A szelídgesztenyének újra kultusza lehetne

A védett velemi gesztenyések több óriást is rejtenek, de kevesen tudják, hogy Vas megye legnagyobb szelídgesztenyéjét (775 centiméter a törzskerülete) Torony határában, magas cserjék közt, fák gyűrűjében meghúzódva találjuk. Sok faj esetében egy ilyen eldugott helyzet abszolút védelmet nyújtana, de ennek lombja szárad, törzsén gombás elváltozások észlelhetők. A szakirodalom nem nagyon említi.

- Itt, Ondódnál volt egykor a falu gyümölcsös kertje magyarázza kísérőnk, Devecseri Árpád, akinek családja nem újonnan betelepülő, nemzedékek óta laknak Toronyban, jól ismerik történetét, a környékét, szeretik is falujukat.

- Édesapámtól tudom, hogy a faluközösség még a második világháború utáni néhány évben is csőszt alkalmazott, s tilos volt este hat után kimenni oda. Még a fák tulajdonosainak is. Így védték a gyümölcsöt, a gyümölcsöst. Később vandálok a gyümölcsfák törzsét félbe vágva loptak el innen sok fát, nyilván tüzelőnek.

Toronyban van a megye legnagyobb szelídgesztenyefája. Ezt mutatta meg Devecseri Árpád

Ma sincs semmiféle védelme Vas megye legnagyobb szelídgesztenyéjének. Elhanyagolt a környéke, nehezen lehet a közelébe férkőzni. Pedig ha az önkormányzat is úgy akarná, tanösvény vezethetne ide, akár Tündérkert is lehetne környékén a még fellelhető ősi gyümölcsfák megőrzésével, átörökítésével.

Úgy, ahogyan régen, amikor a fákat, köztük a szelídgesztenyéket, még nagy tisztelet övezte. A különböző népek időről-időre legendákat, történeteket, regéket fűztek, neveket kapcsoltak hozzájuk. Történelmünk nagy gesztenyéi esetében nem egyszer találkozunk Imre király, IV. Béla, Mátyás király, Rákóczi nevével, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ezek a fák amellett, hogy régmúlt történetek őrzői, méretük, alakjuk alapján is elismerést érdemelnek. A hazai óriások léte azért is kap fokozott figyelmet, mert a XX. század elején, az egész világot érintő gesztenye-kéregrák nevű betegség az itteni állományt is megtizedelte. Márpedig ezek a fák jóval a kórokozó megjelenése előtti időkben gyökereznek.

A természetvédelem fontos feladata, hogy épségben megőrizze az ország különböző tájain fellelhető több száz éves, legendás fákat. Egyik fő értéküket egyedi megjelenésük adja. Meghatározzák a tájképet és megjelennek a környék lakóinak néprajzi, történelmi vonatkozású emlékeiben, esetleg hiedelemvilágában. Egyes fák magas koruk és méreteik miatt érdemelnek védelmet.Másokhoz a nemzet történelmével kapcsolatos emlékek fűződnek, megint másokhoz népmondák,népregék kapcsolódnak.

A gesztenye-kultusz jellemző volt egész Európában. Rendkívül fontos volt egyes területeken. A 14. századi Franciaországban a cevennei gesztenyések jelentős szerepet játszottak a lakosság élelmezésében. Itt a 17. századig a kenyeret egyáltalán nem ismerték, viszont ahasznosítható földterület 90 százalékát gesztenyeültetvények tették ki. Hasonlóan jelentős lehetett a gesztenye, mint táplálék az olasz és a svájci Alpok melegebb völgyeiben. A szárított gesztenyét lisztté őrölték és kenyeret sütöttek belőle, ezért is nevezték a szegények kenyerének. Azt tartották, hogy egy fa termésével egy ember át tud telelni. Ezért a hegyi falvakban minden lakónak egy gesztenyefa termését utalták ki élelemtartalékként. A gesztenyével jószágot is hizlaltak ott, ahol kiterjedt állományokat alkotott e faj, mint például Svájcban. Korzikán a gesztenyét kenyérfának nevezték. Itt a 16. századból származik a rendelet, mely szerint mindenkinek évente négy fát kellett ültetnie. Olaszországban előzetesen borba áztatott gesztenyét sütnek Szent Márton napján.

A monda szerint Magyarországon a szelídgesztenye Mátyás király idejében, a XV. században vált ismertté, amikor Beatrix királyné hozta magával Itáliából. Mátyás király kedvenc étele a gesztenyével töltött kappan volt. Károly Róbert király egykor öt szelídgesztenye-erdőt telepített Nagymarosra. Erdélyben, Nagybányán a szelídgesztenye volt az a nemes gyümölcs, amellyel a város tanácsa az erdélyi fejedelmeknek és magasabb beosztású főuraknak kedveskedett. A feljegyzések szerint a város ebből a ritka gyümölcsből ajándékozott 1642-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is. Ebben az időben a közeli Fraknóváralja (ma Forchtenstein, Burgenland) híres gesztenyéseinek termése messze földre szállíttatik, melyek egy mészkőfejtő tőszomszédságában, tehát mészsziklák felett tenyésznek . szabadon gyűjthette. Zalában a felfűzött gesztenyét verembe rakják, és Pünkösd délutánjánaz utcán az idősek és gyermekek szertartásos komolysággal fogyasztják el. Vas megyében a gesztenyelisztből kását készítettek. Faszénégetésre felhasználták, de tüzelni nem szerettek vele. Levelével a szegények egykor párnát, dunnát is töltöttek. Gyógynövényként is hasznosították, így ha valaki hajmosás után a gesztenye főzővizével öblítette le a haját, az szép fényt kapott tőle.

Gesztenyeünnep tekintetében megyénk nagyhatalomnak számít. Az egyik leghíresebb hazai fesztivál az Iharosberényi Gesztenyenap, de a másik nagy múltra visszatekintő ünnepség a Velemi Gesztenyeünnep. Az évszázados hagyományokra emlékező, a gesztenyeéréshez igazodva minden októberben megtartott rendezvény fő attrakciója a gesztenyesütés, az ősöktől ellesett technikával gyertyán és bükkfa lángján. Kiemelkedő fesztiválok még a kadarkúti, az ágfalvi, vagy a történelmi Magyarország területéről a nagybányai (Baia Mare, ma Románia), a homoródkarácsonyfalvi (Crăciunel, ma Románia) és a fraknóváralji (Forchtenstein, ma Auszria) ünnepségek.

Hazánk legnagyobb szelídgesztenyéje volt a szentgyörgyvári, azonban néhány éve végleg kiszáradt. Egykor felszentelték, kezelték is. Törzskerülete a 868 centiméter volt. Helyét a legek listán átvette a Zala megyei, pincesorok között található nagykutasi gesztenye.Kerülete mellmagasságban 840 centiméter. 2001 szeptembere óta a község tanúfája. (Tanúfának nevezzük az olyan tekintélyes fát, mely egy adott településen a régi időket idézi, és melyet emlékművel meg is szentelnek.) 1974 óta védettséget élvez, ezt tábla jelzi. Rendkívül tiszta, kezelt környezetben áll, és a fán sem látni elhanyagoltságra utaló nyomokat. A szakirodalom 500 év felettiként tartja nyilván.

Dr. Tóth József nyugdíjas kertészmérnök, Vas megye fáinak kiváló ismerője szerint Velemben, a malom mellett található a második legnagyobb szelídgesztenyafa megyénkben. Törzsének kerülete 738 centi. Csepregen van egy 665 centiméteres, Velemben 656 centis, Csipkereken pedig 653 centis.

- Szelestén, az arborétumban egy körülbelül 350 éves fa áll, vasas fának nevezik, mert az 1940-es évek végén vasabronccsal fogták körül erdészek, így maradt életben. Magyarszombatfán két idősebb fa áll az erdőben.

A szakember úgy véli: mind érdemes helyi védelemre, úgyhogy ahol még nem tették ezt meg, ott az önkormányzat léphetne.

Magyarországon a szelídgesztenye nagyobb számban azokon a területeken fordul elő, amelyeknek éghajlatában szubmediterrán, szubatlanti vagy szubalpin hatások érvényesülnek. Meleg és csapadékigényes, elkerüli a hideg, szeles völgyeket, a domb és hegyvidéken kialakuló fagyzugokat. Felmelegedő késő téli napokon nedvkeringése korán megindul, ha erős fagyok követik, jelentős fagykárokat szenved.

Kevés olyan fafajunk van, amely sokoldalú felhasználhatóságával megközelítené a szelídgesztenyét. Fája műszaki szempontból kiváló. Rendkívül tartós, rugalmas, közepes keménységű, szép rajzolatú, alig repedő, jól fényezhető, korhadással szemben ellenálló.A fa szövete, színe, rajzolata szebb mint a tölgyé, ezért a déli országokban kedvelt és szívesen használt kiváló minőségű bútorfának számit. Elsősorban nagyra értékelik hajlíthatóságát és rugalmasságát