A sárvári ''lelet'' - Negyvenéves beatdal szerzőjét keresik

A sárvári kalandpark építése közben egy narancssárga Centrum-reklámtáska került elő a föld alól, benne egy képeslappal és egy magnószalaggal. A szalag egy amatőr, körülbelül negyvenéves felvétel foszlányait őrizte. A sárvári fürdő egy Pomázon élő zenészt, a Jimi Hendrix Memorial basszusgitárosát, a szólóban Egykutya néven koncertező Berta Zsoltot kérte fel arra, hogy próbálja "újragondolni" és kiegészíteni a dalt. A zenész elmondása szerint a hetvenes éveket idéző, beat-be oltott dixie muzsika dallamfoszlányait viszonylag könnyű volt újraalkotni, a szöveg azonban sok helyen nem volt érthető, ezért azt nagyrészt saját, immár modern szavakat is tartalmazó soraival egészítette ki. A megtalálók arra kérték, hogy képzelje el, milyen lehetett az eredeti szöveg hangulata. A foszlányokból kiderült, hogy a dal egy sárvári környezetben játszódó csábítási kísérlet, a boldog békeidőket idéző polgári modorban.

- "Hogyha mégsem bánja, vagy egyenesen úgy kívánja, én mindkét éjjel átsurranok majd a szobájába" - idéz a régi dalból Zsolt, aki szerint a nótát gitár- és dobkísérettel feléneklő férfi egy bizonyos Júliának könyörgött a dalban, hogy menjen el vele Sárvárra.

A megtalálók most keresik a negyven éve elásott vagy egyszerűen csak elhagyott, eldobott dal szerzőjét. Szeretnék, ha a fürdő a dalt felhasználhatná saját reklámjai elkészítésében. Abban reménykednek, hogy az újságok és a dalt játszó rádiók segítségével előkerül a szerző, aki most a hatvanas éveiben járhat. Ha így lesz, akkor Júlia egykori lovagja  számíthat a jogdíjra, ráadásként pedig családjával élete végéig ingyen járhat majd a fürdőbe.