Csúcsra járatott az építőipar - lassan már nem éri meg külföldre menni?

Mostanában országszerte lakóházak százai nőnek ki a földből, bárhova is megyünk, minduntalan építkezésekbe botlunk. Nem véletlen, hogy így érezzük, most már hivatalos adat is van arra, hogy mennyire így van. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint ez év márciusában az építőipari termelés több mint 33 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi adatokat.

Fellendült tehát az építőipar és különösen így van ez Vas megyében, ahol nem kevesebb, mint 4,6-szeresére nőtt a termelés, márpedig hasonló mértékű emelkedést egyik megyében sem ért el az épí-tőipar, még megközelítőleg sem. Földi Tibor, egy fővárosi beruházó vezérigazgató-ja úgy látja, hogy a vevői kereslet és ennek köszönhetően az építőipari megrendelések folyamatosan nőnek, ám ezzel a kivitelezői kapacitások továbbra sem tudnak lépést tartani.

Varga Zoltán és Varga Gábor a több mint egy évtizede üresen álló 38 lakásos társasház építkezésén dolgozik Fotó: Szendi Péter

- Ez a kapacitásszűke a kereslet-kínálat szabályainak megfelelően azt eredményezi, hogy a kivitelezési árak, azon belül is főleg a munkadíjak hónapról hónapra emelkednek. Ez pedig lassan elvezethet oda, hogy megéri hazajönniük a jelenleg Nyugat-Európában dolgozó építőipari szakmunkásoknak - vélekedett Földi Tibor.

Kíváncsiak voltunk, hogy Vas megyében - amely jelenleg az építőipar zászlóshajója - hogyan vélekednek az építőipari vállalkozók? Valóban eljön az idő, hogy nem éri már meg külföldön dolgozni?

Bereczki László, egy vasi beruházó cég ügyvezetője szerint jelenleg az építőipar további növekedésének a gátja egyedül a munkaerőhiány. Egy év múlva elképzelhető, hogy valóban eljutunk arra a szintre, hogy megáll a dolgozók külföldre áramlása, az azonban nem valószínű, hogy aki kiment, az haza is jön. A több mint két évtizede az építőiparban dolgozó szakember szerint külföldön mindig jobbak lesznek a bérek, de ahogyan a bérkülönbségek csökkennek, egyre kevesebb embernek éri majd meg az ingázás, és az, hogy a családjától távol éljen.

Bereczki László és Varga Gábor az épülő társasház terveit mutatják. Van mit csinálni Fotó: Szendi Péter

Vannak, persze akik nem így gondolkodnak: "Ha egyformák lennének a bérek, akkor sem jönnék haza" - ezt a mondatot nemrégiben hallottam egy munkavállalótól, aki tíz éve Ausztriában dolgozik, odakint ugyanis sokkal letisztultabb a rendszer, biztosabb a jövedelem - mesélte Bereczki László.

Bár már itthon is vannak jelek a tisztulásra, az építőiparnak még mindig rossz híre van. Jellemzőek a körbetartozások, későn vagy egyáltalán nem fizető generálkivitelezők bukkanhatnak fel, és csődöt jelentő cégek válhatnak köddé. Igaz, ma már nem tehetnek meg akármit a cégek a munkavállalókkal sem. Ahhoz, hogy a jelenlegi munkaerőhiánytól fuldokló iparágban meg tudják tartani az embereket, korrekt szerződések és korrekt fizetések kellenek.

Bereczki László elmesélte: ők például minden évben rendszeresen bért emelnek, amire a dolgozók számítanak is. A vállalkozó anélkül, hogy konkrét összeget mondott volna, elárulta, jól lehet ma keresni az építőiparban, a gond inkább sokszor az, hogy több cég télen nem tud munkát adni dolgozóinak.

Az építőipar mostani szárnyalásának is vége szakad egyszer, egyrészt mert az uniós támogatások kifutnak, másrészt pedig azok a háromgyerekes családok, akik a csok valódi haszonélvezői, illetve azok a befektetők, akik ingatlanban gondolkodnak, egyszerűen elfogynak. A kisebb kereslet pedig letöri majd az árakat.

Egy-két évig még biztosan jól fog menni az építőiparnak, ám ha 2020-ban újra megemelik a jelenleg öt százalékos áfát, az az ágazat halálos ítéletét jelentené. Az ügyvezető szerint maximum tíz százalékos emelést tudnának elviselni.