Molnár József: az íjászat bűvöletében

Molnár József már gyerekként is szívesen fogott íjat a kezébe. 40 évesen ismét az íjászat felé fordult, azóta sok szép eredménnyel büszkélkedhet

- Tősgyökeres körmendi vagyok, itt születtem és az iskoláimat is itt jártam ki - mondja Molnár József. - Már gyerekkorban nagyon szerettem íjászkodni. A barátaimmal ágakból hajlított íjakkal nyilaztunk a szabadidőnkben, biztos, hogy akkor alakult ki az íjászat iránti rajongásom. A különbség az, hogy míg a barátaim ezt kinőtték, bennem megmaradt ez a rajongás. Akkoriban még más világ volt, sokkal természetközelibb élményeket gyűjthettünk gyerekként. Mi még egymással harcoltunk, nem pedig virtuálisan.

Molnár József elárulja, bár a rajongása mindig is megmaradt, az élet úgy hozta, hogy íjászat háttérbe szorult. Megnősült, építkezett, majd gyermekáldás is érkezett a családba.

- Mindig is csodáltam azokat, akik íjkészítéssel, hagyományőrzéssel foglalkoztak folytatja József. Ha vásárokba mentünk, akkor mindig megnéztem a kínálatot. Aztán elérkezett a 40. születésnapom, s a feleségem megkérdezte, hogy minek örülnék a legjobban. Azt feleltem, hogy egy íjnak. Hirtelen megtorpant, visszafordult, s csodálkozva megkérdezte, hogy micsodának. Megdöbbent, de látta, hogy komolyan gondolom, ezért meglepett egy gyönyörű darabbal. A fiam is ekkor kapott egy szép íjat. Én pedig arra törekedtem, hogy a saját élményeimet megismertethessem a gyermekemmel, átadhassak neki mindent.

A körmendi Régió Hagyományőrző Egyesületben kezdte el a sportot a fia, később ő is csatlakozott hozzá. Fia szép eredményeket ért el, gyerekként majdnem mindig aranyéremmel távozott. Serdülőként romlott a teljesítménye, ráadásul inkább más iránt érdeklődött, a kerékpározást részesítette előnyben.

- Azt gondoltam, hogy majd visszatér a fiam az íjászathoz, hogy a tűz nem aludt ki, csak szunnyad, de tévedtem teszi hozzá József. Ellenben a feleségem, amikor a gyerek már felnőtt, elkezdett íjászkodni az én felügyeletem alatt. Én voltam és vagyok az edzője, s mindig új célokat tűzünk ki magunk elé. Rövid idő alatt bámulatos eredményeket ért el. Nagy tehetség. A tavalyi évben a párommal szinte mindent megnyertünk.

József nagyon szerény, amikor az eredményeiről kérdezem, szívesebben beszél a családtagjai érmeiről. Pedig neki is van bőven mivel büszkélkednie: először a környező egyesületek által rendezett versenyeken vett részt, sok versenyt meg is nyert, majd folyamatosan keresete az újabb kihívásokat. 2006-ban saját készítésű pusztai íjával lett országos bajnok, ez volt az első komolyabb sikere. Ugyanebben az évben részt vett az IFAA Európa Bajnokságon is, ez volt az első nemzetközi versenye, ahol ezüstérmet sikerült szereznie longbow kategóriában. 2009-ben Olaszországban rendezett FITA világbajnokságán egyéniben a 11. helyen végzett, a csapattal azonban ezüstérmet szerzett.

- 2012-ben Olaszországban rendezték meg az IFFA 3D íjász világbajnokságot idézi fel legszebb emlékeit az íjász. Csaknem 1000 íjász vett részt a versenyen, hazánk 27 fővel képviseltette magát. Én vadászreflex kategóriában 206 versenyző közül Európa legjobbjának bizonyultam saját készítésű íjammal. Tavaly pedig a World Archery világszervezet (WA) által szervezett világbajnokságon is indultunk a feleségemmel. A 3D-s világbajnokságról a csapatom ezüstéremmel jött haza, a feleségem pedig ötödik helyezést ért el. Fantasztikus érzés volt. Az a szép ebben a sportban, hogy nincs korhoz kötve, nem lehet belőle kiöregedni. Mindig van motiváció, például egy cím megvédése, a folyamatos készülés pedig ösztönzőleg hat. Én pedig nemcsak versenyzéssel, hanem íjkészítéssel és tanítással is foglalkozom. Centaur névre keresztelt íjaim országos szinten is elterjedtek és elismertek. Jelenleg is zajlanak versenyek, most kvalifikáltuk magunkat az országos bajnokságra.