Hírek

2017.07.24. 16:20

Épület, élő kövekkel - Vilhelmita kolostor is volt a mostani járásbíróság helye

KÖRMEND - A város közelmúltja van abban a könyvben, amely látszólag csak egy épületről, a helyi járásbíróságról szól. Szerzője dr. Baráth Attila.

Kozma Gábor

A Körmendi Járásbíróság létesítésének centenáriumára jelentette meg a Szombathelyi Törvényszék az Országos Bírósági Hivatal támogatásával a Körmendi Járásbíróság elnökének, dr. Baráth Attilának könyvét, amely a Rába-parti város bíróságának történetét dolgozza fel. Egy ilyen vállalkozás nem kockázatmentes a szerzőre nézve, hiszen azonnal érdektelenné válik a mű, ha túl személyes, vagy ha éppen csak a száraz tényeket közli, helyi színek, történetek nélkül. Nos, Baráth Attilának sikerült ezt a csapdát elkerülni, megtalálta a helyes arányokat. Ezáltal egy élvezhető, a nagyközönség számára is érdekes könyvet tett le az asztalra.

 

A mű előszavában dr. Andor Szabolcs, a Szombathelyi Törvényszék elnöke kifejti: "Különös büszkeséggel tölthet el minket az a gondolat, hogy az országban több helyen is megtalálható, hasonló funkciójú igazságügyi paloták létrejötte lényegében Vas megyéből indult. Az igazságügyi paloták építésének kezdetén túl annak is külön jelentősége van, hogy a modern, polgári, független igazságszolgáltatás kezdete is szűkebb hazánkhoz köthető". Dr. Baráth Attila a több mint 80 oldalas, színvonalas kiadvány bevezetőjében felkelti az olvasó érdeklődését a látszólag száraznak tűnő téma iránt, amely valójában igazi kuriózum a városunk történetét ismerni akaró lokálpatrióták számára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kulturális örökség napjainak körmendi rendezvényeként Móricz Péter, a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum igazgatója részletesen tekintette át 1244-től kezdődően azoknak az épületeknek a történetét, amelyek a jelenlegi járásbíróság helyén álltak, egészen a vilhelmita kolostortól a sóházig. A könyv szerzője pedig az épület létrejöttének előzményeit, majd működésének történetét mondta el, és a helyszínen beszélt a falak között folyó munkáról. A kiadványban természetesen az ott elhangzottak részletesen feldolgozva, gazdag hivatkozásjegyzékkel kiegészítve elolvashatók. Az épület történetének érdekes kezdő- és egyik jelentős pontja, hogy 1914. május 25-én, a nagy háború kitörésének előestéjén adták át, majd 1989-ben, a rendszerváltás idején került vissza az eredeti helyére, a homlokzatra a pécsi Zsolnay-gyárban készült címer. Ez az 1950-es évektől évtizedekig egy kiszáradt kútban hevert. A könyv a címét egy újszövetségi idézetből kapta: "ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá" Sokak számára érdekes rész lehet a könyvből az Egykori bírák emlékezete című fejezet. Harsányi József, Király Gyula és dr. Szende István tanulságos életpályájának felvázolása méltó megőrzése halványodó emléküknek. Rengeteg korabeli dokumentum, köztük tervrajzok, helyi képeslapok, jegyzőkönyvek színesítik a leírtakat.

Nemcsak az épület kövei mesélnek, hanem azok a tárgyak is, amelyek ma már szervesen hozzátartoznak. Például a Zsolnay-címer, amely sokáig egy kiszáradt kútban hevert, mégpedig az ötvenes években. A fő erénye a könyvnek természetesen az, hogy tud olvasmányos lenni. Emellett pedig az, hogy megmutatja a jogi fejlődést, a közigazgatás változásait egy erre fogékony kisváros keretein belül. Azok számára is érdekes lehet, akik csak az épület sorsára, változásaira kíváncsiak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!