Egy élet az egészségügy szolgálatában

- Pedagógus szerettem volna lenni, de helyhiány miatt nem vettek fel a Pécsi Tanárképző Főiskolára - mondja életútja indulásáról Poór László, a Vas Megyei Vöröskereszt nyugalmazott igazgatója. - Ez 1965-ben történt, s akkor igazán nem tudtam, hogy mihez is kezdjek. Édesanyám éppen betegeskedett, járt hozzá egy ápolónő. Ő vetette fel, hogy a kórházba vesznek fel embereket, menjek el oda dolgozni. Ezt nem tartottam rossz ötletnek, mivel nem féltem a fizikai munkától sem. Jelentkeztem, és felvettek a mosodába. Igaz egyszer, amikor éppen a tiszta ruhát vittem az osztályokra, találkoztam az udvaron egy volt középiskolai tanárommal, aki csak a fejét csóválta, látván, hogy mit dolgozok. Ez a mosodai időszak végül nem sokáig tartott, mivel megtudtam, hogy az egyik osztályra beteghordót keresnek. Megengedették, hogy átmenjek oda. Nem mondom, ez sem volt egy könnyű feladat, hiszen akkor még nem volt lift az épületekben, így lépcsőn kellett szállítanunk a betegeket. Egy idősebb kollégával dolgoztam együtt, s azt gondoltam, ha ő ezt tudja csinálni, akkor nekem is bírnom kell. Később innen is sikerült továbblépnem: segédápoló lettem. Így még közelebb kerültem a gyógyításhoz, már rám bíztak az alapfeladatokat. Hogy a kórházi pályafutásom miképpen folytatódott volna, azt nem tudom, de közben kínálkozott egy lehetőség arra, hogy elmenjek közegészségügyi és járványügyi ellenőri képzésre. Ehhez kellett a kórház akkori igazgatójának, dr. Cselkó Lászlónak a segítsége is, ugyanis én már a határidő lejárta után adtam le a jelentkezésemet. Végül felvettek, el is végeztem a képzést. Sárváron kaptam állást. Ez sem volt egyszerű dolog: egyrészt a bejárás miatt. Perenyében laktunk, onnan kellett minden nap eljutni Sárvárra. Akkor még nem volt olyan a közlekedés mint ma, így aztán a vasútig a kerékpárt is be kellett vetni, nemcsak nyáron, hanem télen is. Mint közegészségügyi ellenőr jártam a településeket, nos az ezekre a helyekre való ki-, illetve visszajutás is komoly logisztikát követelt. Valamivel könnyebb lett a helyzetem, amikor áthelyeztek Szombathelyre. A napi feladataim mellett ekkor kezdtem társadalmi munkában szakszervezeti munkával is foglalkozni. Tetszett ez a munka is, olyannyira, hogy 1988. január 1-től én lettem az Egészségi Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára. Érdekvédelmi szempontból ez egy izgalmas időszak volt, mivel ekkor vezették be a személyi jövedelemadót, s nagyon fontos volt, hogy ennek következtében ne sérüljenek a dolgozók érdekei. Az egészségügyben, ahogy ma is, jelentős lemaradások voltak a bérekben.

Poór László büszke a véradás szervezésében elért eredményekre, valamint azokra a közösségekre, amelyek a szervezetre épülve kialakultak
Fotó: Béres Zoltán

- Aztán csaknem negyedszázad, az egészségügyben eltöltött idő után váltott. Miért?

- Dr. Birosz Béla, a Vöröskereszt akkori megyei elnöke 1989-ben megkeresett, hogy nyugdíjba megy a szervezet titkára, Pukler Árpádné, elvállalnám-e a feladatot. Elgondolkoztam a dolgon, mivel abban az időszakban elindult egy fejlesztési folyamat az egészségügyben, amit jó lett volna végigkövetni. Ugyanakkor csábító volt a vöröskeresztes munka, az, hogy segíthetünk az embereken. Végül is igent mondtam a feladatra. Ekkor kezdtek elszaporodni a külföldi gyógykezelésekhez kapcsolódó gyűjtések. Ebben szép sikereket értünk el, de büszke vagyok a véradás szervezésében elért eredményeinkre, valamint azokra a közösségekre, amelyek a Vöröskeresztes szervezetre épülve kialakultak megyeszerte. Húsz évet töltöttem ezen a területen, s utólag is úgy gondolom, hogy jól döntöttem, amikor ezt választottam.

- Nyugdíjasként mivel foglalkozik?

- Nem unatkozom. Tagja vagyok a kórház felügyelő tanácsa, az intézmény egyik alapítványa, és a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány kuratóriumának. Dolgozok a megyei vöröskereszt elnökségében. A szervezet elnöke, dr. Stánitz Éva bízott meg azzal, hogy építsem újra az egykor oly hatékonyan működő nemzetközi kapcsolatainkat. Különösen jó volt az együttműködés az egyik bajorországi szervezettel, de újjáépíthetők a horvát, a szlovén és a stájerországi kapcsolatok is.