Ahova Weöres Sándor hazatért

Júniusban lesz száz éve, hogy Weöres Sándor, a magyar költészet világirodalmi jelentőségű, egészen egyedülálló életművet maga után hagyó költője - különben a világgal egyidős és örök gyerek - megszületett: 2013 Weöres Sándor-emlékév, amelynek megünneplésére Vas megyében különösen nagy figyelmet fordítanak. Bár a "magyar Orpheus" Szombathelyen, kórházi körülmények között látta meg a napvilágot - vagyis szülővárosa Szombathely -, a köztudat szülőfalujaként tartja számon Csöngét: itt, a családi birtokon cseperedett, és ki tudja, miféle fontos, a költészetébe titkos hajszálereken beszivárgó, meghatározó hatások érték ezen a szelíd tájon, a természet közelségében. Ő maga mindig nagy szeretettel emlékezett Csöngére, ahogy középiskolás éveinek színterére, Szombathelyre is. A megyeszékhelyen ma már a város első, társulattal bíró kőszínháza viseli a nevét.

Baranyai Ernő polgármester a megemlékezésen (Fotó: Benkő Sándor)

Fűzfa Balázs előadása (Fotó: Benkő Sándor)

A Weöres-emlékév mégis Csöngén (a "kiindulópontnál") kezdődött el a hétvégén (eredetileg egy januári szombatra tervezték a nyitó eseményt, de akkor közbeszólt a havazás). A csöngei önkormányzat és a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjában működő Élményközpontú irodalomtanítási program szervezte azt az irodalmi délutánt a polgármesteri hivatal előadótermében, amelyen Baranyai Ernő polgármester köszöntője után Fűzfa Balázs irodalomtörténész, az Élményközpontú irodalomtanítási program létrehozója és vezetője, valamint Rozmán László tanár tartott előadást, megvilágítva a végtelenül gazdag Weöres-életmű egy-egy szeletét.

A nemrég megjelent Csönge-monográfia címe is Weöres Sándor-kölcsönzés: "Hazatérek Csöngére". Itthon van, hazatért.