Bartókkal a pajtában – Így kezdődött a pünkösdvasárnap a Virágzás napjain

Ezek egyike az Őrség, azon belül is a pünkösd idejére időzített összművészeti fesztivál, a Virágzás napjai. Azoknak, akik másmilyennek, egy kicsit csendesebbnek, emberközelibbnek szeretik a turisztikai kategóriává, wellness-szállodákban eltölthető hosszú hétvégévé alacsonyított ünnepet, évről évre remek programot kínál Sülyi Péter és csapata.

Fotó: Nagy Ildikó

Bár a péntek esti nyitányról és a szombati programokról lemaradtunk, vasárnap még megcsodálhattuk a Malom Látogatóközpontban nyílt kiállításokat: Ignac Meden szlovén képzőművész különleges képeit, P. Kézdi Anna fotóit, Jókai Lóránt rajzait és Székács Judit foltvarró alkotásait. És míg a családi gardróbból kikerült „rongyokból” megálmodott képek között sétáltunk, megakadt a szemünk egy fehér pólós kisfiún, aki az asztalnál a hegedűje mellett várakozott. Gyakorolj, mondta neki édesapja, majd eltűntek a lenge textillel leválasztott hátsó teremben, ahonnan kisvártatva kiszűrődött a hegedűszó: igen, ilyen az, amikor Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész és kisfia, Gáspár gyakorolnak. A másik oldalról is beszökött a zene, ott Pál István Szalonna és bandája hangolt. Különös találkozás volt ez a sokat látott pajtában, ahol a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes közös produkciójára gyűltek össze az emberek. Mert ők itt és most majdnem ugyanazt a műsort láthatták-hallhatták, amelyet tavaly ősszel a Zeneakadémia közönsége.

Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy érthetőbbé, szerethetőbbé tegye Bartókot. A kétrészes produkcióban a népzene és a komolyzene különleges összeölelkezésének lehettünk tanúi. A Bartók-feldolgozásokban ugyanis  – Pál Eszter, Navratil Andrea és a tüneményes Gera Dorka tolmácsolásában - úgy szólaltak meg a népdalok, ahogyan azokat Bartók Béla is hallhatta gyűjtőmunkája során. Zongorán Czébely Beáta és Borbély László játszott, hegedűn pedig Kelemen Barnabás, kisfia, Gazsi és Pál István Sazlonna „feleseltek” egymásnak, míg a háttérben a „banda” asszisztált. A II. Rapszódiában például Pál István Szalonna népi hegedűn húzta a beágyazott népdalokat, míg a „hozzákomponált” részeket Kelemen Barnabás klasszikus hegedűn játszotta – higgyék el, szavakkal nem adható vissza az élmény.

És igen, az is a játék része volt, amikor Kelemen Barnabás a színpadról fényképezett: a közönségre, a hátsó sorra fókuszált, ahol felesége, Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedűművész állt, karjában harmadik gyermekükkel, a hathetes Olgával. A Zeneakadémián tavaly még Kokas Katalin játszott a műsorban, most, hogy másféle feladatai (is) vannak, örömmel nézte a férjét a színpadon.

Az utolsó népdalnál még azt hittük, a copfos Gera Dorka tiszta-gyönyörű hangját visszük magunkkal a pajtából, ahol a végén már a meg-meglebbenő piros függyönyök és az ablak alatti agyagvázában ágaskodó margaréták is Bartók táncát járták. De nem: ráadásként kaptuk még a Román népi táncokat, egy fergeteges örömjátékot a megkésett pünkösdvasárnapi ebéd elé. Szerintem odaföntről Bartók is mosolygott.