Egy vonalas kiállítás titkos rúzsfoltjai - Válogatás a Szombathelyi Képtár háromezer tételes grafikai gyűjteményéből

Dr. Gálig Zoltán művészettörténész végignézte a képtár teljes, természetesen lajstromozott grafikagyűjteményét - körülbelül 3 ezer tételt -, hogy a lehető legszínesebb, legkülönlegesebb összeállítással lephesse meg a grafika hónapját éppen ezzel a tárlattal ünneplő közönséget. Mert bár a grafika bizonyos értelemben „oldalvágás" (utalhat erre akár a kiállítás helyszínének választott földszinti folyosó is), nagyon érdemes elmerülni ebben az izgalmas, nehéz, nagy mesterségbeli tudást igénylő, szerteágazó és sokszínű műfajban. Arról nem beszélve - hangsúlyozza Gálig Zoltán -, hogy aki „művészetet szeretne a lakásába", mégiscsak nagyobb eséllyel válogathat a jó minőségű, de elérhető grafikák között.

SZEMÉLYES KOMMENTÁROKKAL A mind mélyebb műértéshez pedig nézzük át alaposan a frissen megnyílt képtári tárlatot, amely bizonyos értelemben „tanfolyamnak" is fölfogható, hiszen a műfaj történetiségét szem előtt tartva az elmúlt századok mestereitől - mások mellett Kassákon és Derkovitson át - jutunk el a kortárs grafikáig. De a történetiség csak az egyik szervezőerő, bár ez a linearitás az alapos és egyedi kísérőszövegekkel, egyszerre szakmai és személyes kommentárokkal együtt Ariadné fonalaként vezet minket végig ezen a „vonalas tárlaton". (Arisztotelésztől tudjuk, hogy minden művészeti ágnak megvannak a maga sajátos, csak rá jellemző eszközei. A képzőművészek rendelkezésére állnak: a színek és a vonalak.) A gyűjtemény időbeli áttekintése mellett Gálig Zoltán számára legalább annyira fontos szempont volt a különlegesség. Lehetőség szerint olyan grafikákat választott, amelyekhez - önértékükön túl - izgalmas történet kapcsolódik: az alkotójuk - vagy éppen a létrejöttük, illetve a gyűjteménybe kerülésük körülményei által.

DÜRER, KASSÁK, TANDORI A Szombathelyi Képtár 3 ezer darabos grafikai gyűjteményében tehát „bőven vannak ritkaságszámba menő grafikák, amelyek a készítő személye, a mű témája vagy a kivitelezés módja miatt különlegesek". A régebbi alkotások között értékes metszeteket, rajzokat őriz a gyűjtemény. A legkorábbi mű Albrecht Dürer Krisztus Emmausban című fametszete 1511-ből. A 17. és 18. századból városképek, Versailles-i és angol kastélyok látképei, valamint portrék találhatók a kollekcióban ismert mesterektől. A 19. századi grafikák közül kiemelkedik Franz Lenbach (Schrobenhausen 1836 - München 1904) alkotása, egy fiatal leány pasztell arcképe.A modern, a 20. századi és a kortárs gyűjteményből is kínál különlegességeket az időszaki kiállítás. Összesen mintegy ötven grafika: térben és időben. A válogatásban többek között Almásy Aladár, Diósy Antal, Fillenz István, Gellér B. István, Giandante X, Halbauer Ede, Erich Hauser, Herman Lipót, Kassák Lajos, Leon Alex, Maurer Dóra, Henry Moore, Romvári János, Sarkadi Péter, Pierre Székely, Türk Péter, Tandori Dezső, Vagyóczky Károly alig ismert alkotásai szerepelnek.

Válogatás a Szombathelyi Képtár 3 ezer tételes grafikai gyűjteményéből Fotó: Unger Tamás

ÉN TETTEM LÁTHATÓVÁ Gálig Zoltánt arra kértük, hogy a sok különleges közül emeljen ki ki néhány „leg"-et, mondjuk arra a kérdésre válaszolva, hogy a grafikai gyűjtemény átvizsgálása során adódott-e „heuréka-élménye". Igen! Például szembesült azzal a ténnyel, hogy őriz a képtár olyan grafikát - amelynek tulajdonképpen, mintegy „titokban", Gálig Zoltán az alkotója. Türk Péter Kenyér, víz sorozatáról van szó. A művész szavakat, betűket írt-rajzolt a képekre, viszont átlátszó, vagyis láthatatlan ragasztóval. Aztán ő maga adott instrukciókat a porfesték felvitelére-bedörzsölésére: „Én tettem láthatóvá, ami addig nem volt látható", mondja Gálig Zoltán. Ez a megállapítás, ha meggondoljuk, a grafikai válogatást tekintve is megállja a helyét: a válogatás nyomán vált láthatóvá mindaz, ami különben nem látható.

KÉT NÉMETORSZÁG, EGY NÉMETORSZÁG Egy szombathelyi grafikai tárlatról természetesen nem hiányozhatnak Derkovits Gyula munkái. A háttérinformációból kiderül, hogy ki mindenki fordult meg Derkovitséknál a 20-as években, amikor a Dózsa-sorozat készült. Köztük volt Nagy Imre is - aki a saját nevén nem szerepelhetett aztán a visszaemlékezésekben; a meggyilkolt miniszterelnök alakja-élete-halála sokáig tabu volt. Ráadásul Derkovitsné Mi ketten című könyvének kéziratát a Szombathelyi Képtár őrzi. Gálig Zoltán a kéziratot összevetette a nyomtatásban megjelent változattal: több ponton van különbség. (Meglehet, ez ügyben még izgalmas felfedezéseknek lehetünk tanúi.)

Most csak annyit, hogy előfordult: Derkovits kölcsönvette a felesége rúzsát, azzal rajzolt. Gálig Zoltán itt jegyzi meg: vannak a művészettörténetnek olyan korszakai, területei, amikor/ahol a kozmetikumok és a festő- meg rajzeszközök között volt átfedés. De Pierre Székely például kávéval rajzolt: Párizsban, a kávéházak városában. Aztán van itt olyan Erich Hauser-grafika, amelyet maga Gálig Zoltán hozott haza a Hannoverben élő képzőművész, Nádasdy János ajándékaként.

Amikor kiutazott, még két Németország volt, amikor visszafelé jött, már csak egy. Ott volt a helyszínen az ünnep éjszakáján: amikor megtörtént az egyesülés. De van a tárlaton olyan Diósy Antal-grafika is, amelyen a budapesti EMKE-sarok látható, 1956 őszén. Ami itt béke, az alig egy hónap múlva harci helyszín. Így találkozik történelem és esztétikum a Szombathelyi Képtárban: térben és időben.