Egy elveszett világ képei

Lánctalpas traktort vezető urat látunk egy 1930-ban készült felvételen. „A képen apám a Budapesti Tenyészállat Vásáron mutatja be a Caterpillar cég egyik gépét. Nagybirtokokon, mezőgazdasági vásárokon tartott traktorbemutatókat.” – olvashatjuk a kép mellett Domonkos István visszaemlékezését, aki szüleivel együtt egy védett házban vészelte át a háborút. Tornaöltözékes fiúk vonulnak egy 1942-ben, Pápán készült fényképen.

Dr. Berecz Endre története: „Éppen tornavizsgára megyünk a gimnáziumból. A kép közepe táján a szemüveges fiú én vagyok. Katolikus gimnáziumba jártam, mert apámnak az volt a mániája, hogy papokhoz ad, mert azok a tanítással foglalkoznak, nincs családjuk. Én voltam egyedül zsidó.”

Fotó: Szendi Péter

Berecz Endre munkaszolgálaton volt, Németkéren szabadult fel. A Történetek egy családi albumból című kiállítás betekintést enged abba a 220 interjúba, melyeknek alanyai a Kárpát-medencében élő, magyar ajkú zsidók voltak. Mára alig maradtak, akik hitelesen beszélhetnek arról, milyen volt az élet a háború előtt. Az összeállítást készítő Centropa (zsidó családtörténeti nonprofit intézmény) célja az volt, hogy a megmentsék és megőrizzék az emlékeket, régi családi fényképeket. Weboldalukon közel 5000 digitalizált  fotót  és okmányt tárnak az érdeklődők elé, az 1870-es   évektől  kezdve. Ezekből válogatták  a  kiállítás  anyagát.

A tablókon megannyi magával ragadó történet tárul elénk hétköznapi emberek gyermekkoráról, iskolás éveikről, szerelemről, házasságról, családról, és arról, kinek-kinek hogyan sikerült túlélnie a holokauszt borzalmait és újrakezdenie életét. Az utazó kiállítás januárig látható a színház aulájában. Hivatalos megnyitója a hétvégi Tolerancia Fesztiválon volt, kommunikáció szakos hallgatók a következő hetekben-hónapokban tárlatvezetéseket fognak tartani.