Hírek

2014.12.12. 16:40

Bedrogozott pókok hálójában

Zacher Gábor a gyerekeknek tartott előadást a kábítószerekről. A pipa- és mogyoróscsoki-függő orvos Jánosházán tartott előadásán a hallgatóság jórészt azokból állt, akiket jövőre már drogtesztre kötelezhetnek, ha a szüleik is beleegyeznek.

Budai Dávid

Szerda délelőtt Zacher Gábort rocksztároknak beillő fogadtatás várta Jánosházán. Az ország kedvenc toxikológusa Illés Zsuzsának, a művelődési ház vezetőjének meghívására érkezett, hogy előadást tartson: Drog – helyzet van címmel. Ha az országban mérgezéses eset történik, ő az, akit megkérdeznek, mert lényegre törő, rövid gondolataival, igazságérzetével, ő az, aki megmondja a tutit. Illés Zsuzsa ezekkel a szavakkal konferálta fel Zacher Gábort, és nem tévedett: a doktor úr egy óra alatt rendet tett a fejekben drogtémában. Közvetlen és kifejezetten a gyerekekre hangolt előadásában a szülőknek üzent leginkább.

A toxikológus elmondta, az ő korosztályát még nem érintette a droghelyzet, hiszen akkor sem jutottak hozzá, ha akartak volna. Ha el akart volna szívni egy spanglit az érettségi után, nem tudta volna megtenni, főleg, mert azt sem tudta, hogy mi az. Ma már más a helyzet, emlékeztetett Zacher, ha Jánosházán valaki droghoz akar jutni, maximum két telefonjába kerül és házhoz viszik a cuccot.

A döntést mindig a gyerek hozza meg, ha egy buliban felmerül a drogozás lehetősége, ő az egyetlen, aki nemet tud mondani, mert a szülő nem fog ott állni mellette. Fontos, hogy a gyerek akarjon és tudjon is nemet mondani, és a szülők felelőssége, hogy ez a képesség kifejlődhessen. Nemet mondani azonban nem könnyű, hiszen a kortársak befolyása nagyobb, mint hinnénk, nagyobb az iskoláénál, és sokszor nagyobb a családénál is.

Zacher Gábor az előadás után a jánosházi művelődési központban. Fotó: Budai Dávid

A droghelyzet ma Magyarországon fétis: jelen van, de nem tudunk róla igazán semmit. Az, hogy ez így alakult, főleg a média, azon belül a televízió hibája leginkább. Ez utóbbiról nincs nagy véleménnyel Zacher Gábor, hiszen következetesen világító doboznak nevezte, ami kész megoldásokkal bombáz minket nap mint nap, így leveszi a vállunkról a gondolkodás terhét. Blaha Lujza tér, Budapest: félmeztelen férfi rohangált, összevagdosta magát és meghalt. Ilyen ma egy drogról szóló hír a rémhíradóban, pedig ez nem a valóságot tükrözi, hívta fel a hallgatóság figyelmét az orvos. A valóság inkább az, hogy egy fiatal elmegy a buliba, ledönt két sört meg két felest, aztán hajnali kettőkor elszív egy spanglit, majd hazamegy, és másnap délig alszik. Ez is egy drogos történet hírérték nélkül, pedig ez utóbbiból egy hétvégén megtörténik százötvenezer, a másikból, meg heti egy.

A toxikológus minduntalan emlékezteti a szülőket arra, hogy ők is voltak fiatalok, de óva inti őket a hasonlítgatástól. A „bezzeg az én időmben", a legrosszabb mondat, amit mondhatunk a gyereknek, ha a drogról akarunk vele beszélni. Merthogy nagyon más időket élünk. Zacher Gábor elmesélte, ő fiatalon egy buli után már este tízkor otthon volt, ma egy középiskolás ilyenkor még el sem indul, ezért nem lehet hasonlítgatni.

A helyzet az, hogy kevesen drogoznak, ha a számokat nézzük. Hétmilliárdból, mindössze huszonötmillió a drogfüggők száma a világon, ami az arányokat tekintve nem sok. Ráadásul hajlamosak vagyunk összekeverni a drogfüggőt a droghasználóval, pedig a különbség óriási. A drogfüggőségért meg kell dolgozni, de ha függők lettünk, azt már nem lehet gyógyítani, örökre függők maradunk. A jelenlevők közül, ha a statisztikai adatokat nézzük, nagyon kevesen lesznek drogfüggők, ezzel szemben sokaknak meg kell küzdeniük a magatartási függőséggel. Akik összekeverik az online világot a valós offline világgal, azoknál komoly személyiségfejlődési zavarok alakulhatnak ki. Óriási a veszélye annak, hogy míg a való életben olyanok vagyunk, amilyenek, addig az interneten annak adjuk ki magunkat, akinek akarjuk. És, hogy ez miért veszélyes? Zacher doktor egymondatos példájával nem marad bennünk kérdés: „Tizenhárom éves vagyok, de a facebookon lehetek huszonhárom is."

Divat drogozni ma a fiatalok körében, de a divatot a tömegek alakítják, ha egyre többen mernek nemet mondani, akkor a drogozók száma csökkenni fog. Van remény tehát, de erre évtizedeket kell még várni. Zacher Gábor úgy látja, hogy a jelenlegi húszezer drogfogyasztó száma már nem fog növekedni, bár a jövőt még ő sem látja.

Az előadáson viszont látni lehetett olyan pókhálókat, amelyeket a pókok különböző drogok hatása alatt szőttek. A hallgatóság általános derültséggel fogadta a teljesen elképesztő hálókat, aminek Zacher doktor felettébb örült, hiszen, mint mondta, a pozitív emlékeket az emberi agy jobban elraktározza. Így pedig bízhat abban, hogy mindenki jól az eszébe vési, mennyire megváltoztat a drog. A kulcsszó ugyanis éppen ez, hogy megváltoztat. Az ijesztő pedig, hogy nem tudjuk, milyen mértékben és milyen hosszú időre. A toxikológus figyelmeztetett: a drogozás olyan, mint az orosz rulett, soha nem lehetünk biztosak a végkimenetelében, ezért nem érdemes kockáztatni. A látványos pókhálós bemutató után jön csak az igazi hidegzuhany, Zacher alapjaiban döntötte romba pár perc alatt gyermekéveink rózsaszín álomvilágát, mesék tucatjain keresztül bizonyította, hogy a drog gyerekkorunk óta része az életünknek. A piros kalapos fehérpöttyös gomba, ami komoly hallucinációkat okoz, gyerekszobánk polcain számtalan könyvben ott sorakozik: Kis Vakond, Hófehérke, Hupikék Törpikék, hogy csak a legismertebbeket említsem. Az Alíz Csodaországban írója pedig saját drogos élményeit vetette papírra meszkalin hatása alatt. Miközben teljesen Zacher Gábor hatása alatt voltam, emlékeimben kutatva eszembe jutott néhány droggyanús szerzemény. A Paff, a bűvös sárkány Magyarországra már ártatlan gyerekdalként érkezett, de Paff, a magic dragon a hatvanas években egészen mást jelentett. A toxikológus még tovább ment: a droghasználat az emberiség történelmében nem éppen a virággyerekekkel kezdődött, de még csak nem is a betépett 19. századi költőkkel. Tízezer évvel ezelőtt is használtak a sámánok tudatmódosítókat, de ez még nem okozott gondot. A mai kor embere viszont valamiért nem tudja kezelni a problémát. A jelenlévők negyven százaléka mire betölti a tizennyolcat, ki fog próbálni valamilyen tudatmódosítót. Körbenéztem, úgy kétszázan lehettünk, akkor nyolcvan gyereknek vigyáznia kell magára... A döntés az ő kezükben van, bízzunk benne, hogy tudnak majd nemet mondani.

Az előadás végén, miután már egy tucat gyerek fényképeszkedett Zacher Gáborral, megkérdeztem, milyen hálót szőne a pók alkohol hatása alatt. – Azt gondolom, furcsa hálót – felelte.

Kapcsolódó:

Drogteszt: 30 évet is várhatnánk az eredményre, ha bevezetnénk

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!