Tájak, emlékezetből

Laczó Tamás igazgató szerint a galéria nemcsak bemutatkozási helye a művészeknek, hanem a diákok ízlésformáló tényezője is. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt években a gimnázium galériája széleskörű ismertségre tett szert. Mondhatni ranggá lett a Kölcseyben kiállítani, megmutatkozni. Külön öröm, ha helyi tehetségek jelentkeznek, hiszen a diákok testközelből élhetik át, hogy egy általuk is ismert személyiség miként nőtte ki magát alkotóvá fogalmazott az igazgató. A galéria léte, működése már csak azért is méltányolandó, mert a válság főként a kultúrán ütött mély sebeket. Pénzhiány miatt egyre kevesebb a megmutatkozási hely és alkalom, a kulturális intézmények nem kis része a létéért küzd. A város azonban megbecsüli alkotóit, s ahogy tudja, támogatja törekvéseiket.

Az elmúlt héten két, első alkalommal kiállító festőművész hölgyet köszönthettek a gimnáziumi galérián. Jelesül a közeli Hegyhátsálon élő Molnár Anitát és a körmendi Hegyi Hajnalkát. Műveiket látva elmondható, hogy érett látásmóddal, jó technikával és mély érzelmekkel bírnak. Molnár Anita tájképei magával ragadóak, holott, mint elmondta, főként emlékezetből fest. A Körmendi Kulturális Központ igazgató-helyettese, Pálóczi Zsuzsanna méltatta a bemutatkozó művészeket, utalva polgári foglalkozásukra: Anita tanár, Hajnalka pedig nővér.

Pálóczi Zsuzsanna méltatta az első alkalommal kiállító hölgyeket, Hegyi Hajnalkát és Molnár Anitát a galérián (Fotó: Jámbori Tamás)

Igazi, 21. századi nők munkáit láthatjuk a tárlaton jelentette ki az igazgató-helyettes. Dolgoznak, gyerekeket nevelnek, autót vezetnek, szervezik napjaikat, életüket. Ugyanakkor él bennük a vágy az önkifejezésre és ennek megnyilvánulását láthatjuk most. Anita a képek mellett már hosszú évek óta üvegfestőként is ismert. Számos falfestményt is készített Olaszországban, ahol korábban hosszabb ideig élt. Autodidakta módon képezi, fejleszti magát, készségeit, mutatja meg tehetségét. Talán nem véletlen, hogy tájképei egyfajta sűrítményei a valóságnak, erősen hatnak a nézőre. Mostanság romos bútorokat újít fel, majd ezt követően olajfestményekkel díszíti. A körmendi Hegyi Hajnalka, sokunk barátja, ismerőse életének most fontos szakaszába jutott. Képein ott a városunk, a Rába folyó szépségeivel, az aranyló naplementékkel, a megnyugtató zöldekkel. A nyugalom, a harmónia keresője és megtalálója ő mondta el Pálóczi Zsuzsanna. Idézve az esztétikai alaptételt, miszerint szép az, ami érdek nélkül tetszik.

A megnyitó után módja nyílt a közönségnek, közte a szép számmal jelenlévő diákságnak találkozni, beszélgetni az alkotókkal. Megtudhatták, hogy milyen technikákkal készültek a képek és miért éppen azt a hidat, fát, házat örökítette meg a vásznon a művész. Ahogy Lazcó Tamás mondta, a személyes élmény mindennél fontosabb egy olyan világban, amelyben már szinte mindent a személytelen internet határoz meg.

A kiállítás létrejöttében többen is segédkeztek. Jámbori Tamás, a gimnázium tanára a rendezésből vette ki a részét, míg Mátyás József képkeretező mester tartalmi feladatokat vállalt. Horváth Tibor Hegyhátsálról szintén a rendezésben vett részt, azaz igazi csapatmunkáról volt szó.