Gyanús és/vagy ártatlan - Játék a kastélyban - és a WS Színházban

Molnár Ferenc zsenialitása ma már nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is egyértelmű. A hajszálpontos színpadi szerkesztés, az érzelmes humor és a bölcs  önirónia nagymesterének életművéből két darab különösen kiemelkedik: az egyik a Liliom, a másik a Játék a kastélyban. Ezt a másikat tűzte most műsorára a Weöres Sándor Színház,  Jordán Tamás rendezésében, szeptember végén ez lesz a bemutató. Rendelkezőpróbán jártunk.

 Éppen kezdődik a második felvonás. Jordán Tamás a kedvünkért jóízű és nagyvonalú játékba kezd: széles gesztusokkal eljátssza, hogy ő most rendez. A szerzői instrukció szerint a drámaíró Turai - vagyis Trokán Péter - az asztalnál ül, előtte papírlapok, amelyeket olvasgat és itt-ott javítgat. Az óra hetet üt, Turai csenget, aztán feláll és nyújtózkodik; valaki kopog. Jordán Tamás a kellékes Poór Évától afelől érdeklődik, hogy vajon mivel javítgat Turai, Évát pedig nem lehet zavarba hozni: radíros ceruzával. Rendben. Okvetlenül ki kell próbálni azt is, hogy miképpen üt hetet az óra, és főleg hogy miképpen jelezhet Turai a múlt századelőn a szállodai szobákba telepített kiscsengővel. Tessék: milyen jól indul a második felvonás. Jordán Tamásnak ez a játékos gesztusa ráadásul nemcsak a Játék a kastélyban velejére-lényegére mutat rá, hanem a drámaíró Molnár Ferenc szemléletét, világlátását is jellemzi. Ebben a világban látszat és valóság minduntalan fölcserélődik, összeütközik, ezekből az összeütközésekből szórakoztató szituációk keletkeznek, a megoldókulcs és a győztes pedig nem lehet más, mint a színház.

A Játék a kastélyban fordított alaphelyzetét elsőként a való élet rendezte meg, Molnár Ferenc legalábbis így mesélte a történetet, amelyet aztán Györgyey Klára is közzétett Molnár-monográfiájában: "Feleségemmel (Darvas Lilivel) a bécsi Hotel Imperialban laktunk. Lili éppen akkor tanult németül: egész nap klasszikus német darabokat kellett felolvasnia. Egyik délután benézett hozzám egy jóbarátom, és ahogy leültünk beszélgetni, egyszer csak látom, hogy izgatottan talpra ugrik. Meghallotta, hogy Lili a szomszéd szobában épp azt mondja dallamos németséggel és nagy beleéléssel: 'Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Meghalok érted!' Csoda, hogy felfigyelt? Én is talpra ugrottam nyomban. Az ajtóhoz rohantunk, feltéptük, és azt láttuk, hogy Lili éppen némettanárának, dr. Hocknak szavalja el ezt a forró szerelmi vallomást. Teljesen ártatlan helyzet - mégis, mennyire gyanúsnak hangzott! Ez a jelenet adta az ötletet, de ugyanígy mondhatnám, hogy a Hamletből vettem."

Hát ezt az ártatlan  helyzetet csavarja meg, fordítja ki  Molnár, amikor a Játék a kastélyban című komédiáját papírra veti. És akkor még a fontos szerepet játszó (persze papírvékony) falról külön nem is beszéltünk. Lám, már megint Shakespeare (Szentivánéji álom, mesteremberek), sőt, visszamehetünk egészen Ovidiusig, Piramus és Thisbe tragikus történetéig, amelyben fal választja el egymástól a szerelmeseket. A motívumok vándorolnak, a megírás módja folyton változik. És ha egy Shakespeare vagy Molnár Ferenc nyúl hozzá egyik vagy másik témához, biztosak lehetünk benne, hogy új minőség születik.

De most vissza a rendelkezőpróbához és a második Molnár-felvonáshoz, amelyben a drámaíró Turai menekülőutat kínál a kényes helyzetbe került párosnak: Almádynak - szintén színész, Szerémi Zoltán - és a fiatal és féltékeny Ádámhoz férjhez menni készülő szép primadonnának -  Annie szerepében Nagy Cili.   Nincs apelláta: a sikamlós franciás darabot el kell játszani, úgy, ahogy azt Turai hajnalban megírta.

És miközben Jordán Tamás vezetésével fény vetődik a lélektani mozgatórugókra, el kell dönteni azt is, hogy az elegáns reggelit hordozó zsúrkocsi hova kerüljön a színpadon. "Úgy mondd, mint egy verset", szól a rendezői utasítás, és a lakáj szerepében Endrődy Krisztián sorolni kezdi: "Tea, tej, rum, tojás, sonka, csirke, roastbeef, lazac, szalámi..." (És még csak a kínálat felénél tartunk. A háttérben mormol az azúrkék tenger. És virít a citrom!)

Szeptember végén a  Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-komédiával indul a 2012/2013-as évad a Weöres Sándor Színházban, ez lesz az első nagyszínpadi bemutató. Dramaturg: Duró Győző. Rendező: Jordán Tamás. A szereplők: Trokán Péter, Orosz Róbert, Kálmánchelyi Zoltán, Nagy Cili, Szerémi Zoltán, Vass Szilárd, Endrődy Krisztián.