A küzdelem margójára

A hozzáállásunk az egyetlen dolog, amelyet mi irányítunk. Igaz, a külső tényezők nagyban befolyásolnak minket, ám idővel érdemes egy vértet kifejlesztenünk, amely képes lepergetni a rosszindulat, irigység, okoskodás szülte, ránk vetülő sugarakat. A most az egyetlen biztos pont az életünkben. Persze ott van az emlékezés ködébe vesző múlt is, de az egykori eseményeken már nem tudunk változtatni. A jövő horizontja is láthatatlan marad a számunkra, csak reménykedhetünk abban, hogy elérjük a céljainkat, álmainkat. Ám addig is a jelen mozaikjait kell a lehető legjobban összeraknunk. Amikor öröm ér minket, úgy kell kapaszkodnunk a villanásnyi boldogságba, mintha az életünk múlna rajta Szívünk, lelkünk, s elménk teljes ráhangoltságával kell megbecsülnünk az öröm szikráit, hogy azok összeállva olthatatlan remény-tűzként lángoljanak bennünk!

Egy mosoly, szeretettel telt érintés, egy baráti ölelés, kedves szó, gesztus, sikeres edzés, fantasztikus kirándulás, közös biciklitúra, a ránk ragyogó napsugár, vagy éppen a szellő forróságot csillapító simogatása . Mozaikok, aprónak tűnő dolgok, melyek mégis többet érnek mindennél. Az igazán nagy horderejű események tényleg képesek hatalmas köveket meg és elmozdítani az életünkben. De ezek a kicsike kavicsok idővel hegyeket építenek fel bennünk. Persze csak akkor, ha megbecsüljük, átérezzük és megtartjuk őket!