Csernus Imre: masszív ego, csekély önbizalom

- Mit gondol, azok, akik meghallgatják az előadásait, megváltoztatják az életüket, vagy ugyanúgy élnek tovább, ahogy eddig?

- Honnan tudják, akik eljönnek, hogy mit fognak hallani?

- Eléggé ismert ahhoz, hogy tudják, mire számítsanak.

- Lehetséges, az emberek jelentős része megbecsülést szeretne, de sokan nem tudják, hogy mindenki csak annyi megbecsülést kap, amennyit saját magának ad. Ezt csak munkával lehet elérni, tegyük fel, hogy ezt meghallgatják. Azt fogják mondani, hogy igaz, és akkor mi van? Az ő életük attól még ugyanolyan marad, ha nem változtatnak semmin, és fogalmam sincs, hogy változtatnak-e, ez már nem az én dolgom.

- És soha nem képzelhető el olyan élethelyzet, amikor valóban mutogathatunk másra, szülőkre, élethelyzetre, rossz körülményekre?

- Hála Istennek limitálva van az időnk, és a saját idejét mindenki arra használja, amire akarja. Lehet az időnk jelentős részét arra felhasználni, hogy másra mutogatunk, semmi akadálya, csakhogy így nem fog történni semmi, csupán az energiánkat veszítjük el. A lehetőség szó számomra pedig mindig a szabadságot jelenti, nekem a lehetőség a szabadság szó szimbolikája. Én például nem muszájból vagyok most itt Szombathelyen. Bár megígértem, hogy jövök, de útközben is lehetőségem lett volna azt mondani, - ha vállalom a következményeket -, hogy nem leszek itt, én úgy gondoltam, hogy inkább eljövök (nevet)

- Többször említette, hogy ön mindig a mostot igyekszik megélni a lehető legteljesebb módon, ha a pillanatnak él, akkor hogyan tud tervezni? Milyen üzenete van ennek a fiatalokra nézve, akiknek a legfontosabb a jövőjük megtervezése?

- Jövőt lehet tervezni így is. Lehet szórakozni, lehet tanulni, lehet bármit csinálni, de tudomásul kell venni, hogy mindennek következményei vannak, attól én még tervezek, hogy a mostban élek, de pontosan tudom azt, hogy annak ellenére, hogy megtettem mindent, semmi garancia nincs arra, hogy amit elterveztem, az be is következik.

- A minap Szombathelyen is tüntettek az internetadó ellen. Minden politikai felhangtól mentesen kérdezem, nem furcsa a fiatalok ilyen méretű tömeges megmozdulása? Nyilván a fiatalok jó része nem a demokráciát félti, hanem a facebook-csatlakozási lehetőségét.

- Teljesen igaza van, én többször tapasztalom, hogy ha leülök dumálni egy fiatallal, legtöbbször nagyon nehezen fogalmazza meg a konfliktusát. Majd később ugyanattól a fiataltól többoldalas levelet kapok. Azok az emberek, akik a virtuális térben mozognak, sokkal fejlettebb kommunikációs készséggel bírnak, mint a személyes kapcsolataikban, miközben interperszonális kapcsolatok nélkül nincs párkapcsolat, nincs család, nincs konfliktuskezelés.

- Sok szülő úgy neveli a gyerekét, hogy mindent megenged neki. Kezüket elengedve teljes szabadságot élveznek, önnek mik a tapasztalatai?

- Tegnap is volt nálam egy ilyen hölgy a 22 éves fiával, aki elképesztő szabadságban lett nevelve. Megkérdeztem tőle, hogy megfigyelte-e már, ha a fiatal csikót kihajtják a legelőre, akkor mi történik? Elkezdődik az ugrabugrálás, de egy idő után a csikó megáll, mert akkora a tér, hogy nem tud vele mit kezdeni. A szabadság és a szabadosság teljesen mást jelent, és a fiatalok számára, ha nincsenek megfelelő korlátok lefektetve, akkor az alkalmazkodás nem fog bekövetkezni, ami pedig számtalan konfliktust szül. Elképesztő intenzitással fejlődik majd az ego, megjelenik az önzőség, sértődékenység, kivagyiság, türelmetlenség, makacsság, ezáltal a gyereket sorozatos kudarcok fogják érni a mindennapokban. A mai kor emberére a masszív ego jellemző alacsony önbizalommal.

- Mi a véleménye az y generációról? Mennyire elveszettebbek vagy mennyivel szerencsésebbek, mint mi, akik idősebbek vagyunk?

- Az y generáció éppen olyan zárkózott, mint ma Magyarországon mindenki, nincs különbség. Az, hogy valaki nagyon jó kommunikációs stratégiával bír, tehát folyamatosan tud dumálni bármiről, még nem azt jelenti, hogy nyitott, miközben nagyon sok ember ezt hiszi. A nyitottság ott kezdődik, hogy az életem során megélt élményeimmel kapcsolatosan bennem keletkezett érzéseket fel tudom-e hangosítani vagy sem. Nagy bajban vannak, mert ezt a képességet nem fejleszti ez a korosztály.

- Van remény?

- Persze, azok az y-ok, akik felismerik és megfogalmazzák, hogy nem szeretnének olyan életet élni, mint a szüleik, nem akarnak olyan zárkózottak lenni, nem kezdenek el menekülni a fájdalmas konfliktusaik elől, ahogyan a szüleik, akik legtöbbször a fejüket a homokba dugják és azt gondolják, amit nem látok, az nincs. Ha ezt megváltoztatják, szép életük lesz, ha nem, akkor trendi ruhákban, ugyanolyan belső nyomorultságot és poklot fognak megélni, mint a szüleik, csak fiatalabb korukban.