2014.09.19. 15:10
Több Gothard évforduló lesz idén: Jenő 105 éve halt meg, Sándor 155 éve született
Ma is élnek köztünk kutatók, akik folytatják elődeik munkáját, ha nem is azon a szakterületen, de feltétlenül abban a szellemiségben. Értékmentés, értékteremtés, megújulás a fejlődés irányainak keresése a közös nevező. Herény nem egy tudományos szakembert adott Magyarországnak.
A szombathelyi Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum természettudományi osztályának vezetője, dr. Balogh Lajos botanikus Herényben nőtt fel, Kámonban járt iskolába, amelyet a herényi csillagászról, Gothard Jenőről neveztek el. Anyai ágon az ősei herényiek, akik Gothard Jenő sírja mellett nyugszanak a temetőben. Nagyapja volt az utolsó bíró Herényben (mikor még önálló falu volt 1950-es Szombathelyhez csatolása előtt), tíz gyermeke volt. A természetkutató életének egyik meghatározója a herényi Gothardok szellemi aurája, a másik a kámoni arborétumalapító Sághyak életműve. Az arborétum az ott élő környékbeli gyerekek jó értelemben vett grundja volt 40 évvel ezelőtt.
A Gothardokról beszélgetünk, minthogy idén három évfordulójuk is van: Gothard Sándor 155 éve született, 75 éve halt meg, Gothard Jenő halálának pedig 105. évfordulója van.
A három Gothard-fivér a tudomány légkörében nőtt fel. A legismertebb Jenő életműve, aki csillagász volt, elsőként fényképezett hullócsillagokat, üstökösöket a csóvájukkal együtt. A csillagászati fényképezés úttörője volt. Szinte hihetetlen, de a röntgensugarak orvosi alkalmazhatóságának felfedezése után néhány héttel már ő is röntgenfelvételeket készített. István, a kisebbik öcs, orvos volt, neki volt először röntgenkészüléke Magyarországon. Művészi hajlamokkal is bírt, művészeti íróként tevékenykedett, képzett festő volt. Ő festette a herényi templom oltárképét is. Özvegye 1977-ben ajándékozta a múzeumnak a természettudományi könyvtár egyik legértékesebb darabját, a 18. század közepén készült nyomatos növényábrázolásokban gazdag könyvet. A nagyobbik öcs, Sándor, aki egy ideig közösen csillagászkodott Jenővel, a család kastélyában közösen alakították ki azt a fizikai és műszaki labort, ahol finommechanikai főleg csillagászati műszereket hoztak létre, közösen végezték vizsgálataikat, amelyek közül kiemelkedik a Mars és a Jupiter megfigyelése.
Balogh Lajos Gothard Sándor könyveivel, a Gothard-kastély előtti parkban (Fotó: Merklin Tímea)
A fivérek a Premontrei gimnáziumba jártak, ahol neves fizikatanáruk volt Kunc Adolf, aki a tantárgy szeretetével megajándékozta őket. A Bimbófüzér című kötetekben a diákdolgozataikat is megjelentette. Noha akkor már Nagy Lajos Gimnáziumnak hívták, ugyanezen épület falai között járt iskolába Balogh Lajos is. A herényi házuk körül kertet művelő családi háttér, az arborétum kisugárzása, a kiváló főiskolai botanikatanárok dr. Takács Béla, dr. Szabó T. Attila mind közrejátszottak a botanikusi pályára találásban. Ami a tudományos élet mellett gyakorlati tevékenységgel is jár, s nemcsak odahaza, de például a Vasi Skanzenben is.
A család birtokain Gothard Sándor mintagazdaságot teremtett, ettől kezdve a publikációi a mezőgazdaság szakmai kérdései köré szövődtek. Tanulmányokat, ismeretterjesztő cikkeket írt a komposztkészítésről, a cséplőgépek használatáról. Sándor egy időben politizálásra is adta a fejét, a Függetlenségi és 48-as Párt képviselőjeként aktív szerepet vállalt Vas megye közéletében. Különösen fontosnak tartotta a mezőgazdasági kistermelők, kisipari vállalkozások támogatását, és az ezek működését segítő takarékbank létrehozását. A csillagász bátyjának tragikusan korai halálát követő években gazdag, jelentős részben saját készítésű műszerparkjuk darabjait a Premontrei gimnáziumnak adományozta.
A gimnáziumból 1969-ben került vissza Herénybe a műszerpark, és az ELTE Gothard Jenő Csillagászati Obszervatóriuma gyűjteményének része lett. Érdekesség, hogy 1983-ban a szombathelyi amatőr csillagászok Vértes Ernő vezetésével felépítettek egy kis csillagászati megfigyelőhelyet az obszervatórium kertjében, a Gyöngyös partján, Gothard Jenő egykori tervrajza alapján.
Dr. Balogh Lajos így emlékszik erre az időre:
- Herényiként a 80-as évek végén többször - főleg tiszta egű, fagyos téli éjszakákon - segédkeztem Szabó Sanyinak, egy oda járó, szintén földrajz szakos évfolyamtársamnak a távcső fölötti kupola nyitásában, ahol például Szauer Ágoston költő-tanár is szinte mindennapos csillagmegfigyelő volt. A herényi égboltra csodálkozó élményeknek is szerepe lehetett abban, és igen jól esett, hogy csillagászati földrajz tantárgyból Károssy Csaba tanár úr csillagos ötöst írt a leckekönyvembe.
