A munkásfiatalok apostola - Harcos jezsuita volt a szegényeket felkaroló tudós, dr. Varga László

Varga páter. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Szombathelyi Csoportjának előadásán Szabó Ferenc jezsuita, a Vatikáni Rádió munkatársa ezzel a címmel tartott előadást dr. Varga László szociológusról, jezsuita szerzetesről.

Szabó Ferenc az 1901-ben Szombathelyen született, majd 1974-ben Leuvenben elhunyt nagy tudású, magyarságát mindenhol büszkén vállaló, a francia kultúrát kiválóan ismerő, több külföldi egyetemen tanított tudós papról rajzolt portrét. Harcos jezsuitának nevezte Varga Lászlót, a kiváló szónokot, akinek nagyhatású beszédeit gyorsírással lejegyezték, sokszorosították.

Jellemző volt rá a szegények felkarolása. Erre Szabó Ferenc példaként említette: amikor egyszer Szegeden előadást tartott a két világháború között, kolbászt, kenyeret osztott ki a hallgatóságnak, hogy ne éhesen hallgassák meg mondandóját. A vasfüggönyön egy szekéraljban, szalma alatt csempészték át.

A premontrei gimnázium dísztermében több pap, köztük dr. Veres András megyés püspök is meghallgatta Szabó Ferenc előadását

- Ízig-vérig magyar ember volt, fájt neki, hogy külföldön kellett élnie - mondta el Szabó Ferenc Varga Lászlóról.

Varga páterről személyes történetét egy rokona, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot Szombathelyen vezető dr. Asbóth Mária osztotta meg velünk.

- Varga László az anyai nagyapám, Farkas Géza fotós első unokatestvére volt. E rokoni kapcsolatból adódóan is sokat időzött nálunk. Nagymamám büszkén emlegette, hogy a Laci dicsérte a konyháját. Én ugyan nem emlékszem rá, de az elbeszélésekből tudom, hogy egy harcos, szociális igazságérzettel megáldott, gyújtó hangú szónok és nagyhatású pap volt. Ostorozta a gazdagoknak egyházon belülieknek és azon kívülieknek az érzéketlenségét a nincstelenek, a szegények iránt. Ma mintha visszahallanám ezt a jellemző közömbösséget Ferenc pápától.

Dr. Asbóth Mária szombathelyi családi emlékeit idézte fel Varga páterről

Dr. Asbóth Mária számára a családi emlékekből a következő kép rajzolódott ki Varga páterről:

- A munkásfiatalok apostola volt. Telve volt a templom, ha misézett. Ezt többször megemlegették a nagyszüleim. A sógorával aki akkor kúriai bíró volt rendszeresen összevitázott arról: mit szolgál a jog? Hogyan érvényesül Isten igazsága a földi jogszolgáltatásban? Így aztán sem az 1945 előtti nagybirtokos Magyarországnak, sem az azután következő kommunista rendszernek sem volt az embere. Külföldre menekülése után a családnak nem volt szabad semmiféle formában kapcsolatot tartani vele. Arra viszont emlékszem, hogy valamikor a 70-es években Aachenből, egy nagy konferenciáról egy ismerősön keresztül üzent nekünk. Írtam neki. Bemutatkoztam, hogy a Gézának vagyok az unokája. Nagyon kedvesen válaszolt. A hivatalos életrajzon kívül ez a mi belső használatú emléktárunk róla.