Van, aki forrón szereti

Az első kérdés, hogy milyen borból készítsük! Vannak, akik a fehérre, míg mások a vörösre esküsznek. Nos, mindkettő jó hozzá, de még a rosé is. Fontos azonban, hogy ezek könnyed, gyümölcsös borok legyenek. A klasszikus szerkezetű vörösborokból, így például a cabernet sauvignonból, a merlot-ból cabernet franc-ból, vagy syrahból nem lehet jó forralt bort készíteni. Ezeknek ugyanis relatívan magas a tannin tartalma, ez pedig magas hőmérsékleten karcossá válik.

Nemcsak száraz, hanem félédes borokból is jó forralt bor készíthető. Ez esetben kevesebb cukrot kell hozzáadni. Egy palacknyi borhoz átlagosan három evőkanál kristálycukrot lehet számítani, de ez már ízlés dolga. Aki édesebben szereti, az tehet hozzá többet is, aki kevésbé, az visszafogottabban édesítsen. A forralt bort leginkább a cukorral lehet elrontani: ha túl, vagy éppen nem elég édes. További hozzávaló egy nagyobb darab fahéj, összetörve, egy csillagánizs, nyolc szegfűszeg. Ez utóbbiakat akár teatojásba is lehet tenni. Ami még belevaló: fél citrom, valamint egy nagyobb narancs kifacsart leve. (Helyette lehet beletenni citrom-, illetve narancsdarabokat, de akár felszeletelt almát is)

Az adventi vásárok és az otthonok egyik kedvelt itala a forralt bor Fotó: Béres Zoltán

A bort egy edénybe töltjük, bele a többi hozzávalót, jól megkavarjuk. Ezután 15-20 percig melegítjük, maximum 80 fokig. Az alkoholnak ugyanis 78,4 fok a forráspontja, így ha nem forraljuk túl, akkor ez nem illan el. Így a forralt bor nem csak hőfokával, hanem az alkoholtartalmával is melegíti a fogyasztóját. Amint a 80 fokot elérte le kell szűrni és poharakba lehet tölteni az italt. Ha nincs hőmérőnk, akkor folyamatosan figyelni kell a melegedő bort, s attól számítva, hogy a kezünk párás lesz, tíz perc múlva eléri a 80 fokot.

Egyes vélekedések szerint a forralt bort azért találták ki, hogy a silány nedűt cukorral, fűszerekkel feljavítsák, s úgy adjanak rajta túl a termelők. Ez persze nem igaz, hiszen a rossz borból csak rossz forralt bor készülhet.

A forralt bor elődje a skandináv glögg, ami svédül annyit tesz, hogy forralt. Eredetileg a glögg maga volt a forralt bor, és mint ilyen, viszonylag kevés alkoholt tartalmazott. Az 1880-as években Gustav Björklund receptje szerint egy üveg vörösborból, fele annyi vízből, három összetört szegfűszegből, néhány darab fahéjból, egy kevés cukorból állt, amit tálalás előtt összefőztek. Azóta a glögg erősebbé vált - egy ideig a cukrot a meggyújtott glögg gőze fölött karamellizálták, de pazarlásnak tartották az ezzel járó alkoholfok-veszteséget, úgyhogy elhagyták. Viszont ahhoz, hogy a folyadék meggyulladjon, legalább 40 fokos alkoholtartalmú szesznek kellett lennie.

A karamellizálás eltűnt, az erősebb alkoholfok maradt. Kivéve Svédországot, ahol az alkoholfogyasztás elleni harc jegyében a glögg alkoholmentes, vagy éppen csak egy minimális alkohol van benne.