A triage és a legelső óra

- Csodálatos, amikor valaki a másokért való áldozatos ápolói, gyógyítói munkát választja nemcsak hivatásnak, hanem egyben életpályának is - ezekkel a szavakkal nyitotta meg Farkas Csaba, az ŐrvidékHáz igazgatója a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, a 350. számú Szent Márton Cserkészcsapat, valamint az ŐrvidékHáz megemlékezését a Hősök Éve 2016 rendezvénysorozat keretében a háborúban elhunyt katonaorvosokról, ápolókról. Elmondta, hogy amikor a Magyar Királyi Honvéd III. Hadtest katonái bevagonírozva elindultak a keleti front irányába, nemcsak egyszerű bakák, tisztek, hanem velük együtt azok a kiképzett szanitécek, orvosok, ápolók is utaztak, akiknek feladata az emberélet megmentése volt.

A katonaorvosokra, ápolókra emlékező koszorúzáson Jagadics Péter nyugalmazott alezredes, az esemény egyik szervezője, dr. Kecskés László, az Egészségügyi Szakmai Bizottság elnöke, dr. Puskás Tivadar polgármester és dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő Fotó: Sárvári Zsuzsa

Ezt követően a rendezvény fővédnöke, dr. Hende Csaba, a térség országgyűlési képviselője köszöntötte a megjelenteket:

- Azért az ŐrvidékHázban rendezzük ezt a konferenciát és megemlékezést, mert az ŐrvidékHáz abban a laktanyában működik, ahonnan a 11-es huszár út, de még a 83-as huszárezred katonái is, köztük az én nagyapám is, Hende Lajos, későbbi híres oladi bíró 1914 nyarán bevonult az első világháborúba - mondta el személyes családi élményét Hende Csaba. A folytatásból kiderült, hogy vasi vért áldoztak fel: a mai Burgenland részét képező területekről is ide vonultak a katonák, és sokan életüket áldozták közülük. Az ŐrvidékHáz azért jött létre, hogy nemzetpolitikai célokat követve szellemi értelemben hidakat építsünk a mai Ausztria, Szlovénia és Horvátország felé - e három országból is érkeztek és haltak meg magyarok.

- Több mint egymillió hadirokkantat köszönhetünk a szanitéceknek, frontsebészeknek: nélkülük biztos, hogy még többen haltak volna meg; így is 660 ezer életet áldoztunk - hangsúlyozta Hende Csaba. A katona-egészségügy méltatása közben elmondta, hogy ez úgy működött, hogy a szanitéceknek, akik vörös keresztes karszalagot viseltek, el kellett végezniük a triage-t. Ez a sérültek elsődleges vizsgálatát és állapotfelmérését jelenti, ezzel együtt az ellátási prioritás felállítását: a könnyű sérültek még várhattak, a menthetetlenekkel - bármilyen kegyetlenségnek is tűnik, de a többiek érdekében - nem foglalkozhattak, a harmadik, még menthető csoportba pedig azok kerültek, akiket mielőbb műteni kellett. Szó esett itt az első, az arany óráról is - a gyors, szakszerű döntés és orvosi munka megmentett több ezer életet.

A konferencián Pető Ernőről, a Markusovszky kórház jogelődjének, Vasvármegye és Szombathely közkórházának megalapítójáról is megemlékeztek, aki olyan sebészeti újdonságokat, eljárásokat alkalmazott, amelyek közül több a mai napig fennmaradt. Pető Ernő történetét dr. Márkus Béla címzetes egyetemi tanár, sebész főorvos ismertette.

Pető Ernő párjáról, Szegedy Georgina vöröskeresztes ápolónő munkásságáról Kelbert Krisztina, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum történész-osztályvezetője tartott előadást.

Ezt a Humor és valóság az I. világháborúban című filmrészlet követte a Smidt múzeum jóvoltából, amelyet Keppel Csilla, az intézmény vezetője vezetett fel. A konferencia zárásaként dr. Puskás Tivadar polgármester méltatta a gyakran nagyon nehéz döntéseket hozó, ön-feláldozó egészségügyi dolgozók munkáját - majd invitálta a jelenlévőket a kórház Huszár úti épületének udvarán felállított emlékműhöz. A világháborúban elhunytak neveinek táblája előtt a város első embere és Hende Csaba után a szervező egyesületek képviselői is elhelyezték a tisztelet koszorúit.