Egyre több ház válik lakatlanná - A két köcski településrész távol esik egymástól, így 5 kilométer falu jut a 215 lakosra

Magyar Tibor polgármester 1994-ben költözött a faluba, és az itteni csendet, nyugalmat semmiért sem cserélné el. Ha menni akarok, akkor megyek - mondja, hiszen Celldömölkre nyolc, Jánosházára 12, Sárvárra 21 kilométert autózva eljut az ember. Nem mindenki gondolja így. Abban az utcában, ahol ő lakik, már csak két házban élnek. Ez a helyzet a település egészére jellemző - csak minden harmadik házban laknak. A megüresedett épületeket nem veszi meg senki, pedig itt már félmillió forintért is lehet régi parasztházat venni.

Fotó: Németh Richárd

- Próbálunk valamit tenni, hogy itt maradjanak a fiatalok, de a legtöbben azt mondják, városon kényelmesebb - csóválja fejét a polgármester. - A háztartások felében már csak egy idős ember él. A kis költségvetésünkből nem tudjuk támogatni az itt letelepedőket, ezt állami szinten kellene megoldani. De sajnos a csok sem a mi malmunkra fogja hajtani a vizet, nálunk nincsenek nagy értékű házak.

Köcskön végigautózva egészen különös látvány fogad. Mindkét településen van orvosi rendelő, imaház, kultúrház, tűzoltószertár, szövetkezeti bolt, sőt még háborús hőseinek is külön állított emléket a két falurész. Történetileg Nagyköcsk jött létre először, itt gazdálkodók éltek, míg Kisköcskön állítólag inkább cselédek telepedtek le, innen ered az ősi perpatvar. Ma már az utóbbi falurész a népesebb - itt van a szép, régi községháza is -, bár a kettő lakossága együtt is alig több kétszáz főnél. 215 emberre öt kilométer hosszú falu jut, nem csoda, hogy nyolc közmunkás takarítja az árkokat. Azért tudtak ilyen sok foglalkoztatottra pályázni, mert Köcsk belvizes település: sokat kell fordítania az árkok karbantartására. Ezzel a lépéssel egyúttal sikerült nullára csökkenteni a munkanélküliséget. Néhány embernek az egyházashetyei mezőgazdasági kft. ad munkát, a többiek a környező városokba járnak dolgozni.

Amilyen kicsi azonban a falu, olyan sokszínű. Különleges érdekessége a néhány családnyi vend népesség, akiknek felmenői az ötvenes években Felsőszölnökről, Orfaluból települtek ide az állami gazdaságban kínálkozó munkalehetőség miatt. Mára beolvadtak a magyarok közé, de akcentusuk elárulja őket.

- Munkásszálláson laktunk, répát egyeltünk, kukoricát kapáltunk - emlékezik Rozsnyai Dénesné, Rózsi néni. - Többen itt ismerkedtünk meg a férjünkkel, itt ragadtunk. A szombathelyi szlovénekhez tartozunk, velük járunk kirándulni. Akivel tudunk, beszélünk még szlovénül, de a gyerekek már nem nagyon ismerik a nyelvet.

Az imaházak mindegyike ökumenikus: a hívek egy része katolikus, a másik evangélikus mindkét falurészen. Ám a nagyköcski luteránusok a kissomlyói lelkészhez tartoznak, míg a kisköcskiek a ságihoz.

Nagyköcsk központi részén szellemkastélyra emlékeztető gazdasági terület terpeszkedik. Nem kizárt, hogy valóban szellemek járnak itt, hiszen a helyi emlékezet szerint a háborúban ukrán hadifoglyokat tartottak a majorban, és a holttesteket a latrinába dobták. Az egykori Ajkay-Hetthéssy kúriát ma egy idős házaspár lakja, a műhelyeket, garázsokat, gabonatárolókat az enyészet vette hatalmába. Mecséri Istvánné azonban akkor sem költözne el a romos épületből, ha tehetné. Urával együtt itt dolgozták le az életüket, az akkor még működő gazdaságban: ő a mosodában végezte a teendőket, István pedig traktoros volt. Ragaszkodnak a vén majorhoz.

Vannak néhányan a faluban, akik a nagyobb ünnepeken összefognak, és karácsonyt, batyusbált, szilvesztert rendeznek a kisköcski kultúrházban. A polgármester, aki a legutolsó választáskor került a falu élére, megteszi, amit lehet. Vezetése alatt a képviselő-testület tagjai egy évig nem vettek fel tiszteletdíjat. Az így összegyűlt pénzzel tudták a falubuszpályázat önrészét fedezni, és a napokban már indul a falugondnoki szolgálat. Ettől sokat várnak: lesz végre, aki az időseket elviszi orvoshoz, bevásárolni, számukra is jobban kinyílik a világ.