Tanácsok az internetről: ördögi csáberő?

- A pecölihez hasonló esetek nem egyedülállóak a kriminalisztika újkori történetében. Azt hihetnénk, hogy a világháló információihoz való szabad hozzáférés megkönnyíti az öngyilkosság kitervelését, elkövetését, ezáltal jelentősen növeli az öngyilkossági veszélyeztetettséget. A tudományos kutatások azonban - érdekes módon - mást mutatnak. Egy friss hongkongi tanulmány szerint például csaknem háromnegyed-millió internet-felhasználó három hónap alatt öt és fél ezer alkalommal keresett rá az öngyilkosság kifejezésre.

- A keresések nagyrészt szórakoztató, tudományos és közösségi oldalakon landoltak, ahonnan a felhasználók nem is szörföztek tovább. A több mint 1300 elért weblap között mindössze kettő volt, ahol konkrét iránymutatást lehetett kapni az öngyilkosság elkövetésére  - vezeti fel a témát dr. Buda Botond, aki szerint beszédes az az adat is, hogy öt évvel ezelőtt egyik évről a másikra hirtelen majdnem  hatvanszorosára ugrott a fejlett világban a hidrogénszulfiddal elkövetett öngyilkosságok száma. A kutatások azonban meglepő módon azt mutatták, hogy ezt a divathullámot szinte kizárólag a nyomtatott sajtóban megjelent híradások gerjesztették, s az internetes kereséseknek ez esetben sem volt közvetlen befolyásuk a drámai növekedésre.

Buda Botond (Fotó: Szendi Péter)

- Úgy tűnik, hogy az internet csak a pecölihez hasonló, személyes kapcsolattartáson alapuló esetekben növeli az öngyilkosság valószínűségét és gyakoriságát. Ilyen esetek természetesen léteznek; a tényt kár lenne szőnyeg alá söpörni. Valószínű azonban, hogy ezek a - többnyire magányos számítógép- és internetfüggő - öngyilkosságra felbujtók valamilyen pszichiátriai zavarban szenvednek. Sokuknál feltételezhető, hogy már a pszichiátriai zavar kialakulását megelőző - úgynevezett premorbid - személyiségük is az átlagtól eltérő, kóros lehetett. És sajnos időről időre előfordul olyan veszélyes kombináció, hogy egymásra talál az interneten egy gyakran többszörös személyiség- és pszichiátriai zavarban szenvedő, netfüggő felbujtó és egy elszánt (vagy kevésbé elszánt, csak éppen krízishelyzetben lévő, beszűkült tudatállapotú) öngyilkosjelölt. És akkor bizony megvan a baj. Az a kettősség, amit az internet anonimitása, és a kapcsolattartás interaktív személyessége biztosítani tud, ördögi csáberő lehet. Ezzel bizony nem versenyezhetnek ma már a poros lexikonokból kiolvasható száraz méregtani fejezetek  - mondja az ideggyógyász.

A közelmúltban egy másik bűntény is borzolta a kedélyeket Vas megyében. Érdekes, hogy a  gyermekeit meggyilkoló, majd magával is végző csepregi férfi és a pecöli  K. Gábor esetében is az volt a környezet első reakciója, hogy de hiszen olyan szépen éltek, illetve rendes gyereknek látszott, nem járt el otthonról, a légynek sem tudott volna ártani. Tényleg előfordulhat, hogy semmilyen árulkodó jelre nem figyel fel az elkövető környezete?  - kérdezzük a szakembertől.

K. Gábor édesanyja és nagyanyja a pecöli háznál (Fotó: Szendi Péter)

- Gyakori, hogy a szörnyűségek elkövetőit, vagy a drámai öngyilkosságok felbujtóit környezetük csendes, jóravaló embereknek jellemzi. Olyan szépen éltek, szokták mondani, vagy éppen azt dicsérik, hogy egy fiatal milyen csendes, jóköszönő, otthonülő. Pedig ezek a megjegyzések korántsem egyértelműen megnyugtató, pozitív üzenetet hordoznak. Egyrészt utalhatnak arra, hogy a szomszédok, ismerősök, utcabeliek mennyire felületesen figyelnek egymásra: ha nem hangoskodik, jól köszön, szinte észre sem lehet venni, akkor nincs vele baj, akkor jó gyerek. Másrészt jelezhetik az illető sajátos, döntően az elfojtáson alapuló szorongáskezelő mechanizmusait is, amely bizony nem ritkán egy időzített bomba robbanásának lehetőségét vetíti előre  - véli dr. Buda Botond.

-  A megoldás nem feltétlenül az, hogy minden család váljon igazi, hangoskodó, olaszosan veszekedő famíliává, ahol mindenki meg- és kimondja a magáét. Segíthet persze néha ez is, sokkal fontosabb azonban a környezet szerepe: a szomszédok, az utca, a kollégák, iskolatársak, barátok. Nekik az idegenekhez képest nagyobb a rálátásuk a belső ügyekre, ugyanakkor mégis távolabbi optikával, elfogulatlanabbul tudják megfigyelni a legszűkebb családon belüli viszonyokat, játszmákat  - jegyzi meg az ideggyógyász, aki úgy látja, hogy sajnos  a mai felgyorsult világban gyakran éppen ez hiányzik legjobban: atomizálódnak a családok, szétesnek a generációk, s - különösen így van ez számítógépfüggőknél vagy az agyonhajszolt kisgyerekes szülőknél - gyakran meglazulnak a korábbi baráti kapcsolatok is. És bizony sokszor már csak egy-egy ilyen tragédia hírére kapják fel a fejüket a szomszédok, barátok, távolabbi rokonok, iskolatársak is...