Hírek

2013.08.18. 14:11

Búzaszem, ami összeköt

Hatvanegy vasi gazdálkodó 3780 kiló búzát küldött a magyarok kenyeréhez. Jut belőle a dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő gyermekeknek is.

Nagy Ildikó

Nagyszalontáról érkezett Éva néni, balján Julcsival, jobbján Rékával, előttük Andika

Pécs városa az idén már harmadik alkalommal hirdette meg „A magyarok kenyere” programot, amelynek során az ország valamennyi megyéjéből, megyei jogú városából, valamint a környező országok magyarlakta területeiről felajánlott búzát összeöntik, majd egy részét a mohácsi Szent Miklós vízimalomban, a többit pedig a szigetvári malomban megőrlik, a búzából pedig megsütik a nemzeti összetartozást jelképező magyarok kenyerét.

De ebből a lisztből készül az augusztus 20-ai Szent Jobb-körmenet ötkilós kenyere, illetve a pécsi ünnepség többi kenyere is. Immár szokássá lett az is, hogy több ezer – ugyancsak ebből a lisztből sütött – cipót értékesítenek, a bevételt pedig jótékony célra ajánlják fel. Az ünnepi sütésen felül megmaradt lisztet pedig – akárcsak a korábbi években – az idén is eljuttatják a dévai Szent Ferenc Alapítványnak, a Böjte Csaba által felkarolt erdélyi árva gyerekeknek. Tavaly 25 tonna búzát sikerült Erdélybe küldeni: ebből az otthonokban élő 2300 gyereknek fél évig tudtak kenyeret sütni. Az idén az volt a cél, hogy a tavalyi mennyiség dupláját küldhessék az alapítvány gyermekotthonaiba. Úgy tűnik, sikerült, hiszen csak a búza összegyűjtését felvállaló Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megyei igazgatóságainak közreműködésével a tavalyi mennyiség több mint háromszorosa, mintegy 77 tonna búza gyűlt össze.

Nagy Imre bozzai gazdálkodó adja le a magyarok kenyeréhez felajánlott búzát

A Vas megyei gazdálkodók – összesen hatvanegyen – 3780 kilogramm búzát adományoztak, tudtuk meg dr. Szép Tibortól, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Vas Megyei Igazgatóságának igazgatójától. A vasi gazdák egy Bozzai határában lévő agrárcég telephelyén gyűjtötték a búzát. Ottjártunkkor éppen látogatókat fogadtak: a dévai Szent Ferenc Alapítvány nagyszalontai otthonából érkezett gyerekeket. Rácz Károly jáki gazdálkodó, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egyik Vas megyei alelnöke hozta őket: Szabó Andreát, Csontos Rékát, Chirica Julikát és nevelőjüket, Borsos Éva nénit. Az erdélyi vendégeket a szerencsés véletlen hozta a zsákokkal érkező gazdák közé. Rácz Károly ugyanis hírét vette, hogy a jáki karitász szervezésében húsz erdélyi gyermek nyaral egy hétig a falujukban. Ráadásul nagyszalontaiak, akik közül sokakat ismert is.

A lánya – a sajtkészítéssel foglalkozó Szalayné Rácz Adél – ugyanis korábban éppen a dévai Szent Ferenc Alapítvány nagyszalontai otthonában töltött el két és fél hónapot önkéntesként, és akkoriban a családdal ők is ellátogattak az otthonba. Így aztán nem is kellett különösebben csodálkozni azon, hogy a gyerekek örömmel jöttek Karcsi bácsival a bozzai telephelyre. A copfos, nyolcéves Andika Karcsi bácsi ölébe is felkérezkedett, nekünk pedig csillogó szemekkel mesélte, hogy előző nap hintóra szállhattak. Igen, a hintót is Karcsi bácsi „intézte”, azzal fuvarozta ki a családi majorba a faluban vendégeskedő gyerekeket.

– Láttunk bocit, malacot, szamarat, nyulat, rucát – sorolta boldogan az élményeket Andika. Azt pedig már a nagyok mondták, hogy Ernő bácsi slambucot főzött nekik. És igen, a dödöllét is megkóstolták, Éva néni szerint mindenkinek ízlett, korábban nem is hallottak erről az ételről. Éva néni mesélte azt is, hogy a nagyszalontai otthonban majdnem százan élnek, egy nevelővel tíz gyermek. A nagyobbak segítenek a konyhában, így Julcsi és Réka már érti, miért volt fontos, hogy itt legyenek Bozzaiban. Egyrészt azért, hogy köszönetet mondjanak a gazdáknak az adományokért, másrészt – és ezt már Rácz Károly mondta – az is nagyon fontos, hogy gazdálkodók lássák, hogy jó helyre megy az adomány. Rácz Károly mesélt arról is, hogy amikor Nagyszalontán járt, látta, hogy az otthonban élő gyermekeknek főleg élelemre van szükségük: ruhát, cipőt kapnak eleget. Már akkor feltűnt neki, hogy az egykori kaszárnyából kialakított gyermekotthon környékén sok a hasznosítható, szabad terület. Felvetette: mi lenne, ha az otthon lakói maguk is gazdálkodnának. Így aztán nagyon megörült, amikor hallotta, hogy az ötletet azóta megvalósították: építettek egy istállót, ahol tyúkokat, disznókat tartanak, és marhákat is szeretnének. Lett konyhakert is, ahol a gyerekek megtanulhatják a gazdálkodás, de legalábbis az önellátás alapjait.

A kamara és a bozzai agrárcég munkatársai – élükön a telep vezetőjével és a kamara alelnökével, dr. Pusztavámi Mártonnal – igazi ünneppé varázsolták a búzagyűjtést: a szalmabálák mellett virágok pompáztak, az asztalon nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér illatozott, az érkező gazdákat hűsítővel, pogácsával kínálták. Körbeülték az asztalt és beszélgettek – ez is az összetartozást jelképező akció lényegét szimbolizálta.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!