Újra a természetből építkeznek

Nem csoda, hogy földbe gyökerezett a lábunk, mikor dolguk végeztével már jöttek szembe velünk a szüretelők, a Nagyapám Háza program résztvevői. A kannák közül egy volt tele szőlővel. Ennyi volt idén a szőlőhegyi szüret. Az ültetvény helyett így csupán a hegyaljai présházig jutottunk. Ám, mint kiderült, ez is adott bőven témát a beszélgetéshez. Nem kellett keseregnünk az idei fagyok miatt, ami meghiúsította a szüretet és majdnem a riportunkat is.

A szüreti fókuszt rögtön áthelyeztük a Nagyapám Háza program hegyi történéseinek megismerésére. Ez azért sem volt erőltetett, mert épp annak a döngölt falú pincének a tövében találkoztunk a hegyről érkező, csaknem húsz fiatallal, amelyet ők építettek újjá a program keretében.

Alig termett valami: a februári fagyok megtették hatásukat

- Negyedik éve vesznek részt egyetemisták az építkezésekben. Egy régi présházat bontottak le tavaly a csehi hegyen, majd építették fel az oszkói hegybejáratnál. Kész a tető, és újraépítettek mindent, a régi anyagokat felhasználva. Új gyöngyszem ez a hegyen - újságolta Kovács István, a Hegypásztor Kör elnöke.

A fagerendák tehát az eredetiek, több száz évesek. Ezek maradtak az épület vázaként, tetőszerkezetének támasztékaként most is. A közéjük tapasztott sár, agyag friss, bár technikájára nézve szintén több száz éves. Ezt a munkát a fiatal építészek nyár közepén fejezték be.

Apropó, zsúpolás. Zágorhidi Czigány Ákos, a Hegypásztor Kör munkatársa a szüretről érkező csapatnak arról beszélt, a présházba invitálva őket: Gondoljanak bele az egykori parasztember praktikus észjárásába. A tetőre zsúp került abból a rozsszalmából, amely a hegyközeli mezőn termett.

Szüret helyett skanzenlátogatás lett az Oszkói Hegypásztor Kör programjából, így bejárták a felújításban részt vevő helyiségeket

- A zsúpelemek elkészítéséhez, melyek a tetőre kerültek, saját anyagukból, rozs-szálból csináltak kötelet. Azaz végig környezetbarát maradt az eljárás. Csere esetén pedig jó fűtőanyag lehetett az elhasznált zsúpból. Ellentétben a mai, nagyüzemileg gyártott tetőcserepekkel, amelyeket bontás után nem igazán tudnak hova tenni, hasznosítani. Nem beszélve a nagy ökológiai lábnyomról, amely a gyártás nagyüzemi módszerei közben keletkezik a gépek működtetése, a szállítás és minden más járulékos környezetterhelő eljárás miatt - mondta a Hegypásztor Kör munkatársa.

A idén már nem először szervezett Nagyapám Háza-tábor épp ezért jó lehetőség arra a fiatal építészeknek, hogy megismerjék a természetes anyagokból való építkezés módszereit. A kézi aratást, a sározást, a zsúptetőrakást is megtanulhatták a szőlőhegyi program keretében. A pince tehát, ahol most a felemás szüret után beszélgettünk, a nyáron készült el a most ősszel néhány napra visszatérő fiatalok munkájának köszönhetően. Már csak meszelni kell. Hátra van a pince berendezése is. Minden eredeti eszköz, tárgy megmaradt a csehi szőlőhegyi bontás után. Prés, hordó, bútorok kerülnek majd visz-sza a meszeléssel párhuzamosan a pincébe.

Bihari Ádám, a Nagyapám Háza program egyik szervezője a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végzett. Később Franciaországban vályogépítészeti kutatóként dolgozott. Nemrégiben tért onnan haza. Ő 2012-ben járt először a Hegypásztor Körnél a Nagyapám Háza mester-inas program keretében. Jártak már hallgatók ennek keretében a szombathelyi skanzenben és az oszkói szőlőhegyen is. A táborokat, így az ideit is szintén e tematika jegyében szervezték Bihari Ádámék.

- 2013 nyarán a csehi pince elbontásakor lerajzoltunk, dokumentáltunk mindent. Megjelöltük az elemeket. A folytatásban az összes tartószerkezeti elemet helyre raktuk eredeti anyagokból, eredeti sorrendben az oszkóiak hegyén. Nemrégiben a zsúpfedést és a ház betapasztását is elvégeztük - mondta az építész és szervező.

A tábor gerincét, ahogy minden évben, ebben az esztendőben is építészhallgatók adták. Idén a programnak nem csak magyar résztvevői voltak. Egy brazil lány Sao Paulóból érkezett, magyar barátnője meghívására. Két francia építész Párizsból csatlakozott a csoporthoz, hogy magyar népi építészeti technikákat tanuljanak.

Jövőre a pincével már nem lesz munka, de a szőlőhegyen mindig akad olyan, a hagyományos építéshez kötődő tennivaló, ami megérdemli, hogy egy tematikus tábor épüljön erre.

Akkor majd a jobb termés miatt talán a szüret is egyenértékű eseménye lesz majd az építészek hagyományőrző programsorának.