Üzletet szeretnének - A 288 lelkes falu a környékbelieknek is munkalehetőséget ad

László Zoltán polgármester szívélyesen fogad, és büszkén mutatja a faluközpont létesítményeit. Minden társadalmi munkában készült. A faluház mögötti területen egymás mellett játszótér, füves kézilabdapálya, kosárpalánk, aszfaltozott, többfunkciós teniszpálya. Mindennap megfordul itt tíz-tizenöt gyerek, de jönnek felnőttek is, ottjártunkkor is érkeznek fiatalok a faluból. Maga a faluház az összes közintézménynek otthont ad: irodák, könyvtár, orvosi rendelő, konyha, zuhanyozó. A nagyteremben egyedi gyártású, jól legózható fa asztalok, padok - bármilyen rendezvényre praktikusan berendezhető. Használják is a falubeliek, elkérik néha családi összejövetelekre is. Az épület hátsó falánál szabadtéri színpad, lefedhető előtérrel.

László Zoltán polgármester a frissen oltott gyümölcsfákban látja a jövőt
Fotók: Tersztyánszky Krisztina

László Zoltánnak 13 éve szavaz bizalmat a falu, nevetve mondja: nem tudom, lehet, hogy jól csináljuk a dolgunkat Mint afféle falusi polgármesternek, neki sem ér véget a munkája a napi nyolc óra után. Állandóan csörög a telefonja, a legváratlanabb időpontokban is az emberek rendelkezésére áll. Ha kell, kerítést épít, traktorral szállít, de ír újságot és falukrónikát is. De nemcsak az ő, hanem elődje, a 2003-ban elhunyt Báger Zoltánné hozzáállásának is sokat köszönhet a falu.

- A tanácsi rendszer egy katasztrófa volt, a kis falvakban minden leépült - idézi a múltat a falu első embere. - Nagyon rossz állapotban vettük át a körjegyzőségben vegetáló települést. Hárman azonnal kiváltunk, Harasztifaluval és Nagykölkeddel most is közös aljegyzőséget alkotunk a vasaljai hivatalon belül. Így saját kezünkben tartjuk a dolgokat. Az, hogy ma ipar van a faluban, az önkormányzat határozottságának köszönhető. Amikor kivonult a téesz a faluból, nem hagytuk leromlani az elhagyott épületeket. A téesz kezelőivel együtt sikerült vállalkozót szerezni az épületekre. Ma előrébb vagyunk, mint Egyházasrádóc, ahol megmaradt a téesz. Három ipari üzem és két nagy mezőgazdasági vállalkozás működik a falunkban. 150-180 munkahelyünk van helyben, ami több, mint a helyi munkaképes korú lakosság. Az egész környékről, még Sárvárról is járnak ide dolgozni az emberek.

Faluhelyen kevés vezetőnek jut eszébe ilyesmi: Rádóckölkeden az évezred elején szociális bérlakásokat építettek. Ebben az épületben három kis, összkomfortos otthon kapott helyet

Ami a lakosság összetételét illeti, a polgármester nem panaszkodik, a falu életfa-ábrája - úgy is, hogy minden intézmény a szomszéd faluban működik - tökéletes. Sőt! A körmendi kistérségben egyedülállóan növekszik a lakosságszám. Igaz, ezért tettek is. Kevéssel az ezredforduló után, pályázati segítséggel szociális bérlakásokat építettek, hogy helyben tartsák a fiatalokat. Az ötlet bevált. A 45-80 négyzetméteres, alacsony rezsijű, kedvezményes bérleti díjú házak soha nem állnak üresen. Fiatal családoknak, egyedülálló időseknek, nehéz helyzetbe került embereknek adnak otthont mindaddig, amíg a lakhatásuk rendeződik.

Az önkormányzat nem is szeretne mást, mint hogy az itt élők számára az életfeltételeket a legjobb szinten biztosítsa, hogy a faluközösség hosszú távon fenntartható legyen. Ehhez nagy szükség lenne egy szolgáltatóházra, kereskedelmi és vendéglátóegységre, helyi szolgáltatásokra, ami mind hiányzik. Pedig egykor Rádóckölkeden a környék legjobb kocsmája volt, műszak végén fél órát kellett itt várni egy korsó sörre! - nosztalgiázik a polgármester. A szolgáltató centrumot saját erőből nem tudják megteremteni, ehhez vállalkozót kell keresniük, ami nem könnyű. Minden mást megvalósítanak társadalmi munkával, alkalmanként a helyi vállalkozók segítségével. A sokfunkciós, barátságos faluház felújítására tavaly sikerült pályázati pénzt nyerni, ebből - kicsit kiegészítve - elkészült a teljes belső felújítás. A közterületek rendezésében, a programok szervezésében nagy terhet levesz az önkormányzat válláról a Jó Barátok Rádóckölkedért Egyesület. Évente 10-12 nagyrendezvény van - egy vendéglátó már ezekből jól jövedelmezhetne - véli László Zoltán.

Egy nemrég előkerült tábla a kiskölkedi falurész közigazgatásának múltjából. Kiskölked és Pusztarádóc 1935-ben egyesült

Amikor a tervekről kérdezem, a polgármester elárulja: mezőgazdasági fejlesztésben, konkrétan Tündérkert létesítésében gondolkodik. Saját területén tavaly már elültetett nyolcvan, Rádóckölked környéki őshonos gyümölcsfát, és ezt tervezi a szociális lakások mögötti kihasználatlan önkormányzati területen is. Ezek a fajták jól teremnek, ellenállóak, alig igényelnek permetezést.

Alapozható rájuk akár feldolgozóipar is: aszalás, lekvárfőzés, létesülhetnek új munkahelyek De még ha segélyként osztják ki, akkor is a falu fejlődik tőle.

Tessék élni nyugodtan a lehetőséggel!

Már-már közhely, hogy a magyar ember szeret mindig panaszkodni, és szeret mindent utálni. Mintha csak akkor érezné magát jól valaki, ha sikerült a beszélgetőtársából szánalmat kicsiholnia. Ha hideg van, az a bajunk, ha meleg, az, ha sok a csapadék, megőrülünk tőle, ha viszont aszály van és forróság, hát, az elviselhetetlen.

Így vannak sokan a lakóhelyükkel is. A magyar, sok európai néphez hasonlóan, nem könnyen költöző. Ragaszkodik ahhoz a kis házhoz, ahhoz a kis földhöz, amit összekapart magának. Sokszor a kiterjedt rokonság is helyben tartó erő. Márpedig ha már ott akarunk megöregedni, ahol lepottyantott a gólya, nincs más lehetőségünk, mint hogy a meglévőből hozzuk ki a lehető legtöbbet. Valami mindenhol adatik. Ezt is gyakran halljuk: egy pocsék porfészekben lakom, a szomszédaim összeférhetetlenek, nálunk nem lehet semmi értelmeset kezdeni. Pedig mégiscsak meg kellene próbálni. A mai következő közhelyem: az életét és a környezetét is mindenki úgy rontja el, ahogy akarja. De miért kellene mindenáron elrontani? A lehetőség ott van minden ember és minden közösség kezében. Ha van egy gazos, gondozatlan ugarunk, lehet bele gyümölcsfákat ültetni. Vagy le lehet nyírni, kapukat állítani rá és focizni rajta. Ha örököltünk egy lepukkant kultúrházat, fel lehet apránként újítani, lehet bővíteni, belakni, szerethetővé tenni. Jártomban-keltemben mindig egy aprócska katarzist jelent számomra, amikor ilyen: nem passzív és romboló, hanem összetartó, kreatív és jobbító szándékú közösséggel találkozom. Mint például Rádóckölkeden.