Együtt maradhatott a Nyári család

Szerda, délelőtt 9 óra.

A fogcsikorgató, de napfényes hidegben a toronyi templom elé megérkezik Szombathelyről a karitász furgonja az aznapi tescós adományokkal: pék-áruval, zöldségfélékkel. Pár perc múlva a templom melletti közösségi teremben szorgos kezek kezdik átrakni az élelmiszereket karitászos táskákba. Segédkezik a munkában a közszeretetnek örvendő dr. Perger Gyula plébános is. Az első csomagokat két férfi veszi át: egy idősebb és egy fiatalabb.

Horváth Gáborné, dr. Perger Gyula atya, Nyári Sándor és az apósa veszi át az adományt

- Várpalotáról november 8-án jöttünk haza a párommal, az édesapjával és a barátnőjével Toronyba, mert mi babát vártunk, ezért felmondták ott az albérletünket - kezdi történetüket a 28 éves Nyári Sándor Richárd.

- Az apukája összedőlőfélben lévő ondódi házába jöttek haza. Egy tömésházba, amit azonnal próbáltak rendbehozni, ki is festették, a karitász révén egy toronyi családtól kaptak bele teljes berendezést, a plébános úrtól pedig karácsonyfát. De már nem ott laknak - kapcsolódik a beszélgetésbe a toronyi karitászcsoport dinamikus vezetője, Horváth Gáborné Marika.

Sándorék története ezen a ponton még csak fél sikertörténet. Kiderült ugyanis, hogy a ház életveszélyes, abba nem vihetik majd haza születése után a csecsemőt. A felnőttek saját felelősségükre lakhatnak benne, az az ő dolguk, de a kicsi nem.

Torony azonban összefogott a családért. Amikor a katasztrófavédelem ledózerolta az összedőlni készülő házat, a polgármester átmenetileg egy helyi panzióban helyezte el a családot. Négy napra kifizette az ebédjüket is az önkormányzat. Azután a polgármester a falu egyik üresen álló házában albérletet talált nekik.

- Se WC-kagyló, se víz, se fűtés nem volt az albérletben, de a toronyiak segítettek. Egy helyi vízvezetékszerelőt este 7-kor hívtam fel segítségért. Másnap megvásárolta a szükséges anyagokat, rendbehozta a ház vízellátását. Sándorék azután kifestették ezt a házat is. A ház lakályos, a szekrényeikben ma katonás rendben sorakoznak a ruháik - hallom Horváth Gábornétól, aki azt is elújságolja: a polgármester révén munkához is jutott a két férfi, így az önkormányzat által megelőlegezett első havi albérleti díjat már vissza is tudták fizetni. Mindennek köszönhetően rendezett körülmények közé érkezhet majd haza anyukájával a kórházból a kedden szerencsésen megszületett Nyári Ábel Dominik.

- Mindenki segített nekünk abban, hogy együtt maradhatott a családunk. Már megköszöntem ezt, de most újra hálásan megteszem - hallom Sándortól, aki nagyon összefogottan, értelmesen beszél, s nem rejti véka alá: nagyapja cigány volt (nem romát mond), apukája már csak félig-meddig, ő maga nem tagadja ugyan a származását, de úgy érzi, kötelék nem köti a gyökereihez.

A Nyári család toronyi megtelepedésének ez a története. E-lőször akkor hallottam róluk, amikor jóval karácsony előtt, még a vályogházba, először vittek tescós élelmiszert nekik a karitászosok, s egyikük sírva fakadt, mert ilyen mély szegénységet még nem tapasztalt soha.

- Más a mostani szegények helyzete, mint akár 25 évvel ezelőtt volt, amikor a karitász újraszerveződött Magyarországon - boncolgatja a szegények helyzetét Horváth Gáborné, aki nyugdíjazása előtt szociális ügyekkel is foglalkozott a polgármesteri hivatalban, s úgy ismeri a Toronyban élő családok helyzetét, mint a tenyerét. Arról beszélünk, hogy nemcsak az állami gondoskodás rendszere változott meg, de közben átalakult a gazdaság is: a magasabb nívójú munkakultúra elvárásai miatt teljesen ellehetetlenülnek az iskolázatlan, képzetlen emberek.

A csomagolást végző karitászos csapat és dr. Perger Gyula plébános egy pillanatra leállt a munkával a kép kedvéért Fotó: Egyházmegyei Karitász

- Nálunk a polgármester ezért is szorgalmazza tanfolyamok elvégzését mindazoknak, akik csak általános iskolába jártak - hallom Marikától, aki megy adományt osztani. Ekkor beszél róla mosolyogva dr. Perger Gyula plébános:

- Tiltakozna, ha hallaná amit mondok, pedig novemberben, a karitász 25 éves jubileumi ünnepségén a munkáját magas rangú kitüntetéssel ismerték el. Marikát kiváló emberismerete és szociális érzékenysége kiemelten alkalmassá teszi a karitász munka végzésére. Alázattal, körültekintően dolgozik, szem e-lőtt tartva Albert Schweitzer gondolatát: A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törődnek! Marika rendelkezik azzal a szent szigorral és igényességgel is, amely képes az önkéntes munkát magasztos lelkülettel megtölteni, s tudja, hogyan lehet erejét, idejét a szeretet szolgálatába állítani.

Marika naponta látogatja Sándorékat, akárcsak a falu más nehéz sorsú családjait, de szervez ruhaakciókat, külön időt szán a betegekre, a magányosokra, akiket nem látogat senki.

- Nagy és sokrétű kreativitása a szeretetszolgálatban Istentől kapott talentuma - összegzi véleményét Gyula atya, aki ugyancsak elismerően szól a plébániájához tartozó három másik falu karitászvezetőjéről is: a bucsui Iker Mariannáról, a dozmati Szladovics Lászlónéról, s a Sében nemrég elhunyt dr. Timár Gábornéról, aki helyett februárban lesz majd új karitászvezető.

A körünkbe visszatért Marikát arról faggatom, szerinte mi a receptje a jól végzett karitatív munkának. Arra jutunk: nincsenek csodaszerek. Kell egy megbízható csapat - náluk a mag nyolcfős -, amelyik kivívta a faluban a karitász ismertségét és elismertségét, ezért támogatókat találnak különféle ügyeikhez. Példaként említi a toronyi pékséget. Amikor az egyházmegyei karitász lisztet kapott, 120 kiló jutott belőle Toronyba. Marika úgy gondolta, jobb lenne kenyeret osztani liszt helyett, hiszen a havonta 50-60 ezer forintból tengődő nyugdíjasok, az 50 rászoruló család annak jobban örülne. A pékség felkarolta a karitász ügyét, ingyen sütött a kapott lisztből kenyereket. A ruha- és élelmiszerosztási akciókhoz is sikerül támogatókat találni. A legfőbb segítők persze a karitászos önkéntesek családtagjai. Marika férje is mindenben segít, nem csodálkozott azon, amikor az újévi mise után a felesége hosszú, elegáns kabátban vitt el élelmiszert egy rászorulónak.

Fotó: a szerző

- Nagy szerencsénk, hogy Perger atya kiváló papként mindenben támogat bennünket, hogy szociálisan rendkívül érzékeny, igaz segítője a karitásznak - hallom Marikától, aki tovább sorolja: kell egy jól működő egyházmegyei karitász is, hiszen a tescós élelmiszerek az ő révükön kerülnek Toronyba.

- Ezt a lehetőséget viszont egy olyan nagyszerű szervezetnek köszönhetjük, mint amilyen a Magyar Élelmiszerbank Egyesület - veti közbe Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója. Ez a non-profit szervezet 2005-ös megalapítása óta fáradozik azon, hogy kapcsolatot teremtsen a hazánkban felhalmozódó élelmiszerfeleslegek és az arra rászorulók között, így segítve elő a szegénység, az éhezés és az alultápláltság csökkenését Magyarországon. Az egyesület humanitárius akcióinak évről évre nő a támogatottsága. Például novemberben egy hétvégén olyan sikeres karácsonyi gyűjtést tartottak országszerte, amelynek során 226 tonna élelmiszer gyűlt össze, s azzal közel 35 ezer család karácsonyát tudták megszépíteni. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász évek óta kapcsolatban áll az egyesülettel, s ma az ország egyedüli karitászaként vesz részt az egyesület és a Tesco Áruházak élelmiszer-mentő programjában.

Szerdán Toronyba a szombathelyi Tesco Áruházból érkezett a karitász révén a pékáru, a zöldségféle. Ennek örülhettek Sándorék, ezt szállították ki később házakhoz a faluban élő rászorulóknak a karitászosok.