Aki a fővárosból feljött Vas megyébe - Beszélgetés a politikát diplomáciára cserélő Kovács Ferenccel

- Mire emlékszik a legszívesebben az elmúlt huszonöt évből?

- A több mintegy negyed évszázados politikai pályám egyik legkedvesebb tárgyi emléke az az elismerő oklevél, amelyet Lezsák Sándortól a Lakitelki Találkozó 20. évfordulójára kaptam. Ezt azok érdemelték ki, akik valamilyen módon részt vállaltak a rendszerváltás előkészítésében. Nem volt véletlen, hogy 1988-ban Sitkén, a kastélyban tartotta alakuló ülését az MDF Vas Megyei Szervezete - mondja Kovács Ferenc. - Az a több mint huszonöt év, amit a politikában eltöltöttem, a magyar történelem egyik nagyon fontos időszaka volt. Büszke vagyok arra, hogy aktív részese lehettem a teljes átalakulásnak, a piacgazdaság kiépítésének, az új politikai kultúra megteremtésének. A politikai életbe 1992-től kapcsolódtam be aktívabban, igazán azonban 1994-től mélyedtem jobban bele, amikor a Fidesz felkért arra, hogy legyek a sárvári térség országgyűlési képviselő-jelöltje. Akkor még nem sikerült mandátumot szereznem, de még ebben az esztendőben megválasztottak a Fidesz megyei elnökének. Ezt a tisztséget a tagság többségének bizalmából mind a mai napig viselem, immáron húsz éve.

- Mi volt a kilencvenes években a siker titka? Mi ösztönözte arra, hogy a megkezdett úton kell tovább folytatni a megkezdett munkát?

- Az 1994-es választás eredménye nem tört le, hiszen megmutatta számunkra, hogy Vas megyében a konzervatív értékeket vallók vannak többségben, ezért tovább kell mennünk a megkezdett úton. Rájöttünk arra is, hogy a sikerhez a konzervatív erők összefogására van szükség. Ebben kiváló partnerek voltak az olyan nagy formátumú politikusok, mint a KDNP-s Básthy Tamás és az MDF-es V. Németh Zsolt, akikkel a demokrácia hajnalán itt Vas megyében ismerkedhettem meg. Létrejött a Polgári Együttműködés, amelynek már az 1998-as választásokon meg lett az eredménye, nagy fölénnyel sikerült nyernünk Vas megyében. Nemcsak az országgyűlési képviselő-választást sikerült megnyernem, de a megyei közgyűlés irányítását is átvehettük. Az azóta eltelt időszak is megmutatta, volt és van értelme az összefogásnak. A választók azóta is nagy arányban szavaznak bizalmat országgyűlési és helyi önkormányzati képviselő, illetve polgármester-jelöltjeinknek.

Kovács Ferenc utolsó munkanapja a parlamentben. Négy cikluson keresztül volt Sárvár-Celldömölk térségének egyéni választókerületi képviselője az Országgyűlésben. Fotó: Rékai Zoltán

- Milyen tisztségeket töltött be a politikai pályafutása alatt? S ez alatt az idő alatt milyen eredményeket ért el?

- A megyei közgyűlésnek 1994 óta voltam tagja. Egyből a megyei Fidesz frakció vezetője lettem, s tizenkét évig irányítottam a később Polgári Együttműködés néven működő képviselő csoportunkat. Több cikluson keresztül vezettem az önkormányzat idegenforgalmi és sport bizottságát is. 2006-tól - egészen mostanáig - a megyei közgyűlés elnökeként is szolgálhattam a megye lakosságát. Négy cikluson keresztül voltam egyéni országgyűlési képviselőként a Magyar Országgyűlés tagja. Egy olyan választókerületben, amelynek első választott országgyűlési képviselője gróf Batthyány Lajos volt. Részt vehettem azoknak a törvényeknek a megalkotásában, amelyek hozzájárultak az ország társadalmi és gazdasági életének az átalakulásához. Ezek egy szebb, élhetőbb ország létrehozásának alapját jelentik. Büszke vagyok arra is, hogy tagja lehettem annak a parlamentnek, amely megalkotta az új Alaptörvényünket. Hosszan sorolhatnám azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt időszakban elértünk. Ezek azonban nem csak az én érdemeim, hanem a csapatmunka hozta meg a sikert. A záloga pedig az együttgondolkozás a választókkal, a szakemberekkel és a munkatársakkal. Itt van például a megyei kórház, amelyet 1998-ban úgy vettünk át, hogy csődben volt, aztán a működtetés racionalizálásával, a folyamatos fejlesztések nyomán napjainkra modern, a kor elvárásainak megfelelő intézmény lett. A megyében az elmúlt időszakban útfejlesztések sora valósult meg, illetve vannak továbbiak előkészületben. A vasi gyógyturizmus nemzetközi hírű, ám ehhez kellettek a büki, a sárvári, a celldömölki és a további fürdőfejlesztések. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy folyamatosan előre gondolkozzunk, nekünk mindig voltak előkészített terveink.

- Mennyire volt egyszerű budapestiként beilleszkednie a Vas megyeiek közé?

- Én a fővárosból jöttem ide fel, Vas megyébe. A fel nem egy szóbotlás részemről, hanem egy jelzés azoknak, akik hajlamosak a vidéket kissé lekezelni. Viszont az is igaz, ha az 1980-as években nincs a vasi kastélyprogram, akkor aligha beszélgethetnénk itt, Vas megyében. Abban az időben dr. Bors Zoltán, a megyei tanács elnöke és Fazakas Péter megyei főépítész úgy gondolták, hogy a vasi kastélyokat meg kell menteni. Erre vállalkoztam én is, amikor Sitkére jöttem és itt is maradtam. A sitkei kastély, a sitkei kápolna az, ami engem igazán ismertté, elfogadottá tett Vas megyében.

- Kik azok, akik az elmúlt negyed évszázadban támogatták, segítették?

- A politika nagyon időigényes foglalatosság, ennek ellenére úgy gondolom, hogy mellette is sikerült teljes családi életet élnem. Feleségemmel már több mint negyven éve alkotunk egy párt, három felnőtt gyermekünk közül kettő már négy aranyos unokával ajándékozott meg bennünket. Remélem, hogy ezután még többet tudok majd velük foglalkozni. Az életemben most véget ér egy fejezet, miután a politikát diplomáciára cserélem. Az elmúlt évtizedekért, mindazért, amit politikai pályafutásom során elértem, elérhettem nagy-nagy köszönettel tartozom Vas megye közösségének, az itt élő szorgalmas és becsületes embereknek. Bízom abban, hogy a munkámat úgy értékelik majd, s hasznára tudtam válni választókerületemnek, az egész megyének.