A múltból együtt építik jövőjüket Csehimindszenten

A falu első embere, az intézményvezetők, a település lakói egyet gondolnak erről. Ezt minden egyes látogatásom alkalmával megállapítottam.

Most, a vakáció kapujában a hat évtizede végzetteket és még néhány, őket követő régi évfolyamot hívott meg a település. Az iskola átadásának hatvanadik évfordulóját ünnepelték közösen.

Sokan elfogadták az invitálást. Kellemes szabadtéri délután készülődött. A sátrak árnyékában szép emlékek közös felidézésével, fényképek nézegetésével, az egykori osztálytermek meglátogatásával indult a nap.

Csehimindszent az elszármazottaival állandó, szerves kapcsolatot tart. Az elhunytaknak pedig méltóképpen állítanak emléket.

Hatvan évvel ezelőtt adták át az iskola épületét. Ezt közösen ünnepelték a hatvan éve és később végzettek. Nagy öröm volt a találkozás ennyi év után
Fotó: Pogács Mónika

Ezen a júniusi szombaton is ez történt. Megható, megrendítő, megindító és egyben különös élményben lehetett része az ünnepség résztve-vőinek: A köszöntő, visszaemlékező beszédek sorában egy olyan szónoké is elhangzott, aki sajnos két éve már csak emlékként él családja, valamint az egykori osztálytársak szívében.

Az iskola fennállásának 55 éves jubileumán még ő mondta a csaknem hat évtizede végzett évfolyam nevében a köszöntőt. A beszédet akkor rögzítették. A szavak öt év elteltével élők, igazak maradtak.

A felvételt a szervezők most, az ünnepség alkalmából újra lejátszották. A hangfalakból erőteljesen hangzottak Desits József szavai. Ha valaki nem nézett oda az árván álló mikrofonra, meggyőződése lehetett, hogy a beszéd a jelenben hangzik. Az iskolát mindig támogató, Csehimindszenttől díszpolgári címet kapott elszármazott szavait meghatottan hallgatták egykori osztálytársai.

Hatvan évvel ezelőtt adták át az iskola épületét. Ezt közösen ünnepelték a hatvan éve és később végzettek. Nagy öröm volt a találkozás ennyi év után
Fotó: Pogács Mónika

- Egy csehimindszenti parasztgyereknek úri közönség előtt beszélni nehéz - hangzott a beszéd felütése öt évvel ezelőttről, ami mindenkit megmosolyogtatott. Desits József ezzel utalt arra: az egykori diákokból kivétel nélkül a társadalom megbecsült, felelős tagjai lettek, ki-ki a maga területén. Vezető beosztásban értelmiségiként vagy szakmunkásként, családanyaként, családapaként mindenki megállta a helyét. Nem is tehettek volna másként. A hely szelleme erre predesztinálta őket, pedagógusaiknak köszönhetően.

Desits József a szegénységről is mesélt: mezítláb, egy rövidnadrágban töltötték el a nyarakat. Téli időben papundekli volt a cipő talpa, amit a korcsolya azonnal leszedett.

- Ha szabad mondanom, mi mégis végtelenül boldogan éltünk gyermekkorunkban. Mindenben segítettük egymást. Jó barátságban voltunk - hangzott el a hajdanvolt aranykorról.

Hatvan évvel ezelőtt adták át az iskola épületét. Ezt közösen ünnepelték a hatvan éve és később végzettek. Nagy öröm volt a találkozás ennyi év után
Fotó: Pogács Mónika

A múltidézés egyben állandó, örök emberi értékekről szólt. Ennek alapjait itt kapták meg mindannyian.

- Mi itt lettünk emberré - nyomatékosította rövid, egyszerű mondattal a felvételről a szónok, utalva az életükben meghatározó tanárokra.

A beszédfelvétel egy régi emlék felidézésével zárult: Csaknem hat évtizede a diákoknak az volt a feladatuk, hogy a színfalakat fessék sárgára egy színi előadás kedvéért. Megtették.

- A Légy jó mindhaláligot adtuk elő kis színtársulatunkkal. Én úgy gondolom: mi úgy is maradtunk - hangzott a téren a hangfalakból felvételről Desits József záró mondata, amit néhány másodperces csend, az emlékezésé, meghatottságé követett.

A találkozó résztvevői hangot adtak meggyőződésüknek: ilyen múltú iskolának jövője is van. A remény nem alap nélküli: Fukszberger Imre polgármester jelentette be, hogy 250 millió forintos pályázati támogatást kaptak az oktatási intézmény épületének energetikai felújítására.