Hírek

2016.10.14. 13:15

24 éve kísérik a Vas megyei haldoklókat

Mindenki szépen, méltósággal, szeretne elmenni. Az előrehaladott állapotban lévő daganatos betegek és hozzátartozóik megyénkben is 24 éve számíthatnak a Szombathelyi Hospice Alapítvány segítőire.

Nagy Ildikó

- Nem adom kórházba - sóhajt bele a déli harangszóba Sári néni. Mögötte a falon bekeretezett esküvői fénykép. 55 éve készült, talán pár órával azelőtt, hogy a mosolygós menyasszony, Sári a templomban megilletődötten elismételte a plébános szavait: "... vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen."

A menyasszony akkor még nem tudhatta, hogy nagy szüksége lesz a Jóisten segítségére, meg persze a saját erejére. Sári néni 14 éve ápolja a férjét. Lajos bácsi egy agyvérzés után vált majdnem magatehetetlenné, a bal oldala lebénult. Sári néni maga emelgette, rakta a kerekesszékbe, tologatta, mosdatta. Aztán évekkel később kiderült, hogy Lajos bácsinak prosztatadaganata van. Az állapota folyamatosan romlott, két éve ágyhoz van kötve. Gyermekeik, unokáik szerető gondoskodással veszik körül az idős házaspárt, nincs nap, hogy valamelyikük ne nyitná rájuk az ajtót, hogy segítsen, de a 81 éves Lajos bácsi mellett Sári néni van 24 órás szolgálatban. És a 75 éves asszony egyre fáradtabb: éjszaka rosszul alszik, a férjét etetni, mosdatni, pelenkázni kell, kétnaponta főz, és bizony van, hogy nehezen boldogul a papával. Ezért örül Lendvai Imréné Marikának, a Szombathelyi Hospice Alapítvány ápolójának, akivel együtt érkezünk a Szombathelyhez közeli faluba.

Öten a Szombathelyi Hospice Alapítvány csapatából. Az asztal mögött balról Németh Edit, dr. Asbóth Mária, Némethné Tóth Márta, mögöttük dr. Schaffer Éva és Lendvai Imréné Fotó: Unger Tamás

Marika beköti az infúziót Lajos bácsinak, és amíg a sóoldat lecsepeg, ott ül mellette, simogatja a kezét. A bácsi a szemeivel köszöni a segítséget, beszélni már nem tud.

A szobában minden Lajos bácsi kényelmét szolgálja. A dönthető betegágy, a feje alatti anatómiai párna, az ablak alatti betegemelő szerkezet, a falra szerelt hatalmas televízió. Persze a tévé nem a híradó vagy a sorozatok miatt van a falon, Sári néni úgy bűvöli a távirányítót, mint a tizenévesek, pillanatok alatt elővarázsolja az unokák által digitalizált fényképeket. „Mama szkennelt képei", ez a mappa neve, pár pillanat és már pörögnek is a régi képek: Lajos bácsi a szüleivel, a testvéreivel, a nagyfiú eljegyzése, az unoka doktorrá avatása - ezek a szép emlékek is sokat segíthetnek az ágyhoz kötött betegnek. Mert ahogy azt az 55 évvel ezelőtt tett fogadalmát egy pillanatra sem feledő Sári néni és a családjuk minden tagja ösztönösen tudja, most csak az a fontos, hogy a súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Lajos bácsi - a körülményekhez képest - jól érezze magát. Ne legyenek fájdalmai, mindig lásson ismerős arcokat maga körül, és mindig legyen mellette valaki, aki megsimogatja a kezét. Ez a hospice lényege. Hogy a súlyos, daganatos betegeket életük utolsó szakaszában kínzó tüneteket enyhítsék - de ne egy kórházi szobában, hanem a beteg otthonában, a biztonságot adó, megszokott környezetben.

A hospice a halált az élet részének tekinti, olyan folyamatnak, amelyet mesterségesen sem megrövidíteni, sem meghosszabbítani nem szabad. A beteghez történő szeretetteljes odafordulás fontosságát hirdetik, és ennek „elsajátításában" a hozzátartozóknak is segítenek. Erről már a Szombathelyi Hospice Alapítvány irodájában beszélgetünk az alapítvány egyik orvosával, dr. Schaffer Éva osztályvezető főorvossal, aki anaesthesiológiai és intenzív terápiás szakorvosként irányítja a szombathelyi segítők munkáját. Velünk van Lendvai Imréné Marika ápolónő, ő húsz éve kíséri a daganatos betegeket; Némethné Tóth Márta dietetikus, aki saját édesanyja ápolása közben kérte az alapítvány segítségét, majd maga is csatlakozott a csapathoz; a szombathelyi hospice munkáját koordináló Németh Edit, és dr. Asbóth Mária, aki nemcsak a jogi kérdésekben segít eligazodni a betegeknek és a hozzátartozóknak, de a betegágynál is számíthatnak rá. Rajtuk kívül még két szakorvos, tizennégy ápoló és két gyógytornász dolgozik a „csapatban". A Körmenden túli területet leszámítva minden Vas megyei településen ott vannak. Havonta átlagosan húsz beteg kerül a látókörükbe, évente 250-300 embert kísérnek el. A hospice ellátást a tb finanszírozza - egy betegnek 150 nap jár ingyenesen. Ezért is nagyon fontos, hogy a házi- vagy a kórházi kezelőorvosok akkor javasolják a hospice ellátást, amikor arra leginkább szükségük van a betegeknek és az otthonaikban őket ápoló hozzátartozóknak. Se túl korán, se túl későn. A háziorvosoknak egyébként kulcsfontosságú szerepük van a rendszer gördülékeny működésében, elég csak azt megemlíteni, hogy a fájdalomcsillapítókat ők is felírhatják, és nem kell szakorvosi véleményekre várni.

Mit nyújt a hospice? A betegeknek a fájdalmak, kellemetlen tünetek lehetőségek szerinti minimalizálását, a méltó távozás esélyét. A hozzátartozóknak fizikai és lelki segítséget.

Mesélik, néha az apró praktikákkal is segítenek: hogyan mozgassák, tornáztassák a beteget, mivel kezeljék a felfekvéseit, milyen tápszerrel etessék, itassák. A hospice dietetikusa nem tiltásokkal segít, ha a beteg töpörtyűt kíván, akkor akár arra is rábólint, és sokszor egy-egy régi íz is meghozhatja a beteg kedvét. Mert a hospice nem a halálról, hanem az élet apró örömeiről szól.

Az alapítvány maroknyi csapata szeretné, ha Szombathelyen is felépülne egy hospice ház, ahol stabil intézményi hátérrel segíthetnének azoknak, akiknek nincsenek hozzátartozóik, és azoknak is, akiknek vannak, mert néha-néha tehermentesíthetnék őket. A ház egyelőre álom, azt mondják egy kórházi hospice osztállyal is beérnék - abban bíznak, hogy egy onkológiai centrumban ez talán nem is olyan elérhetetlen cél. Ugye, tényleg nem az?

A Hospice hangja

Október 18-án, kedden este tartja hagyományos jótékonysági hangversenyét a Szombathelyi Hospice Alapítvány. A koncert jó alkalom arra, hogy a közönség soraiban ülők egy pillanatra megálljanak, és a szenvedő betegekre, az eltávozottakra, azok családtagjaira gondoljanak. Az idei hangversenyen Prikazovics Júlia és Tullner Flóra mellett a daganatos betegeket ily módon immár 17 éve ingyen és önzetlenül segítő Bartók Béla Zeneiskola tanárai és növendékei lépnek fel. Kezdés 18-án 18 órakor a Bartók Teremben. A hangverseny ingyenes, az adományokból összegyűlt összeget az alapítvány egy speciális matrac vásárlására szeretné fordítani.

Köszönet a kísérőknek

Mondják, hogy a jó halálhoz egy élet munkájára van szükség. Mert ha az ember az életben jól teszi a dolgát, az út végén megbékélve tudja elengedni a szerettei kezét. A jó halálhoz azonban más is kell. Rideg, fertőtlenítőszerszagú, lélektelen kórházi szobák helyett otthon megvetett ágy, a cserépkályhában pattogó tűz melege, a szerető hitves vagy a gyermek puha kezének ismerős simogatása. És kellenek Lendvainé Marikák, akik kitisztítják a sebeket, bekötik az infúziót, csillapítják a hányingert, közben beszélnek, simogatnak, nyugtatnak, és ha kell, türelemre intenek. Teszik ezt a főállásuk mellett, ha úgy adódik, akár egy fárasztó éjszakai műszak után.

Marika húsz éve járja Szombathelyet és a környékbeli falvakat. Van olyan hosszú utca, amelynek csak négy házában nem járt még. Sokszor visszatér olyan családba, ahol régi ismerősként üdvözlik, mert valakit már elkísért. Így mondják a hospice-nál: elkísérjük.

Olvastam, hogy nyelvészeknek sem sikerült magyar megfelelőt találniuk a latin hospitium, menedékhelyet jelentő szóból származtatott kifejezésre, a hospice-ra. Nem tudom, hogy ezzel a kíséréssel próbálkoztak-e, de talán mindegy is: akinek dolga volt a hospice-szal, azt bizonyára az zavarja legkevésbé, hogy maga a szó idegen. Mert a hospice-nak mára sok-sok jelentése lett: biztonság, méltóság, emberség, türelem, szeretet, megnyugvás. A hospice nem csupán egy idegen szó, hanem maga az esély. Arra, hogy az út vége is szép lehessen. És jó tudni, hogy az utolsó lépéseket nem egyedül kell megtenni. Mert vannak, lesznek kísérők, akik mellénk szegődnek. Köszönet érte.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!