2013.05.17. 13:59
Barokk és szabotázs
Felháborodott hangú nézői levél, kitartó udvarlás. Lévai Balázs szerint ezen eszközök a legcélravezetőbbek, hogy rendszeres legyen a Kötelező olvasmány.
Sokáig a Kötelező olvasmány volt a Weöres Sándor Színház talán legnépszerűbb Thea-tér-programja, benne sok népszerű szerző megfordult, Grecsó Krisztiántól Háy Jánoson át Parti Nagy Lajosig és Dragomán Györgyig. Aztán néma csend. Ezért szegezhette a kérdést Jordán Tamás igazgatónak a Kötelező olvasmány-estek jól bevált kérdezőembere, Lévai Balázs, hogy "hova tűnt a Kötelező olvasmány". Bár ahhoz, hogy nekiszegezhesse, ismét föl kellett venni a fonalat: váratlanul megint adódott kötelező olvasnivaló, Líra-ajánlással: Dés Mihály. (A szünet okaként persze a szűkülő anyagi forrásokat lehet megnevezni; mi mást. Jordán Tamás Black Comedy-előadás előtt, Melkett ezredes fess jelmezében mindjárt visszakérdezett: "Hova tűnt a pénz?") A váratlan lehetőségen mindenesetre sokan újra kaptak. Ahogy Kévai Balázs fogalmazott: "Nagy örömmel tölt el, hogy Szombathelyen még mindig érdeklődnek a kortárs irodalom iránt."
Szóval: Dés Mihály és regénye, a Pesti barokk. Dés Mihály: Pesti barokk. De kicsoda Dés Mihály? Azonkívül, hogy a neve nem véletlenül cseng ismerősen: igen, ő muzsikus-zeneszerző Dés László testvérbátyja. Csak több mint húsz évre eltűnt a magyar közvélemény szeme elől.
Dés Mihály a Weöres Sándor Színház stúdiójában, a Kötelező olvasmány-esten. Spanyolországban lapot alapított, egyetemen tanított, a legnagyobb irodalmi ügynökségnél kapott állást, de nem szabotálhatta el tovább a szépírást. Fotó: Kiss Teodóra
Egyébként pedig termékeny irodalmár, lapkiadó és író, aki 1986 óta Barcelonában él. Magyarországon előtte műfordító volt, lektor, kritikus és alkalmi filmszínész, a Banánhéjkeringő és A dokumentátor főszereplője. Fordításai között Borges, Carpentier, Cortázar, García Márquez, Vargas Llosa művei szerepelnek. A vadonatúj Pesti barokk (magvető-kiadás) az első regénye: tele irodalmi játékkal - és néhány néven nevezett szereplővel. Mások mellett föltűnik benne Udvaros Dorottya (micsoda nő) és Petri György költő (aki sajnos már nincs közöttünk).
Dés Mihály saját bevallása szerint azért "disszidált" Spanyolországba 1986-ban (amikor már nem volt szokás), mert kifogyott a kalandvágyból, ami ugye oly sokakat tartott itthon. Mindig is írni szeretett volna, de sokáig elszabotálta, nem merte vállalni a saját sikerét: elnyomta magában a legjobb képességeit. "Ez elég általános formája a neurózisnak". Így esett, hogy 63 évesen lett elsőkötetes szerző, mindjárt figyelemreméltó sikerrel. Szabotázsnak helye nincs. És már készül a második könyv.