"Ez nem az a szakma, ahol lehet sztrájkolni" - Ismerje meg a hónap ápolóját!

Augusztus hónap ápolónője nemcsak az első, de a második helyet is megszerezte, mivel sokan még a korábban használt nevére, Kovácsné Bognár Mónikára adták le voksukat, Bognár Mónika így saját magát előzte meg. Az, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot, számunkra egyáltalán nem volt meglepő. Már hatéves korában tudta, hogy ápoló akar lenni, pedig sokan próbálták lebeszélni és az orvosi felé terelni érdeklődését, ám ő mindvégig kitartott. Ő az a ritka kivétel, aki már egészen fiatalon tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni, igaz arra már nem emlékszik, miért alakult ki nála olyan korán a hivatástudat. Feltehetően ebben szerepe volt annak, hogy beteges gyerek volt és fiatalon sok problémával feküdt kórházban, talán innen van a kötődés az ápolói hivatás iránt. Megtudtuk: a szilárd elhatározás azonban nem jelentette azt, hogy minden simán is ment. Először ugyanis nem vették fel az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskolába, ám ő nem adta fel, fellebbezett. Miután felvették, és végre azzal foglalkozhatott, amit szeret, szó szerint szárnyalni kezdett. Az érettségi után ösztöndíjjal tanult Antwerpenben, az egyetemet azonban már itthon fejezte be és a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) egészségügyi főiskoláján végzett diplomás ápolóként.

Idestova 22 éve él hivatásának, 1993-ban érettségizett, de már a főiskola alatt folyamatosan dolgozott, annak ellenére, hogy nappali tagozatra járt. A főiskola után a táplánszentkereszti idősek otthonában helyezkedett el, ahol 14 évig dolgozott, mint főnővér. Most is Táplánszentkereszten, az orvosi rendelőben dolgozik, de ahogyan fogalmazott, lelkének egy darabja ott maradt az időseknél. Megtudtuk: a döntést, hogy munkahelyet vált nem hozta meg könnyen.

Fotó: Szendi Péter

Sokan azt mondják, azt nem lehet elvenni az embertől, amit megtanult. Szerinte pedig azt nem lehet elvenni, amit másnak adott oda. Ő pedig nagyon szeret adni, azonban aki ezt nem próbálta, nem is tudja mennyire jó érzés. Ugyan nem biztos, hogy onnan kapja vissza ahová ad, de hogy visszakapja, az egészen biztos. Az ápolói hivatás erről szól. Éppen ezért ápolóként nem ért egyet a demonstrálókkal sem. Amikor fiatalon eldöntötték, hogy ezt a hivatást választják, tudták, hogy mire vállalkoznak. Ahogyan most sem, úgy akkor sem volt megbecsült szakma, sem erkölcsileg, sem anyagilag. Tudták azt is, hogy kell majd dolgozni éjszaka, kell vállalni ügyeletet, mégis azt választották, hogy ennek a hivatásnak élnek. Az, hogy miként bánnak a betegekkel az ápolók, nem pénzkérdés. Mint mindenkinek, neki is vannak problémái, de ebből a beteg semmit nem vehet észre. Ez nem az a szakma, ahol lehet sztrájkolni.

Amitől egy ápolónak biztosan nem kell tartania, az az, hogy nem lesz munkája, hiszen hatalmas a hiány az ápolókból. Bognár Mónika szerint a megyében a fiatalok, akik tudnak nyelveket, szinte kivétel nélkül külföldön vállalnak munkát, a legnagyobb baj azonban az, hogy a régi ápolónőképzés mostanra megszűnt, pedig amit ő annak idején a szakközépiskolában megtanult, az olyan magas szintű volt, hogy a főiskola sem ért fel vele. Egy 14 éves gyerek személyisége sokkal jobban formálható, mint egy 18 évesé, így könnyebben is lehet a szakma szeretetére nevelni, egy érettségizett diák erre már kevésbé alkalmas.

Bognár Mónika meglepődött azon, hogy megválasztották a hónap ápolójának, annak ellenére, hogy kapott már olyan visszajelzéseket, hogy hallani, hogy mosolyog a telefonba, de mint megtudtuk, neki ez teljesen természetes, inkább az nem természetes, amikor valaki nem ilyen. Ennél a szakmánál sokan a szakmai tudást szokták előtérbe helyezni, pedig azt bárki meg tudja tanulni, azt viszont, hogy ki mennyire humánus és empatikus, nem lehet tanulni, márpedig ebben a szakmában ez a legfontosabb.

Sejtésünk beigazolódott, amikor arra gondoltunk, hogy Bognár Mónikánál a munkaidő végeztével sincs vége a munkának. Sokan felhívják, vagy írnak neki a közösségi oldalon, hogy adjon tanácsokat, és ő természetesen ad, mindegy hogy hétvége van vagy este. Az elmúlt 22 évben egyszer sem fordult elő, hogy ne lett volna kedve dolgozni, pedig munkaidejében naponta több mint száz betege van  - vagy talán éppen ezért.