Hírek

2015.06.05. 16:01

Csendes éj a halálüzemben

Clare Galambos, azaz Galambos Klára, akiről ez a cikk szól, már nem él. A Föld legelszigeteltebb államában, a még Ausztráliától is 1500 kilométerre fekvő Új-Zélandon nyugszik. De itt élt Szombathelyen, innen hurcolták el Auschwitzba 21 évesen.

Némethy Mária

Különös karácsony volt a németországi Allendorfban 1944-ben. A bombák gyártásához használt színes csomagolópapírból gyúrt golyók és kisebb acélrudak díszítették a fát, amelyet jugoszláv foglyok csempésztek be az üzembe, a föld alatti lőszergyárba. Aztán egyszer csak Marta, az egyik SS-felügyelő előhalászott egy nagy hegedűt, és ráparancsolt a 21 éves szombathelyi zsidó lányra: – Játsszál!

És Galambos Klári belekezdett a Csendes éjbe. Klári köré gyűltek zsidó és szláv kényszermunkások, SS-őrök. Nem sokáig tartott az előadás, de közben Klári arra gondolt: ott, a föld alatti halálüzemben a rabszolgákként tartott rabok és őreik is egyaránt haza vágytak.

Az a karácsony mélyen bevésődött Galambos Klárába. Sok év után mesélt róla Sarah Gaitonosnak, az új-zélandi történésznek és publicistának, aki könyvet írt a II. világháború borzalmait túlélt Kláriról. A The Violinist (A hegedűs) címmel megjelent könyvet gondolkodásra, beszélgetésre ösztönzőnek szánta. 2011-ben Új-Zélandon jelent meg a komoly történelmi hátteret felvázoló kötet.

Az Új-Zélandban megjelent könyv címlapján a művésznek tanuló Klára portréja Fotó: The Violinist

A Budapesten született, de módos családban Szombathelyen nevelkedett Klára álomszerű gyermekkort élt meg. Édesapja, Galambos Andor a Phoenix Ásványolaj Rt. ügyvezetője volt. A Nádasdy utca 23. számú házukban hat hálószoba, szakács, szobalány, neki német és francia nevelőnő állt rendelkezésre, mindenhol antik bútorok, perzsaszőnyeg, volt, anyai nagyapjának, Brill Mihálynak pedig birtoka Nemeskoltán.

1938-ig, tehát Ausztria német megszállásáig biztonságban érezték magukat Magyarországon. A zsidó vezetők is azt mondták: Magyarország a béke szigete, a világszerte megmutatkozó antiszemitizmus ellenére is itt maradhatnak. Az Anschluss után azonban hallotta a szüleit arról beszélni: emigrálni kellene. De mégsem mentek, a szép otthont nem tudták itt hagyni. A Trianon után elvett, majd visszacsatolt területeknek még ugyanúgy örültek Kláriék, mint a magyarok.

Klára 1950-ben készült portréja Fotó: The Violinist

Klári Szombathelyen Bárdos Aloce-tól tanult hegedülni, majd Budapestre került, hegedűművész akart lenni. 1944. március végén szembesült igazán a megkülönböztetéssel. Egy razzia során begyűjtötték, napokig fogva tartották, majd miután visszatért családjához Szombathelyre, itt gettóba zárták. Júliusban már marhavagon vitte őt, édesanyját, Misi öccsét és Rózsi unokatestvérét Auschwitzba. Megérkezésük után a mamát és Misit a másik oldalra terelték. Akkor látta őket utoljára.

– Megpróbáltunk emberek maradni. Szavaltunk, énekeltünk, dalokat dúdoltunk, de gyorsan ráébredtünk, hogy senkikké alacsonyítottak bennünket, elvették a személyiségünket – emlékezett az Auschwitzban eltöltött két hónapra Klára, aki unokanővérével 1944 augusztusában a hesseni Allendorfba, egy titkos katonai üzembe került, ahol a V2 rakéták robbanófejeit gyártották.

A háború után Rózsival tért haza Szombathelyre, majd 1949-ben egy távoli rokonukhoz emigráltak Új-Zélandra. Antiszemitizmus ott is volt. Klára a zenébe menekült, a nemzeti szimfonikusok megbecsült hegedűse és zenetanár volt, de kollégáinak csak nyugdíjazásakor beszélt először arról, hogy ő holokauszt-túlélő. Kétszer ment férjhez, gyereke a háborús megpróbáltatások miatt nem születhetett.

Klára, már nyugdíjasként Fotó: The Violinist

Bár többször járt Magyarországon, csak 1994-ben jött el Szombathelyre, akkor volt lelkiereje felkeresni azt a várost, ahol ő is, a családja is oly boldogan élt.

Klára tavaly februárban hunyt el.

 

Példát adó párbeszéd

2000 szeptemberében a New York Times hasábjain Dabru Emet címmel megjelent egy nyilatkozat, amelynek szerzői zsidó-keresztény érintkezési pontokat fogalmazták meg. 1. A zsidók és a keresztények ugyanazon Istenhez imádkoznak, és a héber Biblia egyaránt szent könyvük. 2. A keresztények tiszteletben tartják a zsidók Izrael földjére vonatkozó igényét.

Még van több érintkezési pont is, de még bőségesebb a könyvek tárháza, amely az antiszemitizmust taglalja. Mert sajnos van, szinte a történelmi idők kezdetétől létezik az antiszemitizmus.

Leküzdésének fontos ellenszerének tartják sokan a zsidó-keresztény párbeszédet. Ennek pedig fényes példáját élhettük át a közelmúltban Szombathelyen. 2010-ben a püspöki palotában a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség szervezésében először tartottak közös megemlékezést a holokausztról és a néhai Kovács Sándor megyés püspökről. A püspökről, aki embereket mentett és segített, aki tiltakozott az Isten képére teremtett ember méltóságának meggyalázása és elpusztítása ellen. Akit a romos szombathelyi Fő téren egy koncentrációs táborból hazatért szombathelyi zsidó együtt látott sétálni a főrabbival, aki elmondta neki: ruhát a püspök adott neki.

„Az emberi szolidaritás erősítését szolgálta és hozzájárult a zsidók és keresztények közötti megbékéléshez” – állapította meg a konferencia egyik kimagasló személyisége, prof. dr. Schweitzer József, az akkor már nyugalmazott, de élete végééig nagy tiszteletnek örvendő országos főrabbi.

Szombathely mintát mutatott arra, milyennek kellene lennie a zsidó-keresztény párbeszédnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!