Echós szekéren érkezett a POSzT

A Weöres Sándor Színház A félkegyelművel vett részt a POSZT-on. Rogozsin szerepében Horváth Ákos (Fotó: Kiss Teodóra)

A nagyközönségnek szánt gesztust azonban megelőzi a Hotel Palatinus Bartók Termében megrendezett hivatalos megnyitó, ahol Páva Zsoltot, Pécs polgármesterét egy (de csak egy) pillanatra akár Szombathely első emberének is nézhetnénk, amikor köszöntőjében többek között a város 2000 éves római múltjára hivatkozva nevezi Pécset a kultúra városának: „Hogy valóban az, POSzT-időben érződik igazán.” Halász János, az EMMI kultúráért felelős államtitkára azt mondja, hogy „a színházi életet ma Magyarországon – köszönhetően a 2008 táján elfogadott előadó-művészeti törvénynek – a biztonság jellemzi”. Hogy ezzel az állítással mennyiben értenek egyet például az állandó bizonytalanságban élő függetlenek, a POSzT-protokollra való tekintettel ne firtassuk; ahogy azt sem, hogy a kulturális területet folyamatosan csorbító költségvetési zárolásokból, az NKA-pályázatok késedelmes elbírálásából miféle hátrányok keletkeznek. Elvégre a pécsi találkozó nem a szekértábor-építés (megvannak azok úgyis), hanem a közös szekértolás-szekérhúzás helye: bár a közönség soraiból végül senki nem áll be tolni a XIII. POSzT echós szekerét, a Király utcában kelkes taps köszönti Bodrogi Gyulát, akinek pályáját fotókiállítás mutatja be a Palatinus-bejáratnál rögtönzött utcagalériában. (A nemzet színésze főzni is fog, 10-én ő lesz a mesterszakács a Fregattban; ez régi POSzT-hagyomány.) Van újdonság is. Az idén először a POSzT-megnyitón adják át a hat éve alapított Kaszás Attila-díjat, ezúttal Borovics Tamásnak (Szegedi Nemzeti Színház).

A POSzT idejére alkalmi kávéházi terasszá változik a pécsi színház hátsó traktusa előtt a tér. Délután itt találkozunk a próbára-előadásra készülő szombathelyi színészekkel – kicsit szokni kell a pécsi színpadot -,  itt van már Alföldi Róbert  (ő Jupiter az Amphitrionban). A szombathelyi Dosztojevszkij-átirat a nagyszínpadon, a Nemzeti Színház Kleist-bemutatója a kamaraszínházban – ez az első nap. Közben az asztalok között Dörner György halad át. Ma már a pécsi találkozó is „két kézben” van: a pécsi önkormányzattal együttműködve a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság a tulajdonosa.

Németh Judit nem csak A félkegyelműben játszik, koncertje  lesz az OFF-programban: június 10-én 20 órakor „Talán” a PannonPower Sétatéren, természetesen a Szombathelyen már ismert zenekarral. Judit azt mondja, amikor megérkezett a színházi busz Pécsre, ő még tett egy magányos sétát az éjszakai belvárosban: gyönyörködött (Széchenyi tér, dzsámi – és így tovább), és főleg emlékezett. A 90-es évek elején öt évet töltött a pécsi társulatnál, aztán még sokáig visszajárt: Mária Magdolnát játszani-énekelni a Jézus Krisztus Szupersztár-előadásban, amely vidéken egyedülálló módon négy évig volt műsoron a színházban. Most is lépten-nyomon pécsi ismerősökbe botlik: hol a műszakból, hol a balett-együttesből tűnik föl a büfé környékén valaki.

Fél hatkor kezdődik az első Amphitryon-előadás, kilenckor a második. Dobogó a közönség karéjában. Díszlet, rendezés: Gothár Péter. Papageno-szerű figura hangolja rá a közönséget az élményre (halvány valóságshow-áthallások a háttérben), kakasként mutatkozik be, a farkát meg is lehet simogatni. Talán azért, hogy ellenőrizzük: tényleg kakas-e – vagy mégse. Az ember és a róla alkotott (róla leváló) kép kapcsolata, a törékeny önazonosság körül forog az Amphitryon, amelyben a fölényesen, de sebezhetően szenvedélyes, teljhatalmú főisten, Jupiter szerepében Alföldi Róbert néha leheletfinoman ironikus  (ön)reflexióval „kiszól” a közönségnek. Csupa erős színész. Merkur: Udvaros Dorottya. Amphitryon: Nagy Zsolt. Sosias: Znamenák István. Alkméné: Tenki Réka. Charis: Nagy Mari. („Én vagyok én, te vagy te. Kettőnk közül ” Inkább tapsoljunk.)

A Weöres Sándor Színház Dosztojevszkij-előadása, A félkegyelmű (írta, rendezte Jeles András) a nagyszínpadi versenyprogramban kapott helyet: a POSzT nyitó napján, este 8-tól láthatja a közönség. Az aranydíszes-karzatos pécsi színház nagyszínpada nem szélesebb, mint a szombathelyi, de mélyebb. Miskin herceget – játssza Czukor Balázs - a betoppanásától feszült figyelem kíséri. Külön öröm, hogy megint bebizonyosodik: a klasszikus orosz szerzőknél (Dosztojevszkij, Csehov) nincs szórakoztatóbb. Előbb nagy nevetések, aztán a csöndek. Ahogy az idei versenyprogram egyik válogatója, Solténszky Tibor dramaturg, tanár, rendező írta: „Kollektív meditáció életünk mély rezdüléseiről, áramlatairól Szép alakítások, megdöbbentő emberismeret és – szeretet.” A végén nagy taps.

A Király utcában a POSzT első (illetve már második) napján, éjfél után itt is, ott is A félkegyelműről beszélnek. Hogy például a Jepancsina tábornoknét játszó Kiss Mari maga valóságos csoda. Tényleg: éppen ő ma még egyszer színre lép a POSzT-versenyben, a Hevesi színház Színésznők című előadásában. Június 15-éig a pécsi belvárosban: mindenütt színészek és színésznők.