Vásáry Tamás: fáradhatatlanul

Éjfél is elmúlt már, a Bartók Teremből zongora hangja szűrődik ki. Vásáry Tamás tegnap még a Zeneakadémián adott telt házas koncertet, hajnalban indult Szombathelyre, órákon át edzett a Savaria Szimfonikus Zenekarral az évadnyitó premierre, ám fáradhatatlanul gyakorol, készül a következő hetekre. A törékeny emberben valami hihetetlen erő van, csupán az ujjai táncolnak a zongora billentyűin, nincs felesleges mozgás, erőteljes hang, a sokat látott klaviatúra mégis minden rezdülésének engedelmeskedik. Liszt, Chopin, Mozart. Csak a következő pár nap programja.

A zene máshogy szól Vásáry Tamáson keresztül, benne van az a nyolcvanegy év, mely nemcsak a művész, hanem talán kicsit az egész világ története. Fél kettő van, de Vásáry Tamás még mindig nem pihen. Sétálni invitál.

- Mindennap sétálok, legyek akár Kínában, akár Afrikában, akár Szombathelyen. Akik Budapesten a Halászbástya környékén korzóznak, gyakran láthatnak egy görnyedt, idősödő embert, amint partitúrával a kezében megy rendületlenül. Szombathelyen az útvonal mindig ugyanaz. A Bartók Teremtől a Rákóczi utcán át a Szent Gellért utcán keresztül egészen a Nagy Lajos király utca végéig. Még a forradalom napján, október 23-án is sétáltam. Élelemre volt szüksége a családnak, a barátaimmal elindultunk a városban. Rendőrök jöttek, bevittek minket, vallatni kezdtek. Végül elengedtek minket.

Vásáry Tamás a Bartók Teremben ismét csodát művelt. Zsúfolásig teltek a széksorok, elfogytak a pótszékek is   (Fotó Archív/Ohr Tibor)

Derűs könnyedséggel beszél a forradalmi időkről, pedig abban a korszakban családja a főszereplők közé tartozott. Édesapja kisgazda politikus volt, Nagy Imre kormányában földművelődésügyi államtitkárnak nevezték ki. Amikor a kommunisták átvették a hatalmat, Vásáry Józsefet kiszorították a parlamentből.

- Bűnbakot csináltak belőle, el kellett hagynia Pestet. Amikor elfogták Nagy Imrét, ott volt az íróasztalán a Szabadság Párt újraalapításának kérvénye, amiben az apám is részt vett volna. Óriási botrány lett belőle. Ávósok jöttek géppisztollyal, házkutatást tartottak, elvitték édesapámat. Akkoriban nekem is volt félnivalóm hiszen a naplóm is hozzájuk került, amibe sok lázadó gondolatot írtam a forradalomról. Kodály Zoltán volt a tanárom akkoriban, azt mondta, már jóval kevesebbért is akasztottak fel embereket. Apám börtönben, én mindössze huszonhárom évesen rádöbbenek arra, hogy valamit tennem kell. Épp Belgiumban koncerteztem, üzentem a belga királynőnek, szeretnék vele találkozni. Fogadott is, kértem, hogy járjon közben apám szabadon bocsátásáért. Nagyon szívélyes volt, azonnal átmentünk a szovjet nagykövethez, a szüleim pedig huszonnégy órán belül amnesztiát kaptak, utánam jöhettek.

Vásáry Tamás nyolcvanegy évesen is kiváló pontossággal tudja felidézni élete regényét.

- Hihetetlen, de olyan dolgokra is emlékszem, amire más talán nem. Emlékszem például a keresztelőm pillanatára, milyen volt a szoba, hogyan álltak az emberek az asztal körül, emlékszem arra is, hogy nem templomban voltunk. Mikor elmondtam anyámnak, csak hüledezett, nem értette, hogyan maradhattak meg ilyen képek a fejemben.

Az első zongoraélmény is örökre megmarad emlékezetében.

- Ötéves voltam, nagyapám, Baltazár Dezső debreceni református lelkész gyűjtést szervezett a református kollégium megmentésére. Az egyik egyházfi nemcsak pénzt küldött, hanem egy zongorát is, a nővérem pedig rendes úri kislányhoz méltóan elkezdett tanulni. Kovács Margit néni volt a zongoratanára. Egy nap Boccherini híres menüettje ment a rádióban, megpróbáltam hallás után lejátszani, sikerült. Margit néni pedig csodálkozott, hogy egy öt éves gyerek már tud kottát olvasni. Természetesen nem tudtam.

Itt kezdődött el a csodagyerek pályafutása, ami tart a mai napig rendületlenül.

- Nyolcéves koromban már telt házas koncerteket adtam, főleg Mozartot játszottam, hatalmas sikerem volt.

Vásáry Tamás könyve, az Üzenet tavaly decemberben jelent meg, és néhány hét alatt el is adták az összes fellelhető példányt, most készül a bővített, javított kiadás.

- 1969-ben kezdtem el írni, a feleségem biztatott, hiszen állandóan történeteket meséltem neki. Az Üzenet egy regény, életem regénye, ugyanakkor jóval több egy időrendi folyománynál, szerénytelenség nélkül mondhatom, olyan gondolatokat tartalmaz, amelyek valóban egy élet tapasztalatát foglalják össze. A kiadás előtt óriási boldogság töltött el, miközben újra felidéztük életem filmjének képeit. Én zongoráztam, a kiadó egyik munkatársa pedig folyamatosan olvasta fel, amit évtizedekkel ezelőtt egyszerű írógépen pötyögtem be. Hatalmas munkára vállalkoztunk, de megérte.

Vásáry Tamás arról is beszél: küldetésének érzi, hogy befejezze a könyvét, még négy évre lenne szüksége. Azt mondja, most a csillagok állása kedvező, úgy alakulhat az ideje, hogy többet szánhat az írásra.

Pénteken este a Bartók Teremben ismét csodát művelt. Zsúfolásig teltek a széksorok, elfogytak a pótszékek is. A program ezúttal sem rövid, Chopin, f-moll zongoraverseny, Vásáry Tamás vezényel és zongorázik is.

- Az f-moll zongoraverseny egyike hűséges barátaimnak, akiken keresztül mindig beszélhettem az embereknek hangokba rejtett történetekről. Mert olyan világos az üzenete, hogy még ha nem is értette a hallgató magát a nyelvet, közölni tudtam vele mindazt, amit a zene átadott, borítékba rejtve. Az f-moll zongoraverseny Chopin húszéves kori szerelmi vallomása, énekesnőtől inspirált, zongorán énekelhető. A dallamokat hallgatva ráismertem az ugyancsak énekesnőért lobogó, szintén húszéves önmagamra. Az első tétel szerelmi vallomása és az utolsó, bál jelenet hód-prém mentés, hódító, meghódított, mazurkás lengyel eleganciája közrefogja a lassú tételt, mely a korai halálérzet vízióját rejti. Ahol a mindenkire váró vég halálon túli ujja követi az embert, ez az elkerülhetetlenségi érzés tett pecsétet saját fiatalságomra is.

- Boldog vagyok folytatja. - Pár hónapja megvizsgáltak, azt mondták, hogy ennyi volt, hamarosan vége. De kiderült, hogy a röntgenorvos tévedett. Úgy érzem, van még feladatom, nem kevés. Jobban érzem magamat, mint valaha mondja Vásáry Tamás, miközben lassan megvirrad, fél négy van.

A művész nyugovóra tér, de reggel nyolc órakor már újra a Bartók Teremben gyakorol, fáradhatatlanul.