Vásárfia az ostffyasszonyfai öreg malomból

A faluban tábla jelzi, merre kanyarodjon az idegen, ha a Malom-fia vásárt keresi. A tágas udvaron aztán már bánhatja egy kicsit, hogy éppen egy szomorkás, esős őszi vasárnapon kerekedett fel, hiszen nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássa, milyen lehet itt az élet szép időben: a placcon ráérősen kávézgató emberek, kürtőskalácsot majszoló gyerekek, egymást hangosan ugrató, jókedvű árusok.

A nyirkos hidegből jólesik belépni az öreg épületbe. A radiátorok ontják a meleget, a büféből egymást csiklandozva szökik ki a sült kolbász és a frissen főzött kávé illata, készülnek a rántott húsos szendvicsek is - tipikus vasárnap délelőtti hangulat. Az épületben két fiatal hölgy jön-megy-intézkedik, ők a szervezők. Az ötletgazda Ambrus Rita és a malom tulajdonosa, Somogyi Éva.

A Malom-fia háziasszonyai: Ambrus Rita és a malom tulajdonosa, Somogyi Éva

A malom Éva nagyapjáé, Mesterházy Eleké volt, persze az államosítást az 1920-as évek derekán felhúzott épület sem úszta meg. Éva a téesztől vásárolta vissza a malmot, ahol tavaly decemberig varrodát működtetett. Aztán amikor kiderült, hogy megrendelések híján be kell zárni az üzemet, az ugyancsak ott dolgozó Rita fejéből kipattant az ötlet: rendezzenek garázsvásárt, és árulják ki a varroda berendezését. Éva nem sok reményt fűzött az akcióhoz, így ő lepődött meg legjobban, amikor a vásár délelőttjén nem tudott leparkolni a tágas udvarban...

A kezdeti sikeren felbuzdulva aztán már könnyebben belement a folytatásba, így nyáron megnyílt a Malom-fia: minden második vasárnap árusok rendezkednek be a malom két szintjén és ha az időjárás engedi, az udvarán is nagy élet van.

A legfiatalabb „árus”, Széll-Szabó Lili

Negyven-ötven árus fordult már meg náluk, a vevőik elsősorban Celldömölk és Pápa környékéről jönnek, sok köztük a Sárváron, Bükön pihenő német és osztrák vendég.

Szekeres Judit gyönyörű thaiföldi portékáival, vállán a kedvenc táskával

A malom földszintjén is vannak állandó árusok, a hatalmas, egykori szabászasztalon például régiségek sorakoznak. Petrédné Kondora Cecília és Balassa János szebbnél szebb kincseket kínálnak: klipszeket, gyöngysorokat, érméket, régi könyveket, csillárokat. Nem tudjuk, hogy az orrunknak, a szemünknek vagy a szívünknek engedelmeskedjünk, hiszen Jánosék mögött egy rábapatyi kistermelő füstölt árukat kínál, mögötte egy nagygyirmóti gazda sajtjai kelletik magukat, a sarokban pedig az ikervári származású Szekeres Judit gyönyörűséges standja előtt gyökerezik földbe a lábunk. A fiatal lány eddigi kalandos élete is megérne egy misét, most legyen elég annyi, hogy a néhány évet Ázsiában dolgozó és élő marketinges thaiföldi kézművesek portékáit kínálja a malomban. Kerámiákat, mangófából készült dísz- és használati tárgyakat, különleges, szigorúan természetes alapanyagú kozmetikumokat és gyönyörűséges táskákat. Utóbbiak közül a kedvenc darab vízibivaly bőréből és egy harmincöt évig gyermekhordozó kendőként használt szőttesből készült. Egy szombathelyi házaspár süteményeket, kalácsokat, réteseket és zabpelyhes kekszeket árul, az emeleten pedig használt ruhák és cipők között válogathatunk. Van itt díszes pruszlik, alig hordott gyerekruha, bőrcsizma és bőrkabát, a vevők pedig folyamatosan jönnek, válogatnak. Sok köztük a visszajáró. Berkovics József és felesége, Mária Sárvárról érkeztek, azt mondják, felvágottat, füstölt árut és sajtokat, lekvárt már nem vásárolnak boltban, innen töltik fel a spájzot.

Petrédné Kondora Cecília régiségeket kínál Fotó: Nagy Ildikó

A Malom-fia vásár háziasszonyai, Éva és Rita szinte mindenkit ismernek, már az ajtóban üdvözlik a törzsvevőket, mindenkihez van néhány jó szavuk. Lelkesek és türelmesek. Talán mert tudják, minden adott ahhoz, hogy előbb-utóbb befusson a termelői piac. Addig is: ők itt lesznek minden második vasárnapon, adventre pedig egy kétnapos, igazi, forralt boros vásárt is terveznek.

Mesterházy Elek mosolya

Minden tiszteletem Somogyi Éváé - és persze a segítőié. Jó látni, hogy elfoglalt szombathelyi üzlet-asszonyként is ragaszkodik az ostffyasszonyfai családi örökséghez. Talán mert nem felejtette el, hogy a nagypapa soha nem heverte ki az államosítást. Pedig nem lehetett neki könnyű, hiszen ott élte le az életét a szomszédban, a malom melletti házban, az is a családi örökség része, Éva azt is rendben tartja. Miután visszaszerezte a malmot, el is adhatta volna, lakatot tehetett volna az ajtajára, ő azonban gépeket, munkát, megélhetést vitt az öreg falak közé. És akkor sem keseredett el, amikor tavaly kiderült, hogy nincs több megrendelés, és be kell zárni az üzemet. Munkatársának, Ritának köszönhetően új funkciója lett a régi malomnak. Ma még csak félve mondják ki, de titkon remélik, hogy előbb-utóbb a Káptalantóti hatá-rában lévő híres-nevezetes piachoz hasonlatossá válhat az övék is.

Az ostffyasszonyfai öreg malom egyik fagerendáján most is ott lóg egy régi tábla, amin ez olvasható: „Isten segítségével és becsülettel, a munkára mindig készséggel indult meg ez a malom az Úrnak 1926.dik évében, június 2-án.” Akkor jövő nyáron ünnep lesz, mondom Évának, mire felcsillan a szeme: jé, tényleg!

És biztos vagyok benne, hogy így is lesz: a malom indulásának kilencvenedik évfordulóján ragyogni fog a nap, az udvar tele lesz árusokkal, lacipecsenyések füttyögetnek a lányoknak, odabent pedig egymás elől kapkodják a kincseket a látogatók. A hengermalom megboldogult régi ura, Mesterházy Elek pedig büszkén és elégedetten kacsint le odafentről a vásározókra és unokájára, Évára.