Csípésnek hitte, végül húsevő férgek miatt kellett amputálni a szombathelyi férfi lábát

2016. február 16., 14:47 szerző: Vadas Krisztina fotós: Unger Tamás
komment
Szombathely - Katona István jobb lábát 2015 nyarán amputálták. A kórházi kezeléseket követően hazatérhetett, ám azóta sem jutott ki a szabad levegőre. Majdnem fél éve él a lakásba zárva. A probléma: nem tud lejutni a lépcsőn.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Katona István és felesége szerény otthonukban fogadtak minket. Szombathelyen, a Széll Kálmán utca egyik társasházában élik mindennapjaikat. 35 éve házasok, a mai napig nagyon szeretik egymást, és kitartanak egymás mellett. Egy dolog azonban nagyon megnehezíti életüket: hónapok óta a lakás fogságában élnek.

Fotók: Unger Tamás

Katona István története még 2014 novemberében kezdődött, amikor megjelent egy - akkor még ártatlannak hitt - búb a jobb lábujján. Csípésnek vagy pattanásnak vélte, ezért nem foglalkozott vele. A dudor azonban csak nem akart elmúlni, és egy hét után már fájdalmai is lettek a férfinek. Ekkor fordult először orvoshoz.

- Elmentem a háziorvoshoz. Megnézte, aztán elküldött a sebészetre, hogy ott majd megvizsgálják. A sebészeten három hónapos előjegyzést kaptam - meséli István. Ez azt jeleni, hogy három hónappal később még csak időpontot tudott kérni, vizsgálat még akkor sem történt. Közben a búb elkezdett sebesedni, barnulni.

- Visszamentem az SZTK-ba, hogy sürgős az eset, legyenek szívesek soron kívül megnézni, de azt válaszolták, hogy csak a kapott időpontban vizsgálnak meg - mondja István. Aztán súlyosbodott a helyzet. Fürdésnél, amikor meleg víz érte a területet, apró kukacok másztak elő a sebből. Akkor 17 darabot számolt össze.

- Elmentem a háziorvoshoz, elmondtam neki, hogy annyira fáj minden porcikám, hogy napok óta nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Azt mondta, hogy már csak pár nap, és a sebészeten úgyis rám kerül a sor, várjam meg, ott mit mondanak.

A megadott időpontban el is ment a sebészetre István, akivel akkor közölték: be kell feküdnie a kórházba, mert meg kell operálni a lábát. Addigra már a bokájánál jártak a húsevő férgek.

- Két hétig feküdtem a kórházban, ez idő alatt csak gyógyszert kaptam, nem műtöttek meg. Haza akartam szökni, mert gondoltam, szenvedni itthon is tudok, nem kell ahhoz ott lennem. A betegtársam tartott vissza, azt mondta, hogy szól az egyik orvosnak, akit ismer, hogy segítsen. Ekkor jött az orvos és azt mondta: éjjel, soron kívül megműt. Akkor már tudta István, hogy combközépig elveszíti a lábát - mindez 2015 júniusában történt. Az amputációt követően az orvos minden nap meglátogatta Istvánt, egy dolgot azonban csak később árult el neki: ha nem műtötte volna meg, körülbelül négy napja lett volna még hátra.

Ezután két hónapot töltött a kórházban, ahol rehabilitációs kezeléseket kapott. Szerencsére gyorsan megtanult járni, a járókerettel már jól közlekedett. A seb is szépen begyógyult, és műlábat is kapott, így hazatérhetett. Ekkor szembesült a következő problémával: lakásuk az első emeleten van, a lépcsőn pedig nem tud lemenni.

- Botokkal egyáltalán nem tudok lemenni. Ha felteszem a műlábam, akkor pedig annyira szűkek a lépcsőfokok, hogy a két láb már nem fél el rajta. Félek, hogy megbillenek és leesek - mondja István.

Fotók: Unger Tamás

Kérték a családsegítő szolgálat közbenjárását, hogy segítsenek nekik elcserélni lakásukat egy földszintire, azonban nem tudták megoldani.

- Öt hónapja nem jutottam ki a lakásból. Úgy tudok levegőzni, hogy odamegyek az ablakhoz.

Beszéltek már a társasház közös képviselőjével is, hogy tegyék akadálymentessé a lépcsőt, aki azt ígérte, intézkedik, ám azóta sem történt semmi.

A mindennapokat nagyon megnehezíti, hogy István felesége is nagyon beteg: cukorbetegsége mellett magas a vérnyomása, az ízületei is fájnak. Így ő sem nagyon tud a lakáson kívül mozogni. Hétköznapi teendőikben a szomszédok segítenek: ők mennek el a boltba, a postára, még a gyógyszereiket is ők váltják ki, amiért a házaspár nagyon hálás nekik.

Elmondták, semmi mást nem szeretnének, mint segítséget abban, hogy szabaduljanak a lakásuk fogságából: akár akadálymentesítéssel, akár cserével.

Vadas Krisztina

hozzászólás
2016. február 16., 14:47 szerző: Vadas Krisztina fotós: Unger Tamás

Facebook

Hozzászólások