Aranyosi Péter: a poéngyártás nem is olyan könnyű és laza feladat

2016. február 20., 12:36 szerző: Simán Klára fotós: Németh Richárd
komment
Nincsenek pozitív emlékei a vasi megyeszékhelyről Aranyosi Péter humoristának: messze van tőlük - ez minden. Szerinte egy mikrobusz is orvosolhatná a hosszú autóút nehézségeit.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Késtek a tervezett időponthoz képest, csaknem egy órát - így az AGORA - Művelődési és Sportház öltözőjében addig csíptük el Aranyosit, amíg Dombóvári István lefoglalta a telt ház közönségét a színpadon. Beszélgetőpartnerünknek kétszer még indiántáborban is járt a két gyermeke az Alpokalján, emellett nagyjából nyolc fellépésük volt itt - vagyis Aranyosi Péter György humorista ismeri, bár sajnos a hosszú autóút miatt nem kedveli ezt a várost. Vácról például vannak pozitív emlékei: - Vác közel van, nem kell annyit ülni, hogy megfájduljon a hátunk, mire odaérünk - mondta a humorista, aki ezt a titulust kérte, míg a „stand up comedy” kifejezést kikérte magának.

Dombi és Aranyosi neve vonzerő a humor kedvelőinek
Fotó: Németh Richárd

Szerinte ugyanis használjunk magyar szót arra, amire csak lehet - erre pedig lehet, hiszen humoristának lenni legalább olyan ősi magyar mesterség, mint csikós betyárnak lenni. - Magyarországon egyébként komoly hagyománya van ennek a műfajnak: elsőként 1908-ban, Budapesten nyílt meg egy színház, ahol „egy Nagy Endre nevű hebegős újságíró elmondta, mi volt azon a héten, majd Heltai Jenő, Rejtő Jenő és Karinthy Frigyes által írt jeleneteket adtak elő színészek” - idézte fel a kezdeteket a Dumaszínház tagja.

A „vitorlázásról” is mesélt nekünk a humorista: - A Dumaszínházban mindig volt egy-két húzó név, akiknek a neve tömegével vonzotta a közönséget, például Bödőcs Tibor, Fábry, Badár és Szőke, valaki mindig vitorlaként húzza a hajónkat. Most ez Dombi - utalt az épp az MSH színpadán viccelődő kollégájára. - Egyre fásultabb a magyar társadalom, egyre kevésbé látják a fényt az alagút végén az emberek. Hogy tudunk ezen segíteni? Sehogy. Mi csak röhögtetünk - mondta komolyan Aranyosi Péter, majd folytatta: - Ne gondoljuk azt, hogy egy humorista kimond igazságokat, és mondjuk vicces formában teszi, attól majd megváltozik a világ. Nem, attól nem fog megváltozni a világ. Arra az egy órára jól érzi magát az a száz vagy akár ötszázezer ember. Ez minden. Kell poénokat gyártani, egyre többet, és egyre jobban pörög fel a mennyiségi igény - mondta a humorista, aki Hofit idézte: amikor ő a rendszerváltás előtt kitalált egy poént, másfél évig azt nyomta; aztán 1994-ben Hofi már azt mondta, hogy kitalál ma egy poént, holnap előadja és holnapután már senki nem kíváncsi rá. Ebbe igenis bele lehet fásulni - árulta el Aranyosi, aki hozzátette, hogy ő nem ebbe fásult bele, hanem a hosszú, derékfájdító autózásba.

- Az a vágyam, hogy veszek egy mikrobuszt, amiben el lehet feküdni, ha sikerülne, nagyon boldog lennék. A fárasztó út és a komoly szavak után azonban ismét alaposan megnevettete a szombathelyi közönséget, amint reflektorfénybe került.

Simán Klára

hozzászólás
2016. február 20., 12:36 szerző: Simán Klára fotós: Németh Richárd

Facebook

Hozzászólások