A Sabaria Cipőgyárban harminc évvel ezelőtt keletkezett tűzre emlékeztek

107 éven keresztül nemcsak Szombathelynek, hanem a nyugat-magyarországi régiónak is kiemelt ipari szereplője, munkáltatója, exportőre volt a Sabaria Cipőgyár, amelynek kísérleti üzemében hétfőhöz képest napra pontosan harminc éve, 1987. július 17-én tűz ütött ki. A kárelhárításában, az esemény koordinálásában tűzoltók és társszervezeteik is közreműködtek. A meghívott előadók beszámolóikkal, párhuzamos történeteikkel idézték vissza a pusztító tűzvész napját, a tűz felszámolásának körülményeit a Vas Megyei Tűzoltó és Polgári Védelmi Emlékhelyen tartott hétfői megemlékezésén.

Szeles, meleg pénteki nap volt harminc éve, július 17-én, mondta Egyed László, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője az akkori szolgálati nap történéseit sorolva. 11.30-kor kapta a tűzoltóság az első riasztást, lucerna égett a sorkikápolnai téesz területén. Alig értek vissza az egységek, 12.42-kor újabb riasztás érkezett: a Latex fémtetős szerkezete alatt bálák égtek. 13.50-kor a váti katonai lőtérre vonultak a tűzoltók: az avar kapott lángra. Ezek után kellett a cipőgyári tüzet lokalizálniuk és kezelniük a szakembereknek.

A fotóriporter

Fotóriporterként dokumentálta az esetet Czika László, az MTI akkori megyei tudósítója - nyolcvan felvételen mutatta be a történések menetét a megemlékezésen. A tűz minden mozzanatára emlékszik a mai napig. A helyszínre érve döbbent embereket talált, akik mentették az értékeket. Aggódó arcok, ijedt szemek, fegyelmezett, hős tűzoltók, cipőtalpak, varrógép-maradványok is látszanak a fekete-fehér fotókon. Czika László kiemelte: a félelmetes nap heroikus küzdelmet, igazi összefogást hozott, példa lehet a mai generációnak.

A mentőtiszt

Négy tűzoltó és négy dolgozó is megsérült a tűzesetnél. Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere akkoriban mentőtisztként részese volt az eseménynek. Nem ő volt kivonuló szolgálatban - a szombathelyi mentőállomás főorvosaként ment a helyszínre. A Latexnél öt sérültet láttak el. Néhány órával később a cipőgyárban folytatódott a munkájuk: öt embernek a sebeit kötözték, hárman szén-monoxid-mérgezést szenvedtek. Más eszközök álltak a rendelkezésükre, mint ma, de a segítés szellemisége akkor és most is ugyanolyan volt, fogalmazta meg a polgármester.

Czika László fotókkal illusztrálva mutatta be a harminc éve történt pusztító tűzvész történéseit a megemlékezésen Fotó: Szendi Péter

Megyei ügyeletes tiszt

Steindl Rezső nyugállományú tűzoltó százados, akkori megyei ügyeletes tiszt úgy emlékezett: a pamutipar tüze lekötötte a megye és a szomszéd megyék egységeit is. 18.49-kor jött a tűzjelzés a cipőgyár kísérleti üzemében történtekről. Minden szert, minden tűzoltót visszarendeltek, ki a Szabadságharcos utcába, a cipőgyárhoz. Egy órán belül a legmagasabb fokozatúra emelték a riasztást. Amikor elhatalmasodott a tűz, több létrára volt szükségük, bevetették a tartalék kocsikat is. 176 honvéd, 56 határőr, 64 tűzoltó 16 gépjárművel, valamint a rendőrség is közreműködött az oltásban. Kapuvári, soproni, zalaegerszegi tűzoltó gépjárművek is, amelyek éjjel 2 órakor térhettek haza, erről számolt be Steindl Rezső.

Az első kiérkező egység

Bársony Ferenc nyugalmazott tűzoltó alezredes az elsőként kiérkező egység vezetőjeként idézte fel a történteket. A beérkező tűzjelzéskor tudták, hatalmas problémák lehetnek a cipőgyárban. Ő a kőszegi önkéntesekkel elsőként ért a helyszínre. A kísérleti műhely egy százéves épület első emeletén volt, a földszintjén a TMK-műhellyel, műszaki raktárral, a második emeleten irodákkal, bemutatóteremmel. A földszinttől felfelé faszerkezetes épületből dőlt a füst, hatalmas volt a hőség, és perceken belül lángokban állt az első szint. Kezdetben probléma volt a vízellátással. A tűzcsapokból pótolták a vizet, és felduzzasztották a Perintet kaviccsal - hatalmas mennyiségre volt szükség. Az épület szomszédságában lévő készáruraktár értékei megmenekültek.

Az oltás vezetője

Grastyán László nyugállományú tűzoltó alezredes, az oltás vezetője ismertette a tűzoltás, a kárelhárítás menetét és azokat a körülményeket, amelyek nehezítették az oltást. Maradjon meg a tűz egy helyen, mentsék meg a szomszédos épületeket, például a kaptafaraktárt, és úgy oltsanak, hogy ne legyenek sérülések: ez volt a fő törekvés. Kis távolság volt az épületek között, ezt is problémaként nevezte meg a vízhiány mellett. Ők maguk is szereltek a kollégájával, hogy mielőbb vizet nyerjenek a gyár udvarán lévő medencéből. Ingajáratban oldották meg a vízszállítást több gépkocsival. Nagy segítséget jelentettek a katonák, például az anyagmentésben, erre is utalt, majd megköszönte minden közreműködő munkáját.