A hacukázás művészete: közösségi vásár Szombathelyen

A recept pofonegyszerű: nézz körül a lakásban, szedj össze mindent, ami még elég jó állapotban van - a ruhaneműtől a cipőn és a táskán át a játékig, a lehetőségek száma végtelen -, viszont biztos vagy benne, hogy már nincs rá szükséged: mert megnőttek a gyerekek, mert meguntad (esetleg időközben kicsit „megnőttél", és egy-két számmal nagyobb méretű holmikra van szükséged), mert már nincs egyetlen fiók vagy polc, ahol elférnének. Vagy egyszerűen csak szeretnél rég nem látott ismerősökkel összefutni, eltölteni egy kellemes, beszélgetős délelőttöt. Ez mind a Hacuka, amely eredendően könnyű nyári kabátot, esetleg icipicit viseltes ruhát takar; de most a szó könnyedsége és játékossága a lényeg. Meg az, hogy egészségünkre!

Az ötlet Gellai Ildikótól és Nárai Ernától származik: első körben hol máshol, mint a baráti körükben tartottak gyors közvéleménykutatást az ügyben, hogy kinek volna kedve körülnézni a gardróbjában, és lazán áruba bocsátani a fölösleget. Az érdeklődés mértéke szinte őket is meglepte. A Thököly utca 36. különben is szép közösségi élményeket idéz: évekig itt, a padláson működött az Irokéz Galéria, az épület földszintjén pedig a papírbolt (az hosszú í-vel). Most ez is, az is üres. Az Irokéz Gyűjtemény szombathelyi tulajdonosának, Pados Gábornak köszönhető a nagyvonalú gesztus, hogy a közösségi vásározók rendelkezésére bocsátotta a földszinti tereket. Bár ha így megy tovább, muszáj lesz terjeszkedni: meglehet, hogy hamarosan a padlást is birtokba veszik a vásározók, akik egyébként jelképes módon a képtár alatt főnixként újjászületett – épp most izgalmas fotókiállítást kínáló – Új Irokéz Galéria működtetéséhez is hozzájárulnak.

Hát akkor lépjünk beljebb. Tizenkét asztal, tizenkét stand, sok jókedvű ember. Főleg nők, a rend kedvéért. Van itt minden. A vásárlás csábításának pedig lehetetlen ellenállni. És ha az ember biztos kézzel kiválaszt például egy habkönnyű csipketüneményt, amelyről kiderül, hogy nem túl közeli, de kedves ismerőse tette be a „közösbe", akkor megállapítható, hogy titokzatos erők működnek errefelé. Szilágyi Annamária standjánál kinőtt síruhák sorakoznak a fogasokon: semmi bajuk, de a fiúk kinőtték. Az első vásár alkalmával akadt olyan vevője, akit kifejezetten azért jött be, mert tudta: olyan holmikhoz juthat hozzá a Hacukán, amelyeknek ismeri az eredetét. (Majdnem úgy, mint a piacon a kistermelőknél.) Annamari azt mondja, külön érdekes élmény – korábban még sose próbálta - „kereskedőként" helytállni, jótállni: portékát kínálni, vásárlóval bánni. Gellai Ildikó szintén a Hacuka személyességét emeli ki: itt minden kézzel fogható, fölpróbálható, nem fényképek alapján kell dönteni, mint a virtuális térben. Persze az internet a vásározás megszervezéséhez nélkülözhetetlen.

Tíz óra tájban megélénkül a Hacuka-forgalom. Pesthy Zsuzsa családostul érkezik, ő maga kendőmániájának hódol elsősorban. Hajas Anikó mindenütt elidőz. Végül kiválaszt egy szoknyát („színházba is jó lesz"), egy Eiffel-tornyot formázó fülbevalót („a szolidaritás kedvéért"), néhány „meglepit a barátnőknek", és egyszerűen nem hagyhatja itt azt a kis fekete koktélruhát, amelyet Zsófi lányának szán: igen, ő a csodálatos ifjú énekesnő, Korponay Zsófi anyukája (ezt akkor sem lehet kihagyni). Vannak persze a standok mögött, akik nemcsak a gardróbban néztek körül, hanem saját alkotásaikat is elhozták. Például Dezse Krisztina, aki finom-szép ékszereket tervez és készít, játékos-színes képeket fest. (Hosszan hajolunk az asztala fölé. Ünnepi hangulatban mécses ég.) Vagy S. Horváth Ildikó, aki cipők, ruhák, gyertyatartók és más csillogó apróságok közé bűbájos angyalos akvarelljeit tette ki: muszáj néhányat azonnal begyűjteni. Ráadásul itt a vásározó is vásárol: Ildikó például nem tudott ellenállni a színes-japános selyemkendőnek, egy különleges táskán pedig még gondolkodik. Polcz Alaine-tól pedig megtanultuk: a tárgyakat kezeljük úgy, mint kedves vendégeket.

És hogy utánpótlás is lesz, jelzi: Nárai Erna kisfia önálló branddel érkezett: „Matyi szuper boltja" gondosan megtervezett kirakattal várja az érdeklődőket. Plüssmaci-kedvelők ne kíméljenek.