A nevelőanyám rám nyitott és sokkot kapott – vasi leszbikusok vallanak

Színes és kirívó – ezekkel a kifejezésekkel lehet a leginkább jellemezni a legnagyobb magyarországi "meleg" rendezvényt, a Budapest Pride-ot, amelyen minden évben sokan, köztük vasiak is, vesznek részt. A huszonéves Réti Denisz előszeretettel látogatja a rendezvényt, bár idén kihagyta.

- A tavalyi Pride nagyszerű buli volt, nagyon jól éreztem magam. Sajnos a gyűlölködő embereket egy ilyen eseményen lehetetlen elkerülni, de a rendőröknek hála, nem történt komoly baj. Idén is szerettem volna menni, de sajnos dolgoznom kellett aznap – mesélte a leszbikus lány.

Míg Denisz szívesen jár el a budapesti rendezvényre, addig barátai már kevésbé lelkesednek érte. Szerintük közönséges és egy kicsit sem segít azon, hogy Magyarországon elfogadják a meleg közösséget.

- Nem szoktam részt venni a Pride-on, szerintem csak ront a helyzetünkön. Én más formában küzdenék a jogaimért, számomra visszatetsző a magamutogatás. A gyerekeknek nem kellene azzal a tudattal felnőniük, hogy ez a kihívó magatartás a természetes közösségünkben, el kellene elmagyarázni nekik, hogy a homoszexualitás nem betegség, csak egy másfajta élet – fogalmazta meg véleményét Denisz egyik biszexuális barátnője, aki nem szerette volna felfedni a nevét.

fotó: Szendi Péter

A szintén biszexuális Klaudia sem támogatja ezeket a felvonulásokat.

- Én megelégszem azzal, ha otthon vagy egy meleg szórakozóhelyen együtt lehetek a párommal. Nem akarok másokat megbotránkoztatni azzal, hogy felvonulok, mivel Magyarország nem túl toleráns – mondta.

A lányok elmondása szerint ők hárman szerencsés helyzetben vannak. Szüleik, barátaik és munkatársaik is elfogadták másságukat, így nem rejtik el a nyilvánosság elől, bár nem is kérkednek vele.

- A családtagok először meglepődtek, hogy vonzódom a lányokhoz is, de hamar elfogadtak. Barátokat pedig mindenki magának választ, így olyan embereket gyűjtök magam köre, akik nem ítélkeznek – jegyezte meg Klaudia.

- 15 éves korom óta vagyok tisztában a szexuális beállítottságommal, anyukám szerintem már korábban sejtette. A nagymamámnak viszont féltem elmondani, és miután megtettem, nehezen, de végül elfogadta. Sajnos a tolerancia hiányával is szembesültem párszor. Sokszor olyan emberek támadnak a „másságom” miatt, akik maguk is feszengnek. Eleinte nagyon bosszantott, de édesanyám megtanított rá, hogy ne foglalkozzak a rosszindulatú megjegyzésekkel – mesélte a névtelenül nyilatkozó lány.

Réti Deniszt barátai teljes egészében elfogadják, ám neki egy kicsit nehezebb dolga volt a családjával, mivel nevelőszülei konzervatívak.

- Nevelőanyukám elég hirtelen szembesült azzal, hogy leszbikus vagyok. Egyszer rám nyitotta az ajtót, amikor az akkori barátnőmmel szeretkeztünk, és szinte sokkot kapott. Mivel már nagyon idős, úgy gondolom, nehezen birkózott meg a dologgal - mondta, közben azt is hozzátette, a leginkább szélsőséges nézeteket valló férfiak támadják fiús külseje miatt, de megtanulta kezelni a helyzetet.

Barátnője, a névtelen vasi fiatal szerint a legtöbbször azt vágják a melegek fejéhez, hogy amit csinálnak, nem természetes.

- Egy átlagembernek az számít „természetesnek”, ha férfi és nő szeret egymásba. Igaz, az ilyen kapcsolatból lesz a kisgyermek, de azt a tényt nézve, hogy az állatok 95 százalékánál fellelhető a homoszexualitás, a „nem természetes” kijelentést megkérdőjelezném  – fejtette ki véleményét.

Denisz és barátai a jövőbeli terveikről is meséltek. Mindhárman szeretnének majd megállapodni, bár itthon egyelőre nincs lehetőség a melegházasságra. Magyarország eddigi legnagyobb lépése a tolerancia felé egy 2009-ben elfogadott rendelet volt, amely szerint a homoszexuális párok is élhetnek bejegyzett élettársi kapcsolatban. A statisztikák szerint a lehetőséggel csak kevesen élnek, hiszen félnek a kirekesztéstől, de a lányok másként gondolkodnak.

- Örülök a lehetőségnek, de boldogabb lennék, ha én is összeházasodhatnék a párommal, akárcsak a heteroszexuálisok. Sajnálom, hogy nincsenek azonos jogaink, pedig ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más – mondta szomorúan Klaudia, Denisz azonban bizakodik.

- A házasságnak nagyobb a jelentősége, mint az élettársi kapcsolatnak. Lehet, hogy csak papír, de mindig nagy és szép álomesküvőről álmodoztam. Egyszer biztos eljön az idő, amikor már elfogadnak, bár egyelőre keresem azt a lányt, aki mellett megállapodhatnék - hangoztatta.

A névtelen vasi lány viszont már úgy érzi, készen áll akár oltár elé is állni.

- Én megtálaltam az igazit, és örülnék, ha nem kéne Hollandiáig utaznom azért, hogy elvegyem. Reményeim szerint előbb-utóbb nem kell majd megkülönböztetve élnünk, csak azért, mert boldogok akarunk lenni. Minden ember egyenlő, csak sajnos sokan még mindig nem így gondolják.