Emberségből jeles - Diáktársai, pedagógusai is segítik a több hónapra kerekesszékbe került kemenesmagasi fiút, Bencét

Szombaton a bizonyítványokat is kiosztják, amelyekbe - kiváltképp a harmadikosokéba - arany betűkkel be lehetne írni: emberségből jeles. Ennek a kis közösségnek ugyanis a pedagógustól a diákokon át a gondnok bácsiig valamennyi tagja a tanév végi hajrában arra is figyelt, hogy az egyik óraközi szünetben bekövetkezett, szerencsétlen balesetben megsérült és egy időre kerekesszékbe került harmadikos Kovács Bencének segítsen.

Ez a történet április 25-én kezdődött. Nagyszünet volt éppen, a diákok az iskola udvarán játszottak. Pacspacsoztak - ők így hívják az ipiapacsozást -, valaki éppen le-ütötte az egyik fiú nevét a fán, amikor két gyerek futás közben véletlenül összeütközött. A hatodikos Tóth Szabina olyan szerencsétlenül esett a harmadikos Kovács Bence lábára, hogy a kisfiú utána nem tudott megmozdulni.

A győri kórházba vitték, ahol kiderült, hogy eltörött a combcsontja. Három órán át operálták, nyolc csavar és egy lemez került a combjába. Majd megtudta azt is, hogy jó ideig nem állhat lábra és kerekesszékben kell boldogulnia.

Üzenet a kórházba

Attól kezdve a kemenesmagasi iskolában a kötelező tananyagon kívül minden más Bencéről szólt. Tóth Szabina még napokig pityergett, annyira sajnálta a történteket, persze mindenki próbálta vigasztalni, mondván: ez bárki mással megeshetett volna. Bence nyolc napig volt kórházban, de nem egyedül: nemcsak édesanyja, Nagy Mónika volt mellette végig, de a technikának köszönhetően az osztálytársai is.

Minden harmadikos felsorakozott az osztályteremben és teli torokból, integetve kiabálták, hogy „Szia Bence, gyógyulást kívánunk neked, sokat gondolunk rád!” A videoüzeneten kívül oklevél is érkezett a győri kórterembe: Nagy Andrea tanító néni küldte Bencének a balesete során tanúsított hősies magatartásáért.

Semmiből nem maradt ki

A közösségi oldalon létrehozott, zárt csoportban pedig minden, a harmadikosokkal történt vagy tervezett dolgot megosztottak Bencéékkel. A házi feladatokat is megkapta a fiú, aki, miután hazajöhetett a kórházból, otthon pótolta be a lemaradását, a dolgozatírásokra pedig mindig bevitte az édesanyja az iskolába. Sőt: máskor is. A hagyományos Ki mit tudra például Andi néni átírta az osztályműsor forgatókönyvét úgy, hogy a kerekesszékben ülő Bence is részt vehessen benne: narrátorként segítette a színpadon lévő osztálytársait, akik Mátyás király meg a rátótiak történetét adták elő.

Az osztálykirándulásra szintén magukkal vitték társukat a harmadikosok és a kalandparkban őt is feltolták a tutajra. Hétfőn pedig fordított napot rendeztek az osztályban: Bence volt a tanár. Az olvasásóra a kedvence, azt tartott a társainak: volt is nagy nevetgélés, amikor az újdonsült tanár bácsi előállt a vicces feladataival, és a többieknek visszafelé kellett felolvasniuk a kiszemelt történetet. Az utolsó tanítási napon Mesteriben strandoltak a kemenesmagasi harmadikosok, Bence ebből a buliból sem maradt ki: a medence széléről vízipisztolyozta társait.

Így van jól

- Szerintünk ez így természetes - mondja Pethőné Galambos Zsuzsa igazgatónő, aki nem is nagyon érti, miért akarjuk megírni ezt a történetet. Az ő iskolájukban ugyanis „alap” az elfogadás, az egymás segítése. Máshogy nem is nagyon működne, hiszen a kilenc településről járó 131 diák közül 30 sajátos nevelési igényű: enyhe értelmi fogyatékos és autista tanulóik is vannak. Helybe jön a gyógypedagógus, a logopédus és a gyógytestnevelő.

És náluk az is természetes, hogy a saját képességeikhez mérten jól teljesítő SNI-s gyerekek is kapnak jutalomkönyvet tanév végén. Így aztán azon sem kell csodálkozni, hogy Bencét felkarolták a társai. Ezt a kisfiú osztálytársai is így gondolják. „Bence a barátunk, jószívű, olyan osztozkodós, mindig mindenéből ad nekünk” - meséli lelkesen egyikük.

A kitűnő tanuló Bencére nyáron is sok feladat vár: naponta viszik Celldömölkre gyógytornára, ahol kitartóan, nagy-nagy türelemmel teszi, amit kell. Még néhány hétig biztosan kerekesszékben kell ülnie, és utána sem lesz egyszerű, hiszen meg kell tanulnia, hogy csak fokozatosan terhelheti a bal lábát.

Szaladna

A kilencéves Bence, aki gépészmérnök szeretne lenni, már nagyon várja, hogy lábra állhasson. Hiányzik neki a mozgás: a rollerezés, és a vizslájával is szívesen szaladgálna. Állítólag kap majd egy új biciklit is. És szeretné, ha az évnyitóra már a saját lábán sétálhatna be. Addig is azt üzeni minden vakációzó gyereknek, hogy ne számítógép előtt, okostelefont nyomkodva töltsék a szünidőt. Legyenek a jó levegőn, bringázzanak, kergetőzzenek, focizzanak. Ő is azt csinálná, ha tehetné...