interjúk is készültek egykori Rákóczi téri prostituáltakkal. Kiderült, hogy sokakat beépítettek, együttműködtek a rendőrökkel, információkat szállítottak számukra, cserébe pedig nem küldték ezeket a nőket börtönbe. A zsarolási potenciál az ügyfelek oldalán is megjelent, hiszen családos emberek is lejártak a térre, munkaidő után, hazamenés előtt, ők is kiválóan zsarolhatók voltak kilengéseik nyilvánosságra hozatalának kilátásba helyezésével. A kétarcú szocialista erkölcs ezekben az esetekben jól megragadható: egyrészt papol, másrészt kihasználja az embereket. A prostitúciót nem társadalmi problémaként ábrázolták, nem rajzoltak hozzá hátteret, csak azt, hogy ezek a nők luxusprofitra vágynak az „üzletszerű kéjelgés" által.

Az esten a nézők is tanulmányozhatták egy Ifjúsági Magazin cím- és hátlapját. Az 1982. októberi kiadványon – készülve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére – elöl Lenin, Petőfi, egy követ emelő munkás, hátul pedig egy nudista strandon készült fotó: egy meztelen fiatal férfi és egy nő – e mondat kíséretében: „Nem erkölcsi, hanem anyagi kérdés a nudizmus." (Ezen hosszan töprengtek a szerzők, mit jelenthet, oda jutottak, hogy legalábbis fordítva van.) A következő évben, 1983-ban Délegyházán nyílt meg az első legális nudista strand Magyarországon.

Murai András elmondta, hogy a Szex és szocializmus című könyvnek három nagy olvasótábora van: az egyik, akiknek megélt történeteik vannak azokból az időkből, tehát személyes emlékeikkel tudják kiegészíteni az olvasottakat. A másik, akik még nem éltek akkor, ők egyszerűen nem hiszik el, hogy mindez így volt. Van egy harmadik is – a 35–40 évesek -, akik egy kicsit belekóstolhattak, de anekdotáik nincsenek. A könyv nem sztorigyűjtemény, mert szerették volna elkerülni a nosztalgiázást, legalábbis árnyalják a Kádár-rendszerhez fűződő olvasói nosztalgikus viszonyt.

Kelet-Európa ópiuma volt

Merklin Tímea jegyzete

Van egy generáció, amely tagjainak, ha azt mondják „NDK-s lányok", előbb múltba réved a tekintetük, majd élhetős mosoly terül szét az arcukon, és látjuk, hogy történetek bukkannak fel az emlékezetükben, de ezeket inkább nem mesélik el. Tóth Eszter Zsófia utánament a jelenség másik felének, és kiderült, hogy a magyar fiúk teljesítményéről is él egy izgalmas kalandok emlékeiből táplálkozó mítikus kép Németországban. A szocialista időszaknak is voltak mítoszai és legendás alakjai, ilyen volt például dr. Veres Pál, aki rovatokat vezetett az ifjúsági lapokban. Az esten megkerülhetetlennek nevezték a személyiségét, minthogy nemcsak azt mondta ki – nevén nevezve a dolgokat, hogy mink van, hanem azt is, hogy azzal miképpen bánjunk. A szombathelyi KISZ székházban tartott előadására sokan emlékeznek: obszcén szavakat is mondott, melyek hatására a közönségen erőt vett a közös – cinkos – huncutság. Az elhangzottakról titkos felvételek készültek, amelyeket lakáson összegyűlve hallgattak a gimnazisták. Ez az a korszak, amikor KISZ jellemzések készültek a továbbtanuláshoz, és abban szempont volt, hogy valaki megfelel-e a szocialista erkölcsnek. Általános iskolában a gyerekek kis papírcetliken tehették ki a kérdéseiket osztályfőnöki órán, ezek alapján kaphattak szexuális felvilágosítást. Pornóújsághoz jutni csak csempészáru formájában lehetett. Amikor a 70-es években megjelent Szilágyi Vilmos: Nyitott házasság című könyve, a Nők Lapjában vita indult e „korszerű élet-stílusról", sokan elolvasták, kipróbálták, de megszületett az „ellenkönyv" is. Ha a szexualitás a Nyugat ópiuma volt, úgy Keleté az álszent „hasított" valóság.