Virágos út, ha végigmegyek rajtad én

Akkoriban (amikor még érzékelhetően működtek a rendszerváltás pezsdítő energiái) Szombathely minden év június 16-án megtapasztalhatta, hogy miképpen értendő a párizsi Magyar Műhely  jubileumi kiállításának homlokára írt jelmondat, miszerint az avantgárd nem stílusirányzat, hanem gondolkodásmód és magatartásforma. A Bloomsday-hagyomány ma is megvan, csak  átalakult. Sőt: az idő múlásával elvesztve félhivatalos báját, mondhatni törvényszerűen   betagozódott az évente ismétlődő kulturális események közé.
 
Nem lehet elégszer elmondani, hogy James Joyce mindenesetre óriási szívességet tett azzal, hogy kultikus regényének  egyik hősét, Leopold Bloomot (Virág Lipótot) Szombathelyről származtatja:  bevezette a várost a világirodalomba.  És a város kb. a 90-es évek közepén ráébredt arra, hogy maga is kezdhetne valamit ezzel a lehetőséggel, mondjuk dublini mintára.  Ez volt a forrongó hőskorszak, amikor  június 16-án performerek, írók, költők, képzőművészek, zenészek   érkeztek a Fő térre, meg az Iseumba (még az eredeti kövek közé), meg a képtárba (ahol egy alkalommal kinyitott egy komplett pálinkafőzde  is; Székely Ákosék mintha valamit megéreztek volna), hogy megidézzék Joyce nyughatatlan  szellemét.

Ezt a szellemet engedi ki a palackból (vagy zárja bele, de csak azért, hogy bármikor ki lehessen nyitni)   az Artpool és a Magyar Műhely Kiadó gondozásában Budapesten frissen megjelent Leopold Bloom Planetoida című kötet, két szombathelyi Bloomsday-alapító (atya), a ma már a fővárosban élő Abajkovics Péter és Székely Ákos szerkesztésében. Vagy nem is kötet, inkább album, amely egyrészt üdítően eleven, másrészt melankolikus, nosztalgikus hangulatot ébreszt.  Mert bár a Bloomsday-hagyomány máig megvan Szombathelyen (az idén éppen a frissen újrafordított Ulyssesnek is volt itt bemutatója a fordító-team részvételével), működik a szombathelyi alapítású James Joyce Társaság, naponta köszönhetünk a jól sikerült Joyce-szobornak a Blum-háznál (stb.), az avantgárd polgárpukkasztás már gyakorlatilag nincs jelen. A költözés, a vándorlás ráadásul szintén Joyce-i gesztus, a bőrönd sokrétű jelkép:   a Bloom-kultusz részévé tehető. És azzá is vált, hiszen Székely Ákosék a színes szombathelyi Bloom-korszak (a kötet első része, sok fotóval, sok régi közszereplővel) után 2005-ben Budapesten folytatták, aztán Joyce nyomába eredtek Európában: Bécs, Milánó, London és Dublin következett. A Leopold Bloom Planetoida  a szintén Abajkovics Péter és Székely Ákos által szerkesztett nemzetközi Bloom-mappák lapjaiból is tartalmaz jónéhányat.
  
De a legmeghatóbb fejezet mégis a hetedik: Képeslapok és levelek - válogatás Leopold Bloom postájából címmel. A Székely Ákosék hajdani szombathelyi, Váci utcai címére érkező küldemények (igazi papír, igazi bélyeg, igazi tintával) műalkotássá válnak az album lapjain. A magyar-angol  kötethez Kappanyos András (az Ulyssest újrafordító team  vezetője) írt fontos, tartalmas  és tanulságos előszót: a kinn is vagyok, benn is vagyok izgalmas pozíciójából. Vár a  Bloom-kisbolygó.