Tárgyak egy másik bolygóról

2017. január 07., 08:00 szerző: Ölbei Lívia fotós: Unger Tamás
komment
Fagyi az űrből, parfüm-reinkarnáció, zsebpalack, dobozka betonból és porcelánból, szivacsékszer, vagy amit akartok vízkereszt napján a Szombathelyi Képtárban, a fiatal iparművészek kiállításán. Január végéig nyitva tart, érdemes benézni.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A metsző januári szélben is fölmelegíti a szívet a látvány: az Iseum, a képtár és a zsinagóga az a Bermuda-háromszög Szombathelyen, ahol szívesen eltűnik - legalábbis egy időre alámerül - mindenki, aki kulturális élményre vágyik. A századszor is a monumentalitás érzetét keltő lépcsőn fölkapaszkodva, a képtár bejáratához közeledve egyre nehezebb kibetűzni a régi pezsgő Bloomsday-ek emlékét idéző sorokat az Ulyssesből: a márvány felületén elmosódnak a betűk, csak a nyomok maradnak, megfejtésre váró titkosírás, egy letűnt kor rejtjelei.

Dobos Imréné a FISE-tárlatban, Lendvai Péter Gótika című alkotásával Fotó: Unger Tamás

Benn, a földszinten meg a lépcsőfordulóban még a karácsony tűzpiros bogyói és üveggömbjei, formatervezés ez is, az alkotó neve (egyiké is, másiké is) ismeretlen. Fönn a képtár textilgyűjteményéből (az elmúlt tíz évben Szombathelyre került alkotásokból) válogatott kiállításon - mint valami előszobán - át vezet az út a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) Művészet, kézművesség, design című tárlatáig, amelyen egy híján hatvan FISE-tag mutatja meg, mi minden foglalkoztatja manapság a fiatal iparművészeket. A cím persze ad némi útmutatást. A sokféleségen túl mintha egyrészt a természetesség keresése, másrészt a hagyományok - nemegyszer ironikus - újragondolása lenne érdekes. Sorozatban az egyediség.

A fotó fotója. Lindsay Barcelonából: „Elérhetetlennek tűnök”

Induljunk hát el azon a keskeny mezsgyén, amely az alkalmazott és az autonóm művészet között húzódik. Bár a képtár alapvetően az autonóm művészet helye, ebben a nagyvonalú térben a porceláncsészék és az újrahasznosított anyagokból készült vidám szőnyegek is egyértelműen műalkotássá válnak. Viszont most tényleg bátran eljátszhatunk a gondolattal, hogy vajon melyik tárgyat volna jó magunkénak tudni, melyikkel volna jó együttélni; melyiket használni.

Földi Kinga: „Frill Tales”. A FISE-tárlat január 22-éig tart nyitva Fotó: Unger Tamás

Farkas-Pap Éva fajátékainak játékos eleganciája azt sugallja, hogy nemcsak a kőben, hanem a fában is „benne van a szobor”, például a stilizált, könnyed hintalovacska, csak a fölösleget kell lefejteni róla. Buzás Andrea herendi parfümcsomagolása a Magyar Királyné Vizének reinkarnációja (a modern kor első parfümjének tartott 14. századi illóolaj és alkoholos oldat kombinációt nemrég Minya Viktória alkotta újra Párizsban, tokaji aszút idéző üvegcsében.) Ha eszünkbe jutott a tokaji, akkor álljunk meg egy pillanatra Monori Anita porcelánból való zsebpalackjainál. Minden egyes, csábító kis laposüveg finoman a belevalót formázza: a meggypálinkás flaska meggyszemre, a körtepálinkás hasas körtére, a barackpálinkás gömbölyded barackra hasonlít. A porcelán mellett itt is föltűnik a sokfunkciós beton: ideje megbarátkoznunk a gondolattal, hogy mondjuk bonbontartó készülhet betonból is: Sárossy Zsuzsanna ebből is, abból is hozott egy-egy dobozkát. Knetik Dóra Fagyi az űrből című hófehér porcelánkollekciója szintén játékos eleganciájával tűnik ki; a csészealj nem repül, de nem csak Mézga Gézáék örülnének neki. Mint Söptei Eszter letisztult, geometrikus párnáinak.

Lindsay (25 éves, Barcelona) egy 2015-ös fotóról keresi a tekintetünket: „Szerintem azért vagyok vonzó a férfiak számára, mert elérhetetlennek tűnök, és mintha egy másik bolygóról való lennék. (...) Bírni fogsz vagy nem. Bírni fogsz!” Milyen érdekes: a „bír” nemcsak azt jelenti, hogy kedvel, hanem azt is, hogy birtokol. Tárgyak a képtárban január 22-éig; egy másik bolygóról.

 

 

 

Ölbei Lívia

2017. január 07., 08:00 szerző: Ölbei Lívia fotós: Unger Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...