A herceg még a narkózisban is imádkozott

Naplójában egyszer így elmélkedett orvosi hivatásáról:" Néhány napja a nyelvrák a borzasztó operációval, tegnap egy kisgyermek örvendetes születése, ma három hályogom volt a kórházban! Mindezekről az örömökről és kínokról a modern emberiség a klubfotelekben sherry mellett mit sem tud. És én mégsem cserélek senkivel, és ha ezerszer születnék, ezerszer mondanám Istennek az égben: Uram, hadd legyek megint orvos, de Érted, a Te dicsőségedért dolgozzam."

14 hónapon át tartott a betegsége dr. Batthyány–Strattmann Lászlónak. 59 évesen hólyagrákot diagnosztizáltak nála Bécsben az orvosok, meg is műtötték.Az 1930-ban készült fotón betegágyánál a feleségével és Blanka lányával látható.

Őt is a rák vitte el 82 éve Bécsben, egy szanatóriumban.

A honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarjának családtagjai is naplóírók voltak. Ezeket a naplókat feleségéét Coreth Mária Teréziáét, gyermekeikét, Ödönét, Liliét, Blankiét és a herceg-orvos testvérének Pálffy Sándornénak, valamint sógornőjének, Lilly Corethnek a visszaemlékezését 2011-ben jelentette meg a Martinus Kiadó.

A herceg 14 hónapon át tartó betegségét, szenvedését, utolsó napjait legérzékletesebben az akkor 19-20. évében járó Blanka lánya jegyezte le naplójában. Azt is, ahogyan az egész család, beleértve a gyerekeket is, megélték a betegségét, hogy anya és apa nélkül maradtak Köpcsényben, Körmenden, mert felesége végig mellette volt.

A szülők Rómába készültek 1929 novemberének közepén, de előtte Bécsbe mentek. Ugyanis szeptember 10-én, még Belgiumban, ahol a család nyaralt, a hercegnek vérzése volt. Mindenki, ő maga is nagyon megijedt, de négy nap múlva már sokkal jobban érezte magát. Így aztán családjával együtt Brüsszelben meglátogatták az utolsó magyar királyi családot. Zita királyné három gyermekével fogadta őket audiencián.

November 14-én Bécsben a specialista tanácsára azonnal befeküdt a Löw szanatóriumba. Az 59 éves hercegnél hólyagrákot állapítottak meg. November 27-én már meg is műtötték. "Papi a narkózisban olyan szép psalmokat imádkozott, hogy az orvosokra nagy benyomást tett" - írta naplójában Batthyány Blanka. A hercegi pár nem jutott el Rómába, de XI. Piusz pápa áldását küldte a nagy betegnek.

Iszonyatos görcsök, fájdalmak között teltek a herceg napjai. Felesége mellette volt, gyermekei sűrűn látogatták. Remények és kétségbeesések között múlt az idő. Két hónap után a sebe kinyílott, aztán hol jobban lett, hol rosszabbul. Láz, görcs, fáradtság, levertség, de sok imádkozás, amikor lehet áldozás. Egy júniusi napon jó hírek: reggelire megevett egy libamájpástétomot egy egész zsemlével, még vicceket is mesélt. Azután újra fájdalmak, jajgatás, minden órában görcs. Amikor jobban volt, sok látogató jött.

Betegágyán, a rengeteg vizsgálat és orvos között nyilván gondolt arra, amit 1926-ban írt naplójába: " ...a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni, Istent szeretem a betegben, s a beteg többet segít nekem, mint én neki! "

Utolsó karácsonyát gyengén, rossz színben élte meg. A szanatóriumban kicsi karácsonyfa állt, de ott volt körülötte az összes gyerek.
Körmenden a kastély kápolnájában ravatalozták fel Batthyány-Strattmann Lászlót. Gyógyult betegei, szegényei hosszú sorokban vonultak el koporsója előtt, közben sokan hangosan zokogták:" Áldott lelkű jó urunk, miért mentél el?"

A herceget Németújváron (Güssing) temették el. A bécsi Császár-kripta után Ausztria második legnagyobb kriptájában, a Batthyány-családéban pihen. Ez ma már zarándokhely.