Hírek

2017.07.08. 09:30

A lónak szabadságra van szüksége! - A vasi Horváth Jánossal beszélgettünk

KÖRMEND A lovak rengeteget hozzátettek hazánk történelméhez. De hogyan változott a megbecsülésük és népszerűségük a hosszú évszázadok során? Van-e még hasznuk a mai, felgyorsult világban, és hogyan fog ez változni a közeljövőben?

Elek Szilveszter

Horváth János - vagy ahogy mindenki ismeri, „Csinaj" - azon szerencsések közé tartozik, akik még láthattak papot homokfutón száguldani egyik faluból a másikra. Bár a neve ezt sejtetné, ez a közlekedési eszköz nem valamelyik klasszikus hollywoodi sci-fi-ből származik - hívhatnánk egyszerűen lovas kocsinak is. Azért, hogy megtudjunk még több érdekes titkot a lovak közelmúltbéli hasznosítási módjairól, utazzunk vissza Horváth János segítségével egészen a hatvanas évekig! - Akkoriban ezeket a csodálatos állatokat elsősorban munkaeszközként használták, ugyanis az erőgépek annyira még nem terjedtek el, és szükség volt erős, szívós állatokra, akik segítenek a nehéz munkákban - emlékezik vissza a hagyományőrző, aki már akkor a lovak közelébe került, amikor elkezdett megtanulni beszélni, és harminc éve van saját lova is.

Horváth János - vagy ahogy mindenki  ismeri, „Csinaj"  és Horváth Janka  a kedvencekkel Fotó: Unger Tamás

Mint megtudtuk, még a kicsinek számító körmendi termelőszövetkezetben is 7-8 pár fogat segített a szállításban erdőn-mezőn át - de természetesen voltak hátasok hasonló célból a házaknál is. Arra viszont roppant kevés példa volt, hogy valaki ettől más célra tartson lovat. - Bár a lovassportoknak már régóta kultusza van az országban, az ilyen állatokat akkoriban csak a roppant vagyonos emberek engedhették meg maguknak - meséli a hagyományőrző. A hintók szintén nem voltak elterjedtek, esetleg a jómódúbb, kiváltságosabb emberek tarthattak.

Azóta azonban óriásit fordult a világ. Elterjedtek az erőgépek és a személyautók, amelyek között már csak elvétve látni egy-egy lassacskán cammogó lovas szekeret - a lovas kocsik az utakon már roppant különleges látványt nyújtanak. Viszont más területen sohasem látott népszerűségnek örvendenek a hátasok! - Manapság már sokkal közelebb kerültek ezek az állatok az emberhez - mondja Horváth János.

- A lovak több tekintetben is sokkal elérhetőbbé váltak, például az anyagiak szempontjából is - fűzi hozzá. Napjainkban elsősorban sportolás céljából tartanak lovakat, főleg díjugratásra. Ennek Vas megyében is komoly hagyományai vannak, amelyeknek köszönhetően nagyon szép eredmények születtek és jönnek mind a mai napig - Horváth János szerint erre méltán büszke lehet a vasi lovas közösség. A díjugratás szép eredményei mellett a lovassportban van másik jelentősebb emellett, mégpedig a fogathajtás.

Ez sokak számára különleges információ lehet, ugyanis nem kevesen gondolhatják azt, hogy hasonlóval csak az ókori Rómában és Görögországban játszódó filmekben találkozhatnak. - Nemrégiben voltam Hegyhátszentjakabon egy fogathajtó versenyen, ahol nem kevesebb, mint húsz fogat állt rajthoz - osztja meg velünk a hagyományőrző és hozzáfűzi, hogy ez bizony nagyon szép szám.

Horváth Janka nagy gonddal foglalkozik lovával Fotó: Unger Tamás

De magától értetődő módon nem mindenki ilyen elszánt. Mivelhogy a hátasok világa sokkal elérhetőbbé vált, egyre többen gondolják úgy, hogy kizárólag kikapcsolódás céljából, úgymond hobbi céljából megismerkednek kicsit a lovak világával. Horváth János ezzel kapcsolatban mindenképpen szeretne megosztani pár komolyabb gondolatot az olvasókkal. - A hátasok szeretetével nincs baj, ha gyermekekről van szó - mondja a hagyományőrző. - Viszont, ahogy telnek-múlnak az évek, a lótartó számára nyilvánvalóvá válik, hogy ezeknek az állatoknak a tartása óriási felelősség. És itt most nem csak a komoly költségekről van szó, hanem például arról a rengeteg munkáról is, ami a lótartással jár, gondolok itt elsősorban a trágyázásra - ecseteli. A hagyományőrző tapasztalatai szerint a ló rengeteg szeretetet tud adni, de cserébe vágyik törődésre is.

- A ló nem csupán simogatnivaló gyönyörűség, végképp nem motor, hogy félretesszük az istállóban, és amikor szükségünk van rá, csak ráülünk és elvárjuk tőle, hogy pontosan azt csinálja, amit kérünk tőle - hangsúlyozza Horváth János. Hozzáfűzi: ahogy a húsvéti nyuszit sem ildomos kidobni, és a kutyát sem addig kell tartani, amíg cuki, úgy a lovat sem szabad kidobni, elhanyagolni, még akkor sem, ha rádöbbenünk, hogy bizony vannak kompromisszumai a tartásának - ez tehát óriási felelősség. Vagyis csak azok vegyenek lovat, akik biztosak benne, hogy ki is tudnak tartani az állat mellett!

Amikor pedig arról van szó, hogy lovardába viszi a szülő a gyermekét, mindjárt négy tényező is szerepet fog játszani a képletben: a szülő, a gyermek, a lovasoktató és természetesen maga a hátas. - Mivel ez nem veszélytelen tevékenység, ezért a szülőnek alaposan meg kell választania, hogy melyik lovas-oktatóhoz viszi a gyermekét - részletezi a hagyományőrző. - De magától értetődően az is roppant fontos, hogy nyugodt és készséges legyen az a ló, akinek hátán a gyermek az első tapasztalatait szerzi, ugyanis nagyon könnyű rossz tapasztalatokat szerezni. Horváth János büszkén megosztja velünk, hogy a szülők lehetőségei Vas megyében szinte korlátlanok, ugyanis rengeteg kiváló lovas és lovarda található itt.

Fotó: Unger Tamás

Egy másik, nagyon nemes célra is elkezdték alkalmazni a lovakat a közelmúltban: terápiás állatként. - Ami nekünk egyszerű mozdulat, az a sérült gyermekek számára óriási eredmény - mondja a hagyományőrző. Ez tulajdonképpen doktori szintű terápia, ezért nagyon elszánt szakemberek és kiválóan képzett lovak kellenek hozzá. - Ha ezek adottak, akkor a kisebb-nagyobb eredmények szinte garantáltak és nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is, ugyanis hatalmas élmény a sérült gyermekek számára, hogy ilyen szép és nagy állatok közelében lehetnek - meséli Horváth János, akinek már többször is mondták sérült gyermekek szülei, hogy milyen kecsegtetők a tapasztalataik a terápiás lovaglással kapcsolatban. Mint megtudtuk, Vas megyében is vannak, akik ezt a csodás és cseppet sem könnyű hivatást űzik - a szakemberek Ják-Balogunyomban tevékenykednek.

Azt már megtudtuk, hogy az emberek mit várnak el a lovaktól, és hogy azok mit tudnak nekünk adni. De vajon mit is szeretne a hátas maga? - A lónak szabadságra van szüksége - jelenti ki a hagyományőrző. Szerinte fontos lenne, ha a jövőben a nem sportra használt lovakat kiengednék a boxokból a tágas, dús füvű rétekre. - Amikor odabent tartottam a lovaimat, télen, a hőmérsékletkülönbség miatt előfordult, hogy köhögni kezdtek, miután kiengedtem őket a boxból - ecseteli Horváth János. - Azonban, mióta kiengedtem őket, ezek a problémák megszűntek. Ebben a lótartási formában megtaláltam mindazt, amire csak vágytam a hátasokkal kapcsolatban - teszi hozzá büszkén, majd csodálja kicsit a vígan legelésző állatokat. Állítása szerint a lovaknak elég lenne egy komfortos beálló a mezőre: a tapasztalatai szerint idehaza nincsenek olyan hideg telek, amiket a hátasok a szőrzetükkel ne tudnának gond nélkül át-vészelni. - Előbb fognak betérni a beállóba a kánikula, mint a hideg elől - jelenti ki mosolyogva. Ő egyébként úgy látja, hogy egyre többen választják ezt a tartási formát.

A hagyományőrző a magyar sportlovas élettel kapcsolatban is optimista. Mint elmondta, ez eddig is nyugat-európai színvonalú volt, és a kecsegtető eredmények miatt ez valószínűleg nem fog negatív irányba változni.

- A katona a háborúban azért becsülte meg a lovát, mert az élete múlt rajta - meséli. - A sportlovas pedig azért ilyen elszánt és gondoskodó, ha a hátasáról van szó, mert különben nem tudnak sikereket elérni - zárja gondolatait a hagyományőrző, majd odaszegül a lovai mellé. Messze még a naplemente, és ha valaki, hát Horváth János kihasznál minden pillanatot a patás kedvencei mellett, velük együtt

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!