Ez itt a Minden Jó Varieté - A színház és a kávézó az idén is folytatja

A Weöres Sándor Színház színészei (miután már magukat és egymást is bemutatták ezen a pódiumon) az új évadra azt találták ki, hogy szépen, sorban nekilátnak a blogírásnak, aztán hétről hétre a Cafe Frei asztalánál beszélik meg az elmúlt hét történéseit. Jó alkalom ez a színházi események, várható bemutatók melegen tartására, miközben „finom intimitásokat” (az első blogoló, Horváth Ákos fordulata) is megtudhatunk a társulat tagjairól. A „benézni a kulisszák mögé” varázsa, úgy tűnik, nem múlik Szombathelyen. Pedig nem is olyan könnyű kerek egy órán át ülni egy asztal mellett, és a közönség szeme láttára kérdezni a másikat. De ők állják a sarat, a közönség meg issza minden szavukat.

A Blogról blogra évadnyitóján Kálmánchelyi Zoltán és Horváth Ákos foglal helyet a mágikus fotelekben. A blogírást elsőként Horváth Ákos vállalta, úgyhogy ezúttal Kálmánchelyi Zoltán kapta a kérdező feladatát, bár egy idő után inkább viccmeséléssel tűzdelt beszélgetésbe fordul a délután. A budapesti TÁP Színházban (Vajdai Vilmos nevezetes, mondjuk úgy, hogy alternatív társulatában) is gyakran feladatot vállaló Horváth Ákos például megmutatja, miféle produkciókkal szórakoztatja a TÁP a Minden Rossz Varieté közönségét. Vigyázat, irónia gyanúja forog fönn, úgyhogy ezek a Nagyon Rossz Műsorszámok annyira rosszak, hogy már jók. A világ leggyorsabb humoristája (persze hogy Horváth Ákos) például a fénysebességnél is gyorsabban képes utánozni akárkit (csak híres legyen), ezúttal éppenséggel Bánhidi Laci bácsit (ha egyszer őt kérte a SzínházSzerda-közönség), úgyhogy az utánzásból nem is hallunk semmit. (A mi hibánk, miért nem voltunk jobban résen.) Kapunk viszont egy történetet, amelyből kiderül, hogy a nagyszerű színész eszén soha senki nem tudott túljárni, még a leghosszabb filmforgatási várakozások idején sem. Hiába állítottak mellé őrszemet, hogy figyelje minden mozdulatát, Laci bácsi békésen horgászott, csak valahogy sose hal, hanem bizonyos (gyanús) folyadékot tartalmazó üveg akadt a horgára. Hát így. Van aztán rögtönzött stand up-paródia, ami Szombathelyen mostanában főleg különös fényben csillog, hiszen Jordán Tamás Széllel szembe című estje szeptember elején elnyerte a nyíregyházi Vidor Fesztivál rangos különdíját, pont a műfaj példaértékű megújításáért. Természetesen erről az elismerésről is szó esik, ahogy nem marad el a nyilvános gratuláció a Kritikusok Díját illetően sem: a múlt évadban bemutatott Szentivánáji álom jelmeztervezője, Remete Kriszta és zeneszerzője, Kovács Márton nyert a kritikusok céhe idei titkos, kétfordulós szavazásán, a hétvégén a Nemzetiben volt a díjátadó ünnepség. (Ahogy arról be is számoltunk, de ezeket a jó híreket jólesik akárhányszor elmondani.) Sőt, Horváth Ákos nem hagyja említés nélkül Pars Krisztián olimpiai győzelmét sem (a heti blogban ugyancsak megemlékezik róla). Kálmánchelyi Zoli pedig azzal toldja meg ezt a blokkot, hogy a londoni olimpia idején éppen Franciaországban volt, úgyhogy magát a nagy dobást sajnos nem látta (és a francia tévékben egyébként is szinte kizárólag francia sportolók jelentek meg a képernyőn). Az internet-vétel meg nem volt elég jó, ez a momentum viszont alkalmat ad egy apró mozgásszínházi szkeccs bemutatására: Kálmánchelyi Zoltán, amint teljes valójával érzékelteti, hogy milyen az, amikor a képek és mozdulatsorok akadozva érkeznek a virtuális térben.

De a legfontosabb mostanában mégiscsak az, hogy a WS Színház két (egy földszinti nagyszínpadi és egy emeleti kamaratermi) premierre készül, és az emeleti produkcióban Horváth Ákos is benne is van: ő játssza Zednicek vasúti tanácsost a Szigorúan ellenőrzött vonatok-előadásban, a cseh Ivo Krobot átdolgozásában és rendezésében. Október 5-én lesz a bemutató. De mondjon erről valamit maga Horváth Ákos, illetve a blogbejegyzése: „Bajomi Gyuri barátom, aki Hubicka szerepét játssza, nálunk az öltözőben csak Hubics, mert nem becézzük egymást, szerinte Ivo Krobot és Halász András testvérek, és tulajdonképpen a tolmácsunk rendezi a színdarabot, így segíti a bátyját, akinek az elméje, hogy is mondjam, nem százas, igaz, nem igaz ” (Itt egy mosolyjel következik, Ivo Krobot pedig, ugye, maga mondta az olvasópróbán, hogy a csehek „olyan svejkesek”.)

A „finom intimitást” pedig tessék visszakeresni a blogjegyzésekben. A Blogról blogra-sorozat élőben szerdán folytatódik.

Szeptember 26-án Kálmánchelyi Zoltán ad számot heti blogbejegyzéseiről a Cafe Frei pódiumán. Még az idén sorra kerül Bajomi Nagy György, Nagy Cili, Szerémi Zoltán – aztán persze az egész társulat. Elvégre „a színház több előadások sorozatánál: fórum, találkozóhely, agora”. És egyáltalán nem virtuális.