Hírek

2015.12.19. 10:29

A szeretetben való együttlétet jó lenne, ha az év többi napjára is ki tudnánk terjeszteni

Vasárnap meggyújtjuk az adventi koszorú negyedik gyertyáját. A várakozás időszaka lassan letelik, pár nap és itt a karácsony. Dr. Veres András szombathelyi megyés püspökkel beszélgettünk arról, hogyan kellene készülnünk a karácsonyra.

Bajdó Bettina

Már nem is lenne más dolgunk, mint lelkiekben felkészülni az ünnepre, megteremteni a belső békét és nyugalmat, hogy szeretet töltse el szívünket. E helyett rohanunk, sütünk-főzünk, és az utolsó pillanatban szerzünk be olyan karácsonyi ajándékokat, amelyekre talán nem is lenne szükségük szeretteinknek. Az ünnepnek a szeretetről kellene szólnia, nem pedig a mértéktelen ajándékozásról.

- Az advent a latin adventus Domini szóból származik, az Úr érkezésének az ünnepe - mondta a megyés püspök. - Négy hetet ölel magába, négy vasárnapot, amely megelőzi a karácsony ünnepét. Ezt az időt szokás várakozásnak is tekinteni, ugyanakkor számunkra, hívő emberek számára ennél több, mert találkozás is egyben. Minden templomi, lelki cselekedet, liturgia azt készíti elő, hogy az ember személyes találkozásban részesül Jézussal.

Dr. Veres András elmondta: érdemes arra is figyelnünk, hogy az advent amellett, hogy várakozás, készülődés, találkozás, mindenekelőtt és mindenekfölött az Istenünkkel való örvendezés ünnepe is

Dr. Veres András utalt arra, hogy Ferenc pápa éppen most nyitotta meg az Irgalmasság évét, amely minden bizonnyal azért is kapcsolódik az adventhez, mert az isteni irgalmasságot akarják megmutatni az emberek számára. Jézus azért jött a világra, hogy az Atya irgalmas szeretetéről tanítson bennünket. Az egyik fő oka annak azonban, hogy a Szentatya most nyitotta meg az évet, hogy ekkor ünneplik a második vatikáni zsinat bezárásának ötvenedik évfordulóját.

- Érdemes arra is figyelnünk, hogy az advent amellett, hogy várakozás, készülődés, találkozás, mindenekelőtt és mindenekfölött az Istenünkkel való örvendezés ünnepe is - folytatta a püspök. - Múlt héten az örvendezést, a Gaudéte vasárnapot ünnepeltük, amely jelezte, hogy akik Istenre rátalálnak, a szeretetét felismerik, a jelenlétében élnek, azoknak lehet részük abban az örömben, amelyet csak az Úr tud adni. Ez a fajta öröm, amit Pál apostol fogalmazott meg, különbözik attól, amit a világ diktál. Ezt az örömet nem kábítószermámorban, nem az alkohol literében és még csak nem is a hangos zene decibelében mérik, hanem másban. Ez másfajta béke és öröm, ami a teremtmény és a teremtő találkozásából születik meg, amikor az ember felismeri Isten jelenlétét. Aki megismeri az ő irgalmas szeretetét, az részesül ebben az örömben, ebben a békében.

Dr. Veres András hangsúlyozta, hogy életünk fő feladata a gondoskodás a szeretteinkről. Amikor munkába megyünk, amikor otthon elvégezzük a háztartási munkát vagy éppen készülődünk az ünnepre, azt is szeretteinkért tesszük. Ez is a szeretet sajátos megnyilvánulása, amely egyáltalán nincs ellentétben a békével. Sajnos mindezt sokszor öncélúan tesszük.

- A vásárlásban, a fontoskodásban, abban, hogy minél rendkívülibb ajándékot találjunk, nincs meg az a figyelmes szeretet, amely kellene, hogy megnyilvánuljon - tette hozzá a püspök. - S ennek nemcsak karácsonykor kellene megnyilvánulnia. Nem akarok senkit megbántani vele, de néha az az érzésem, hogy a karácsonyi ajándék vásárlása egyfajta kompenzálás sok ember részéről. Nem véletlen az, hogy sokan utalnak arra, hogy ne vásárolt ajándékot adjunk, hanem önmagunk által készítsünk valamit. Sokkal inkább kifejezi a másikra való odafigyelésünket, szeretetünket, mint az, hogy megvettünk valamit a boltban. Ne akarjuk az egész éves elmaradásunkat, figyelmetlenségünket azzal álcázni, hogy most vettünk valamilyen ajándékot. Inkább törekedjünk arra, hogy az ünnep alkalmával is megajándékozzuk a másikat a figyelmességünkkel, a jelenlétünkkel! Régen olyan természetes volt, hogy a nagyobb családok találkoztak egy-egy nagyobb ünnep alkalmával. Nem zárkóztak be a szűkebb családi körbe, hanem meglátogatták egymást, meghívták magukhoz a rokonokat. Ez igazi ünneplés, szeretetben való együttlét, amit jó lenne, ha az év többi napjára is ki tudnánk terjeszteni.

Dr. Veres András elárulta azt is, immár tízedik éve mindig meghirdetik Szent Márton ünnepén a Váltsuk meg Szent Márton köpenyét! elnevezésű akciót, és ezt a karitász önkénteseivel teszik. Felmérik, kik az igazán rászorulók, kik a szemérmes szegények. Ők soha nem állnak sorba élelem- és ruhaosztáskor, ők szégyellik maguk és a világ előtt is a szegénységüket. Megkeresik őket, hogy senki ne legyen az egyházmegyében, aki a szeretet egy apró gesztusában legalább ne részesülne a karácsony kapcsán. Azon kívül természetesen a templomba várják azokat, akik el tudnak jönni. Bízik benne, hogy amikor érzik, hogy az egyházközség megkeresi őket egy kis ajándékkal, figyelmességgel, odafordul feléjük, akkor kinyílik a házuk és a szívük ajtaja, mert sokukat a szegénység, az öregség, a betegség bezárkózottá teszi.

Az egyházközségben már elkezdődött a karácsony. Egy papnak a liturgia a templomban a legfőbb karácsony. Dr. Veres Andrásnak is van egy papi közössége, és miután 24-én, a Székesegyházban megtörténik a Jézuska várás, átmegy az idős papok otthonába, és kicsit velük is ünnepel. Ezt követően visszatér a püspökségre, ahová a város plébánosait, papjait és az egyházmegye kispapjait hívja meg, velük először elimádkozzák az ünnepi vesperást, majd együtt vacsoráznak. Ott is áll egy feldíszített fenyőfa, melynél ilyenkor megosztják ünnepi érzéseiket, gondolataikat egymással. Éjfélkor kezdődik a szentmise, másnap pedig 10 órakor az ünnepi szentmise. Ekkor az ünnep hivatalos része véget ér, a hivatal is bezár, ilyenkor van lehetőség találkozni a családtagokkal.

Valaki egyszer azt mondta, hogy minden évben várjuk a Megváltót, majd el is engedjük. Kérdésünkre, hogy tarthatnánk itt magunk között, dr. Veres András így válaszolt: - A figyelmességünket a család iránt ne az ünnep alkalmával merítsük ki, hanem igyekezzünk ezt az év minden napjára továbbvinni! Ugyanakkor azt gondolom, hogy a hitben való elmélyülés az alapja annak, hogy a Megváltót el ne engedjük. Jákobnak volt egy ilyen álma, amikor viaskodott az Úr angyalával és azt mondta, hogy nem engedlek el Uram, míg meg nem áldasz. Ezt a küzdelmet mindnyájunknak naponta meg kellene vívnia. Meggyőződésem, ha valaki egyre jobban megismeri a jézusi evangéliumot, egyre inkább felfedezni ebben a kinyilatkoztatásban Isten irántunk való szeretetét, hogy Istentől kaptuk az életet, rájön, ő boldogságra teremtett bennünket. Nem siralomvölgy ez az élet, mi tesszük egymás számára nehézzé. Ha készek lennénk a felismert isteni szeretet szerint élni a munkahelyen, a családban, akkor egész biztos vagyok benne, hogy itt tudnánk magunk között tartani a Megváltót, aki valójában sohasem hagy el bennünket, legfeljebb mi emberek nem veszünk róla tudomást. Jézus az utolsó vacsorán mondta, hogy ő itt akar maradni az emberek között.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!